… pergetőbottal és horgászkajakkal

Ismerkedés a mohácsi Dunával – Novemberi tavasz

Október 31-én már korábban lent jártunk Újmohácson, és elkezdtük felfedezni a környéket, főleg a keleti partját a folyónak. Bár találtunk több ígéretes kövezést, homokpadot, de aznap nem futotta másra, mint egy-egy menyhal Zsoltnál és nálam. Már akkor este kezdtük tervezgetni a következő alkalmat…

A kitűzött időpont végül Zsoltnak nem lett jó, így kezdett elúszni a novemberi mohácsi peca lehetősége. Öcsém azonban éppen állást vált, és épp Mohácsra egy laborba próbamunkára hívták. Az időpontok nagyon összejátszottak. Nekem volt még érvényes autópálya matricám a hét közepéről, a következő heti közös túra meghiúsulni látszott, ezért felajánlottam öcsémnek, hogy leviszem és vissza is hozom. Természetesen nem voltam 100%-ig önzetlen. Tudatosan végiggondoltam, hogy ha már lent vagyok Mohácson, viszek pergető cuccot is. Így összejön legalább egy fél nap a Duna-parton, bár előre nem tudtuk, hogy meddig tart a szombati próbamunka.

Nyolckor kiteszem tesót Mohács lakótelepi részén, majd irány a part. Tudatosan, tervszerűen készültem reggel óta: Kezdés a Csele-patak befolyója feletti jól bevált kövezésen gumihal, twister és felszíni egyrészes wobblerek…bízva egy két megtévedt süllőben. Aztán a környék nappali fényben történő bebarangolása, hiszen itt mostanában csak mennyhalazni voltunk téli éjszakákon. Ha marad még idő, akkor a városi részen a kövezést megpróbálni.

Mohácsi vízállás

A nyaralóknál leparkoltam és rögtön kimentem a kövekhez. Mostanában – bár ez alig egy-két alkalmat jelent – nem láttam még ennyire kint a követ és a homokpadot. A vízállás 250-ről fokozatosan pezsdült 300-ig.

Csak ne lett volna 9 órakor 20 fok környékén a hőmérséklet, tiszta, napfényes égbolt mellett. Mindezt november közepén, amikor már ködös, párás 5 fok alatti hajnaloknak kellene jönnie. Mindegy…ezt osztotta a gép. Lejöttem, vállaltam, nem panaszkodom. A szép idő miatt még akkor sem lenne okom panaszra, ha kapás se lenne. Elkezdem hát a dobálást SSR5 (ezüst-lila), 9-es original (szürke) kerül fel, majd lassan megunom és megy fel a twister…mindez eredménytelenül tölti ki az első órámat. Összeszedem hát a dolgaimat és elindulok a folyásnak felfelé a parton. (A történet további követhetősége érdekében itt egy térkép a helyről.) Ahogy bukdácsolok az ártér süppedős aljzatán heverő fatörzsek között, olynannyira megizzadok, hogy egy szál hosszú ujjú pólót hagyok meg a réteges ruházatomból a felső testemen. Furcsa érzés napszemüvegben, egyszál pólóban izzadni novemberben a Duna-parton. Itt már homokos a pálya, ezért – balinokat remélve – újra SSR kerül fel. Szüntelenül verem a vizet, majd a következő kőgáthoz érkezik egy csónakos ember. Szépen kiköt a kő végénél felgyorsuló víz mellett, majd két beélesített feederét beveti. Kis idővel később épp nem dobálok, így tisztán végig tudom nézni az egyik botján jelentkező akciót. Kis keverés a botjaival és hamar szákban az 50 cm körüli hal…talán márna. Hal be a haltartóba, horgony fel és irány vissza a csónakkal oda, ahonnan érkezett. Nem töltött a kis öblösödésben negyed órát, és hallal tér haza. Miközben tovább érleltem magamban a feeder tudásom pallérozásának igényét, társ szegődött mellém. A kis kormi biztos kaját várt, de lehet, hogy már a puszta társaságom is kielégítette szociális igényeit, mert vagy 45 percen át követett a kövek között.

Csele-patak őre

Miután átérek ahhoz a kőgáthoz, ahol a csónakos parkolt, ismét gumihalra váltok, majd szakadok, kötök, pár dobás és szakadok, kötök, pár dobás és akadok, akadok, akadok, kijön a kövek közül. Idők közben visszatér a csónakos. Köszönünk egymásnak, megbeszéljük hogy semmit nem fogtam, én nem kérdezek tőle semmit. Nézem egy darabig, megpróbálok lesni tőle kezdő folyami horgász létemre, majd visszaindulok a kocsihoz reggelizni.

A nyaralóknál a tulajdonosok egy padot raktak le a magas partoldal szélére. Innen tisztán rálátni a folyóra és a homokpadra is. A szembe sütő nap igazán jól melegít, el is fogyasztom az Adri csomagolta szendvicseket. Visszaülök az autóba, és úgy döntök, hogy lemegyek a patak alatti részre, ott még soha nem jártunk.

