… pergetőbottal és horgászkajakkal

Nah végre, újra vízparton!

Halandó emberként mindenkinek jönnek – vagy jönni fognak – hetek, sőt hónapok, amikor életének derűs kék egét a napfény számára áthatolhatatlan fellegek borítják el, hogy beárnyékolják a színeket, szürkévé és mogorvává téve azokat. Ilyenkor nem szólnak másról a napok, csak a sötét égi katonák elhessegetéséről. Humanoid lényünk ilyenkor teljesen beszűkül: elintézünk, megoldunk, módosítunk, elfogadtatunk, egyszóval csak hivatalos  ügyekről szólnak tetteink. Látszólag fontos dolgok ezek, amiktől nem csak egyedül függünk. Tetteink befolyásolják saját és humán társaink jövőit, minden lépésünk dominóként indítja meg iterációk végtelen sorát, és fordítva. Kiszolgáltatottak vagyunk embertársainknak, ami valljuk be, szorongást keltő érzés.

Miközben saját magunk meteorológusaként irdatlan energiákat mozgósítunk, sokszor elfelejtjük, hogy mire megy ki a játék: Az ember reggel magára veszi frissen vasalt ingjét, és rohan bele a mindennapok forgatagába. Küzd, hajt, hogy a gondokon túl majd boldogságra leljen, miközben észre sem veszi, hogy tevékenységével óhatatlanul is újabb gondokat, megoldandó feladatokat támaszt.

Nah, ez történt velem az előző egy hónapban. Toltam, toltam az ipart, hátha megoldodok mindent körülöttem, aztán rájöttem, hogy soha sem lesz folytonos és összefüggő Az én kék egem. Azonban minden apró lehetőséget ki kell használni! Alig vártam hát, hogy az első reménysugarak svájcban csiszolt élükkel utat vágjanak a Cumulusok és Cumulonimbusok hadtestei között. És igen, újra lehetőségem lett egy egész délutáni kisvizes pecára.

Péntek volt. Délelőtt még befejeztem életem második önálló – egyben első sikeres – szobafestő akcióját, majd szépen megettem a jutalom pizzámat, és már ki is tágult tér s idő egyaránt. Felkaptam a botot, és már indultam is a határ felé…aztán meggondoltam magam. Egy közeli csatorna, közeli szakaszát választottam. Tervem az volt, hogy ebben a jóféle augusztusi kánikulában melles csizmában meggázolom a közel négyszáz méteres nyílegyenes, nádasokkal és más bozótokkal tagolt medret.

Amikor megérkeztem, először csak sétáltam egyet a vízparton. Néztem a vizet, hátha valami árulkodó mozgást látok a víz felszínén. Közben hagytam, hogy magával ragadjon a természet. A civil világhoz képest itt méginkább mikroszkópikusnak érzi magát az ember, de amíg a gallérosok között állandó a bizonytalanság, a vízpart világa befogad és minden nap új előadásával kellemesen marasztal.

A főúttól nézve folyásiránynak lefelé mindkét oldalon egyenletesre kaszált partoldal és jól járható földút várt. Mivel ilyen könnyen adta magát a terület, kocsival be is álltam egy elárvult diófa alá, abban bízva, hogy amíg én bandukolok fölfelé a sodrásban, addig az árnyékban állva nem lesz forróság az utastérben.

Bár ma mindkét botot elhoztam a csomagtartóban, de valamiért az erősebb került a kezem ügyébe. No persze egyeseknek ez még mindig fűzfavessző, én mégis durungnak tartom egy ilyen kis vízre a 210-es 15-40-es Nevis Legacy-t a vékony fonottal. Döntésemet befolyásolhatta, hogy egy hónap sok idő, és sportnyelven szólva a meccshiányt már az öltözőben megéreztem, ezért biztonsági játékra törekedtem.

Zoknibam és boxerben húztam magamra a kétujjas zöld kotont, de még a mellényemért sem kellett nyúlni, amikor az első izzadságcsepp már lecsúszdázott a térhajlatomon…cudar világ lesz, ha így folytatom, hűtsük hát le a kedélyeket.

