… pergetőbottal és horgászkajakkal

Első verseny, első siker

Február végén jött a levél, hogy Kovácsszénáján a csukatilalom végének másnapján, április 2-án szezonnyitó csónakos pergetőversenyt szerveznek. Áron szokásosnak mondható társával, Tóth „2” Bandival már nevezett is. Engem Zsolt hívott, hogy indulunk-e? A válasz határozott IGEN volt. Nagyképűen mondhatnánk azt is, hogy itt indult a sikerszéria…

…de nem tesszük, mert szerények és alázatosak vagyunk, tudjuk helyén kezelni a sikereket. Azért annyi büszkeséget megengedünk magunknak, hogy egy post erejéig kitérjünk az élményeinkre.

Horgászverseny, Kovácsszénája

A verseny előtt egy héttel már oda-és-vissza volt mindkét csónak legénysége. Beszerezgettük az új csalikat, a kötelező pontyzsákokat és az ajánlott pontymatracot. Személy szerint talán én voltam leginkább besózva. Életem első horgászversenyére készültem, így talán ez kicsit érthető is. Folyamatosan próbáltam a tavaszi csukázás szakirodalmának utána olvasni, de ez az évszak eléggé fehér folt a magyar horgászirodalomban. Extra készülődésben újrarendszereztem a csalis dobozokat, és két téglából meg 6 m bálakötözőből készítettem tartalék vasmacskát, hátha kelleni fog.

Péntek hajnalban a ráhangolódás csúcsán már rémálmok gyötörtek, hogy elkésünk a versenyről. Ez átgyűrűzött a szombat hajnalra is. Nem állítottam be ébresztőt, így negyed egytől minden órában felébredtem. Ez sem nekem, sem mellettem aludni szándékozó menyasszonyomnak nem volt ínyére, így negyed ötkor kipattantam az ágyból. Összecsomagoltam, felöltöztem, becuccoltam a kocsiba és leugrottam a közeli 0-24 bevásárlóközpontba, hogy legyen reggelink és innivalónk egész napra.

A reggeli vásárlás után megérkeztem Zsolthoz, amit egy sms-sel jeleztem neki. Ő örömmel konstatálta, hogy végre az indulásom előtt is szólok neki, de az üzenet  így szólt: „Kicsit előbb jöttem…”. Felhívott egy kávéra, így Pétert már az eredeti tervtől eltérően 8 perc késéssel vettük fel.
Péter barátunk 5.-nek bekéretőzött a két csapathoz. A terv az volt, hogy Áronék csónakjában fog amolyan neutrális résztvevőként levegőzni a verseny alatt.

Kiérve a dombok közül a Mecsek festői képpel fogadott minket: a falu völgyét összefüggő lágy habfelhő borította. A látvány alpesi volt, mintha jó 6-800 km-rel nyugatabbra lettünk volna két stájer falu közötti szerpentinen. A ködlepelnek – minden szépsége ellenére – voltak negatívumai is: 6:30-kor a parkolóban még igencsak reszketve vártunk a sorsolásra.

A gyors regisztráció után megegyeztünk a verseny kezdetének előrébb hozásáról. A sorsolásnál sikerült a 10-es csónakot és a 10-es indulási sorszámot húzni. Ez elsőre nem tűnt biztatónak a 15 indulót figyelembe véve, ráadasul csónakmotor nélkül esélyünk sem volt a tó másik végében lévő – ígéretesnek tűnő – sekély részek elérésére.

Közben Áronék kis csónakot húztak, így még Pétert is lepasszolták nekünk. (A verseny során kínosan ügyeltünk rá, hogy még egy műcsalit, vagy botot se fogjon meg, nehogy ránk vetüljön a sportszerűtlenség gyanúja.) A túlzsúfolt csónakkal szembeni előzetes aggodalmaink a verseny végére teljesen szertefoszlottak. Péter „versenykörülmények” között is igen jó társaság volt. Bár feje kicsit megérezte a böjti szelet és a tavaszi napot, de örülök, hogy végig velünk volt.

Hárman párban

Zsolt javaslatára a sekély víz horgászatát elvetettük, és a többséggel ellentétben a gát melletti meredek partot céloztuk meg. Ehhez kimondottan jól jött a házi barkácsban készített csónaksúly, mert így nem kellett a helyszínen egyébként rendelkezésre álló több méteres karókkal szenvednünk. Áronék az egyszerűség kedvéért rövidebb karót választottak, amivel meg is gyűlt a bajuk a mélyebb részeken. A helyismerettel és/vagy versenyrutinnal rendelkező többi csapat kivétel nélkül készült saját súlyokkal.

Miután elfoglaltuk a gát és a meredek part szegletében a helyünket, elkezdődött a peca. Kezdetben cserélgettem wobblert, támolygót, körforgót. Zsolt eközben végig kitartott Gipőó kanalai mellett. Neki lett igaza. A korábban szerencsétlennek tartott rajtszám ellenére Zsolt ezüst színű kanalával kb. 30 perc alatt kiszedett a part menti jó két méteres törésről 3 db 3630g összsúlyú krokodilpofájút. 2 óra elteltével az első mérlegelésnél így kiemelkedően az élre kerültünk. Bár nevezésünk bulipecának indult, ilyenkor azért bezsong egy kicsit az ember. Pláne, hogy nem sokkal később réz Orklával végre nekem is sikerült egy kereken kilós, így 1000 pontnyi csukát fognom.

