… pergetőbottal és horgászkajakkal

Hőségriadókor talpig vízben

Egy teljes hete tartott a kánikula totális támadása, amikor a kedvező tapasztalatok alapján végre lehetőségem adódott kedvenc kis csatornámat is jól meggázolni. A készülődés nem állt másból, mint néha magam elé képzeltem, hogy egy-egy jellegzetes helyen állok, és tökéletes dobások kivitelezése után tökéletes testű vezérdomolykókat és alkarnyi jászokat sikerül kézhez terelni.

És ahogy az szokott lenni, Gaia megint közbeszólt, és a képzeletemben már oly’ valóságosnak megélt, szinte fűszálról-fűszálra megismert terepet teljesen átrendezte. Utolsó ittjártam óta eltelt majdnem két hónap, és ez idő alatt a természet sem tétlenkedett.

 A füvet – azt a gyönyörű mellkasig érő füvet – a töltés karbantartásának jegyében lekaszálták, ami a megközelítést jelentősen javította, ugyanakkor a tarra vágott terep ragyogó lehetőséget kínált a bogáncs és más erősebb szárú növényeknek, hogy teljesen átvegyék a dominanciát.

Nyár elején és most

És még két kép összehasonlítás gyanánt

Miután idén először rövidgatyában legyalogoltam kb. 20 percet a víz mentén, igazán üdítően hatot, ahogy rövid szárazon szánkózás után hirtelen két lábbal csobbantam az alig térdig érő vízben. A patak itt jól gázolható, szinte csak a természetes tereptárgyak fedezéke mögött alakul ki 10-12 centi iszap, egyébként homokos a talaj. A fenti szakaszok dús növényzete olyannyira átszűri a vízet, hogy az itteni üledékmentes mederben már minden szabad szemmel láthatóvá vált.

Természetfotós szemmel ez maga lett volna a jászparadicsom és a domolykóeldorádó egyszerre. A csapatokba verődött vörös uszonyosok és fejesek 2-3 méterre a lábam előtt cikáztak, majd amikor meglátták, hogy feléjük nézek, egy-két szóból a part menti növényzet rejtekébe menekültek. Az ember nem is gondolná, hogy egy jó két arasznyi domolykó is képes egy méreten aluli töklevél környezetébe is úgy beolvadni, hogy egészen kéznyújtásnyi távolságból is csak akkor veszem észre, ha már kimozdul alóla.

Természetesen ami jó a természetfotósnak, az kedvezőtlen a cserkelő horgásznak. Az a hal, ami már tud rólunk, a legritkább esetben fog enni egy jót a csalinkból. Miután lelepleződtünk, agyukban kikapcsol a táplálkozási ösztön, és a maximális óvatosság lesz úrrá rajtuk. A nap legnagyobb hala is csak vizuális élmény maradt számomra. Még a gáton sétáltamban láttam egy 2-3 kilós balint. Valószínű észrevett, mert minden lépésemet egy sodrásirányba álló uszonymozdulattal jutalmazta. Ezzel is tudtomra kívánta hozni, hogy nem szívbajos ő, csak hát ugye “fél szem fél fül mindig a figyelésé”…bár ez egy másik közegben zajló történetből való.

Pályám tehát megint csak igazán sok kihívás támasztott, ezért a tervezgetés során érzett lelkesedés helyett némi kétségbeesés lett úrrá rajtam. Kicsit bennem volt, hogy a korábbi jó pecák ellenére megúszom hal nélkül ezt a napot.

Először egy ligetes részen próbálkoztam. Itt van két kisebb surrantó, ami lassítja a vízet, ezzel lehetőséget adva a pataknak, hogy az elérje a félelmetes 30 centiméteres mélységet. A fák árnyékából ki-kiköszöntött egy-egy kisebb domi és láttam jászt is, de a földt túró Rebel Atom Antit jobbára csak a küszök kísérték a spiccig. Váltani kellett, mert ami jó csali az egyik vízen, az nem biztos, hogy beválik a másikon. A Rebel-századnál maradva Darázs Balázs következett. Ő már lépre csalt erre felé egy-két jászt, hátha beválik most is. A Nagyhangyával szemben szárnyainak köszönhetően ő még kisebb sebességgel beéri, már így is rendesen riszálja a seggét. Bár így is minden második bevontatásnál sikerült belekapni a homokba, gyors egymásutánban megtréfáltunk két domolykót is.

A halakról két ok miatt nem készült sztárfotó. A hőség miatt nem akartam tovább kínozni őket, ha már 1-3 lyukat vertem a szájuk környékére. A meredek partoldalon nem tudtam volna olyan helyet találni, ahol ne panírozódtak volna be. A másik indok, hogy nem igazán akartam úgy járni, mint Atyafi. Bottal a kézben is nehezen sikerült a balesetmentesre a horogszabadítás , így nem akartam tetézni a bajt egy fotógéppel.