Duna, homokpad

A homokpad alatti részen egy feltöltődött kőgát mögött a Csele-patak befolyásához igen hasonló öblösödés van, csak jóval kisebb vízzel. Itt szintén kialakult egy kis homokpad, de ott már ül két spori, nem zavarom őket. Dobálok inkább a kövezés oldalában. Először SSR, majd 3-as réz körforgó, de semmi. Próbálom azokon a részeken is a wobblert, ahol átbukik a víz a kövön, de eredménytelenül. Fél 11 van már, továbbállok. Célom az újonnanan felfedezett homokpad alatti meredek kövezéssel megerősített partoldal.

Sétám közben odaköszönök a két pecásnak. Már a túlpartról látszott, hogy feedereznek és egyikőjük dobált is műcsalival. A köszönésből aztán beszélgetés lett. Megtudtam, hogy eddig gilisztával és nadállyal egy-egy gébet fogtak, de semmi. Volt a homokon egy két rablás, de “rapalával nem sikerült megfogni”, ha gondolom próbáljam meg. Nem élek a lehetőséggel, mert tartom magam a tervhez, és a köves partot akarom megdobálni. Egyébként is pakolnak már, ebédre mennek haza, majd visszafelé talán megdobálom a helyüket.

Öböl a Csele-pataknál

Mondanom sem kell, hogy a nagy reményekkel ellentétben természetesen semmi nem jött a kiszemelt helyen. Lassan dél lett, így elindultam vissza. Megálltam az azóta már felszabadult homokpadon, és amolyan utolsó próbálkozásként elkezdtem dobálni. Az elején rögtön egy twister bánta a vándorkagylóval történő találkozást. A gyors szerelés közben átfutott az agyamon egy kósza gondolat az előző beszélgetés kapcsán. Homokpad, rablások, meleg levegő, napsütés…mi lenne ha megpróbálnám az 5-ös Salmo Thrill-t?

Múltkori pecánk során Péter elkérte a botomat, amin ennek a 7-es párja volt fenn, és szó szerint azt mondta, hogy ez a csali szar, olyan mintha nem is veretne. Nem vitatkoztam vele, hiszen többször próbáltam már dobálni vele Dunán és Balatonon is, eddig sikertelenül. Vesztenivaló hiányában feltettem a fekete-ezüst 5-öset. Egy-két dobás tesztelés céljából és mehet az éles bevetés, gondoltam. Fontos a csalival kapcsolatban megjegyezni, hogy mivel nagy a súlya, kicsi a teste és két hármashorog is van rajta, vízbe érkezés előtt érdemes megfogni a zsinórt, így nem akad össze a fonott és a hármashorog. Más csalinál is hasznos ez a módszer, de tapasztalataim szerint a Thrill még hisztisebb. Másik érdekesség, hogy folyásirányba és árral szemben is egyformán jól vezethető csali.

Dunai balin

Amint ráérzek a küszutánzat mozgatására, el is kezdem dobálni a partra merőlegesen. Jó hosszan engedem ki, az Ugly Stick elég erős ezekhez a dobásokhoz. 7-10 dobás után éppen vontatom a csalit, kb. a sodrás fő erejéből érhet ki, amikor erős, akadószerű ránehezedést érzek, és érezhetően elindul jobbra a zsinór. A biztonság kedvéért húzok egy erősebbet és a harmadik tekerésnél már meg is mutatkozik a fehér teste a halnak. Meglepően könnyen megadja magát. És nagy izgalmamban a szák segítsége nélkül húzom ki a kb. 1,2-1,5 kg-os halat a partra. Balin. Életemben az első. Egyesegyedül. Megcsináltam. Számomra ez nagyobb fegyvertény, mint a múltkori süllő, vagy a nyári feketesügér.

Izgalmamban gyorsan előveszem a telefont a zsebemből, hívom Zsoltot. A hal közben vergődik, a telefont elejtem. Biztonságba helyezem a halat. Vissza a telefonhoz, ami a homokban hever. Belehallózok ötször, mire Zsolt:
– Mivan már???
Erre én bőrömből kibújva:
– Tudod mit fogtam. Egy balint fogtam baszki! Egyesegyedül egy balint!
Erre Zsolt rá jellemző monoton hangon:
– Mé’ hol vagy, Öcsi?
– Csele-pataknál. A Salmo Thrill-re jött, de torokra vette, úgyhogy most ki kell operálnom.
– Akkor most tegyük le. Egy, határozott mozdulattal. Csá.
– Csá.

Életem első balinja

A művelet végül sikeresen lezárult. A horgoktól megszabadítottam őnkelmét, és a merítőben szépen lemostam róla a “panír”-t. Két fotó, és visszaengedés. 40 centis volt. Büszke vagyok rá. Legközelebb már nagyobb körültekintéssel fogom kiemelni valamelyik társát, hogy aztán C&R.

Ezek után még beszéltem Zsoltival, majd dobtam kettőt, és már hívott is öcsém, hogy ő végzett a próbamunkán, mehetünk haza.

Reklámok

A peca összehozza a népeket! Most szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s