Csónakos pergető verseny - mérlegelés

Hátulról nem a fogásokról szóló hírek jöttek, hanem az eddig eredménytelen csónakok. A 3. órára a legtöbb csapat feljött a csónakkikötőbe, ahol jó 4-6 méteres víz van.

Immár az esélyesség terhével a vállunkon, mi is váltottunk. A tuti helyünk már nem adott több halat, így hajókázni kezdtünk. Átmentünk a másik partra, csalit cserélgettünk, vertük a vizet, de mind hiába. Kikötöttünk és kávéztunk egyet.

Ekkor már csak egy óra volt vissza. A szünet után eszeveszetten tolni kezdtük. A bevált helyeken kerestük még legalább azt az egy halat, amivel bebiztosítjuk a dobogó környéki helyünket. Közben a kikötő környékén egyre többször villan csukatest a szomszédos merítőhálókban, ami tovább növelte izgalmunkat és csökkentette esélyünket. Ahogy az lenni szokott – az ilyen kapkodásba hajló peca hozza magával a negatív szériát is. Elszakadt a horgonykötélünk, amit csak keresgélés után találtunk meg a vízen lebegve, folyamatos akadásaink voltak a nehéz terepen, a szél miatt ráadásul még a súly ellenére is enyhén sodródtunk, és végül az igazi irónia: egy kb. 900 pontot érő kiscsuka elvétett kapása Zsoltnál. A verseny lefújását követően úgy éreztük a 4-5. hely van meg. Ennek is örültünk, mert tudtuk, hogy kezdők vagyunk a versenyzésben, és több tapasztalt páros is épp hogy megúszta a betlit.

A kikötés után általános vélemény volt a pecások között, hogy a sekély vízben nem lehetett fogni, pedig a logika azt diktálná, hogy a felmelegedő sekély szakaszokra húzódnak ki ilyenkor a csukák. Ennek ellenére szinte csak a mélyebb területekről jött hal, onnan is főleg támolygókra, a kisebbje körforgókra, de volt aki gumihallal is akasztott. A wobblereket egyáltalán nem ették. Aznap csak csukát fogtak, süllő vagy más ragadozó nem akadt horogra.

Nagy örömünkre az előzetes várakozásokat túlszárnyalva a négy hallal elért 4630 pont a verseny végéig elegendőnek bizonyult a dobogó legalsó fokára, ami számunkra nem várt óriási eredmény. A baranyai idénynyitó versenyt végül a Mészáros András, Kaszper János páros nyerte meg, második helyen a Tóth László, Kovács Zoltán kettős végzett. Nekik is gratulálunk!

Bár az eredménnyel messze meg vagyunk elégedve, Zsolt elszalasztott csukája ezüstérmet jelentett volna. A bronzérem így is kiváló eredmény, figyelembe véve, hogy profi-félprofi csapatok előztek meg bennünket.

Kis túlzással ők felváltva nyerik a közeli horgászversenyeket, ráadásul annyi megmérettetésre neveznek egy évben, ahányszor mi összesen vízen vagyunk. Emellett a versenyen több (fél)profi csapat is részt vett nálunk sokkal komolyabb technikai felszereltséggel, (verseny)rutinnal.

Pergető verseny, Kovácsszénája

Ez a csodálatos szezonnyitás pozitív visszacsatolása volt a tavalyi évben végzett alázatos munkának. A csónakban Zsolttal végig éreztük a magabiztosságot. Mozdulatainkon látszott a „meccsrutin”, ügyesen szabadítottuk csalijainkat a víz alatti és feletti növényzetből egyaránt, egész nap nem veszítettünk csalit, bár ehhez egy kis szerencse is kellett. A halak fárasztása, és a kíméletes horogszabadítás összehangoltan és gyorsan ment.

A versenynek volt egy nagy tanulsága is: Néha érdemes a tuti helyet pihentetni egy kicsit és újra kis idő múlva újra dobálni rajta. Elképzelhető, hogy ha a 2. órát követően maradunk a helyünkön, és fél órán keresztül egyáltalán nem dobálunk, akkor később még több halat kiszedünk a pihentetett szakaszról. De hát versenyen ki az aki 30 percre abbahagyja a dobálást???

Az eredményes hajó

Reklámok

3 hozzászólás

  1. Visszajelzés: Elszámoltatás – 2011 | Kisgyerek a vízparton (pergető bottal és horgászkajakkal)

  2. Visszajelzés: Szezonnyitó pörgető (verseny) | Kisgyerek a vízparton (pergető bottal és horgászkajakkal)

  3. Visszajelzés: Unortodox megoldások versenykörnyezetben « Kisgyerek a vízparton

A peca összehozza a népeket! Most szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s