A hirtelen beesett két rovarevő után cseppet sem jött meg az önbizalmam. A két hal jól szétverte ezt a kis aranybányát, ezért tovább kellett állnom. Az alábbi képen látszik még a ligetes rész a háttérben, és az is, hogy mennyit kellett gázolni, hogy legalább hasonló részt találjak. (A nyakamba akasztott szák nap végére jól kivehető fehér nyakörvet hagyott a nyakamon)

Ezen a lapályos részen is dobáltam, de csak úgy becsületből. Az ilyen terepeken mindig megnyílik a terep a feltörekvő ifjúságnak. Ezek azok a wobblerek, amik vagy most futottak le a szalagról vagy a dobozok mélyén feküdtek és még soha nem dobáltam velük. Ezek olykor kellemes meglepetéssel szolgálnak. Nah nem így történt, ezért felkerült az egyesek által ipari hulladékként jellemzett Tiny. Az igazat megvallva a kis cserebogár nálam is háttérbe szorult az elmúlt hónapokban. Vettem hát egy mély levegőt, és bevetésbe küldtem az alhasi horgától korábban megfosztott kis csóringert. Sorozatos próbálkozásaimat egy jász honorálta.

Közben végeztem a csalik rotálásával, és újra Atom Anti volt a soron. A bizalomvesztés után összeszedte kicsit magát a piros szemű halálosztó, és eredményt produkált.

Aztán végre elértem a kedvenc szakaszomat. Sok bokorral az egyik parton, náddal a másikon. A halak csak úgy cikáztak körülöttem. Kapás azonban nem volt, de már talán nem is bántam. Inkább a tanulmányozásra fordítottam a hangsúlyt. Érdekes volt látni, hogy domolykós és jász többször egy csapatban portyázik. A jászok pedig csak  bandába verődve érdeklődnek a beeső csalira. Ha egyedül kószáltak, akkor a csalitól elfelé menekültek.

Ezen a szakaszon a Bug került fel a kapocsba. Őt szinte teljesen a felszínen lehet húzni és még akkor is jól veret. Gondoltam jó lesz majd a bokrok mellett finoman húzni. Ezen már egy a gyárinál kisebb horog volt fent. Így nem merül olyan mélyre, és nem is vereti túl magát, ha lendületesebben húzom. A bizalmat ismét meghálálta egy jásszal, ami – fenekezős nyelven – durva ejtős kapást produkált, miközben torokra vette a kis plasztikot. Horogszabadítás helyett itt wobblerszabadításról beszélhetünk, ugyanis a műcsali épségének érdekében el kellett csípnem a horog szárát.

A megcsonkult horog cseréje meglepően rutinosan ment főleg, ha azt vesszük, hogy egy reggeli terelőlap finomhangolás során sikeresen megtörtént velem a gondolatban előre borítékolt szikés hüvelykujj metszés. A tartalékhorog az egyik saját wobbler farkáról került a Bugra. A boxkiállás után pár kör lemaradással újra harcba szálltunk, de egy idő után megérett a pilótacsere ideje. Egyre több rabláshoz hasonló pörsenéseket láttam feljebb ezért a monofil mögé felpattintottam egy Kostal előkét és arra egy piros-fekete Black Furyt. Csukát sejtettem, nem teljesen alaptalanul, erről a szakaszról már fogtam egyet popperrel.

Hosszú dobásokkal próbáltam becserkészni a tigrisképűt, de óvatosságom elég furcsa eredményt hozott. Csukesz helyett két domolykó kívánta meg a futószáron vezetett körforgómat, ami a könnyű pergetésről szóló bejegyzésemben ezeket a furcsa képeket produkálta:

Délután három volt már. A csuka és az óriás balin fárasztását megúszva értem ki a bokros részről egy olyan szakaszra, ahol már semmi értelmét nem láttam próbálkozásnak. Utolsó megállómnak a híd alatti kövezést láttam. Itt végre rendesen meggyorsul az áramlást, oxigénnel dúsítva a vízet. Az örvények itt rendesen kikezdték a medret, ami így eléri a derékmagasságot.

A part itt iszonyatosan meredek és már rendesen el is fáradtam. Négy órát töltöttem a tikkasztó napon összesen 4 deci vízutánpótlással. Kitikkadt hortobágyi betyárnak éreztem magam, már délibábokat láttam, amikor könnyelműen a három méter magasból bepöccintettem a víz közepébe a fekete alapon sárga pöttyösre pimpelt egyes Meppset. Megdöbbentő volt látni, hogy a vízre érkezés pillanatában három jó félkilós domolykó startolt rá a vasra. A rövid bottal azonban csak másfél métert tudtam vezetni a vízben a csalit, ami kevésnek bizonyult a falánk dögök meggyőzéséhez. Második próbálkozásra már jobban figyeltem. Kicsit merészebben lódiítottam a csalit egészen a bokor alá. Lassított felvételként megindítottam a bevontatást, és bumm. Sikeres akasztás, sikeres fárasztás. Domi a partnál, ember a domb tetején, szák a hátomon. Nem volt más választásom, ismét szánkózni kellett. Végül sikeres volt a szákolás.

Essen egy-két szó a felszerelésemről is, hiszen a kocsiban felejtett vizes palackokon kívül ő maradt az egyetlen társam ebben a hőségben. Botom egy 1,80-as 7-16g-os Berkley Cherrywood, orsóm egy WFTBRAID SPIN EXACT 4000, nevével ellentétben 16-os monofillal töltve. Először van együtt ez a páros, mert korábban az ilyen patakpecákra mindig a Spro Intruder 440-et használtam. A két orsó dobjai tökéletesen kompatibilisek egymással, még a házuk is azonos szabású. Így most könnyedén tudok váltani, mert 5 különböző dobon 5 különböző zsinór van. Sokan használnak 30-as, meg 25-ös orsókat, de én még a negyvenessel is képes vagyok napi több macskát is dobni, így én nem váltok lefelé. A nagy dob miatt így legalább hosszabbak a dobásaim, ami a félénk víz alatti úton állók ellen jó szolgálatot tehet.

Végül egy kis szentencia a mai bejegyzés margójára. Ilyenkor időben vízpartot tényleg csak strandolás céljából szabad látogatni. Ha mégis pergető botot ragadnánk, ne legyünk telhetetlenek. Bokáig érő vízből, verőfényes napsütésben, kristálytiszta vízből egy-egy hal is komoly eredmény. Ezen a kánikulai napon két jász és hat domolykó került a horgomra. Néhány rontott kapást is számolva igazán élménydús napot sikerült összegrundolnom. A halak méretéről most nem érdemes szót ejteni, de nem is ez volt a lényeg.

Reklámok

11 hozzászólás

  1. Máskor vigyél vizet és fürödj nagyokat! Úgy sokkal jobb a móka. Én egy nap 3 liter folyadékot benyomok, ha peca van. Jó kis helyek ezek, meg kell becsülni őket!

    2011. július 18. hétfő - 10:18

  2. A napi három liter víz nekem egyébként is sokszor megvan…ezért volt pláne szar a folyamatos agyi tompulást érezni! A kocsiban volt két liter jó meleg bontatlan szénsavas…az érzés megfizethetetlen, minden másra ott a EC-MC.
    Víz hiányában viszont többször végigfutott a patakból ivás lehetősége…még két három óra a tűző napon és annyira elvesztettem volna a józan ítélőképességem, hogy lehet megteszem…

    2011. július 18. hétfő - 10:22

  3. Én már sokszor ittam belőle. Semmi bajod nem lesz tőle. Legrosszabb estben barna csíkot fogsz húzni a gazban. :-O

    2011. július 18. hétfő - 11:50

    • kisgyerek9

      tegnap egy arasznyi sügér rajtolt rá a fekete-citromsárgára pimpelt körforgómra, meg egy naphal…a zivatar furmányosan megkerülte a tavat, ezért éppen hogy csak belenyaltunk a viharba.

      a tavat szépen felverte a hínár, de módszeresen tisztítják a helyi fiatalok, ezért két három sáv van rajta. szerintem kora tavasszal jót lehet benne pecázni

      2011. július 20. szerda - 07:05

  4. A bot neked nem túl gerinces? Én a lágyabbakhoz vagyok szokva és nekem is van egy, nem a legfrissebb széria, könnyebb dobósúllyal, és épp ma bosszankodtam rajta. Nem tudok normálisan dobni vele szűk helyen, apró műcsalikkal. Lehet, hogy én vagyok béna.

    2011. július 26. kedd - 22:55

  5. hát nem egy fűzfavessző…de a fokozatosság híve vagyok…monofillal nem érzem annyira gerincesnek, de tény, hogy még lehetne egy kicsit lágyabb bottal játszani. Bár azok már egy (kettő) árkategóriákkal feljebb vannak pozícionálva, ami már messze visz egy impulzusvásárlástól.
    Ilyen botot már kézbe venne az ember vásárlás előtt, Pécsen meg abszolút nem vagyunk célpiac a horgászboltosoknak, hogy ilyet tartsanak raktáron.

    2011. július 27. szerda - 05:37

  6. Nem Jégmadár a neve? Egyébként ott vettem a Berkley-t. Igazi instant buy volt, mert bementem hozzá csak körülnézni. Ehhez képest vettel egy két mini támolygót és a végén pedig ezt a Berkley-t…Előtte egy jóval keményebb botom volt 210-esben, ahhoz képest ez egy műszer még így is, de kösz a tippet.

    2011. július 27. szerda - 09:08

  7. Jégmadár, igaz.

    2011. július 28. csütörtök - 16:02

  8. Visszajelzés: Elszámoltatás – 2011 | Kisgyerek a vízparton (pergető bottal és horgászkajakkal)

  9. Visszajelzés: Napsütötte Ormánság | Kisgyerek a vízparton

A peca összehozza a népeket! Most szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s