Kezdésnek dobtam párat a partról, teljesen eredménytelenül. Majd megmerítettem hab testemet. Hála az óvatosságnak, nem lett komolyabb vészhelyzet belőle, de azért meglepett, amikor a szilárd talajt éreztem lábaim alatt, még volt egy közel negyven centis iszap alattam. A lassú, ugyanakkor határozott elmerülés közben a város összes mocskának anaerob égésterméke egyszerre szabadult fel alattam, így hirtelen nem sikerült eldöntenem, hogy a gázmérgezés, vagy a fulladásos halál esélye a nagyobb. Mivel nem ért teljesen felkészületlenül a régi dzsungeles kalandfilmekben unalomig használt mocsárban elmerülős jelenet, kidobtam a cájgot gyorsan a szárazra, majd két kézzel, teli marokkal megkapaszkodtam a parti növényzetben. Hát persze, hogy két zsenge csalánbokrot sikerült csokorba fognom vizes kézeimmel. Nem először történt ilyen az idén. Reumás legalább nem leszek. Ezek után még óvatosabban közlekedtem a patakban. Szinte nem is léptem, csak úgy toltam előre a lábaimat.

Eleinte a Nagy Hangya volt fent, rövid wolfram előkén…úgy harminc dobás kellett, amíg az első ifjonc domi beköszöntött. Boldogság! Augusztus első domija. Mehetsz vissza, nőj nagyra. Dobáltam még ezen a helyen párat, mivel a fárasztás rövid volt, talán ottmarad egy-két társa. De sajnos magányos kalandornak bizonyult.

Csalit cseréltem és kapocsba került a GoldStar Pearch 1.2 élénkzöld harcosa. Eredeti, gyári köpenyét meghagytam, hátha az alacsony víz pangó részeiről elő-elő csal majd nekem egy-két krokodilpofájú csukát. Már-már habzott a víz a betyár ostoraként suhogtatott csalimtól, amikor felhagytam a drótelőkével. Rögtön az első „pucér” dobás halat adott, pedig már ötször is elhúztam ugyanezt a csalit a fejest rejtő bokor mellett.

Rendíthetlenül dobáltam tovább, de a normál vízszintet jó fél méterrel alulmúló csatornából szinte eltűntek a halak. Lassan elértem a hídhoz, ahol kimásztam a túlpartra, hátha a kis vízben a csobogásom riasztotta el a halakat. Csizmámban eddigre már teljesen cuppogot a zoknim a bentrekedt izzadsáágtól, de legalább saját testnedveimben tocsogtam és nem 180 000 másik emberében.

A híd kövezésén a víz felgyorsul, és a partmenti nádas miatt össze is szűkül a meder. Gondoltam, itt érdemes sokat dobálni, mert ha valahol oxigénben dús a víz, akkor az ez a hely.

Ismét a Rebel vörösszemű hangyája került a zsinor végére. Az ötödik-hatodik dobásnál éreztem, hogy valaki végig ütögeti az ízeltlábúm valagát, de bevágásra nem szántam el magam. Ahogy emeltem ki a csalit a vízből le is fordult róla egy jókora kopoltyús. Nosza rajta. Vissza ugyanoda, és tekerés. Ismét éreztem a gyenge ütögetést, de nem akartam úgy járni, mint az előző dobásnál, ezért az utolsó tekerésnél odamostam egy jókorát. Olyannyira utolsó pillanatosra sikerült a kapás, hogy a bevágás mozdulatával egyszerre a partra is repítettem a botvégen rajtaveszett kis domit. A sérülései már kifogásakor rajta voltak, nem én okoztam. Lehet, hogy mégis van a vízben csuka?

Erre a kérdésre aznap már nem kaptam pozitív választ. Viszont felmerült bennem egy másik érdekesség. Lehet, hogy csak én társítok neki különös jelentőséget, de megfigyeltem, hogy több négyzetméternyi iszapos részen belül egy-egy lavórnyi foltban szinte teljesen kemény volt az aljzat, holott ezt sem megváltozott mederviszonyok, sem a part menti növényzet nem indokolná. Egyetlen magyarázatot találtam rá, hogy ezekben a foltokban a domolykók kifürdik az iszapot, hogy ezzel saját maguk készítsenek búvóhelyet. Azt alátámasztja az is, hogy két halam hasi úszóin is megtapadt az iszap. Ha ez igaz, az azt is jelenti, hogy az kiszélesedő, iszaposodásra hajlamos részeken is érdemes rájuk dobálni, nem csak a keményebb medrű szakaszokon.

Megnéztem még, a közút alatti részt, de a víz most bokáig sem ért, halnak nyoma sem volt. Elindultam vissza a kocsihoz. Partról dobva még volt egy-két lekövetésem, de aztán jött az, amit a délelőtti festés közben negyedóránként elmondott a kedves szpíker a rádióban: „Egész nap kánikula várható 30-34 fokkal. A délutáni órákban azonban a Dél-Dunántúlon erős hidegfront betörés várható erős széllel kísérve, helyenként záporral-zivatarral.” A villámokat látva össze is csuktam a botot. Mára elég volt. A kihagyás utáni formába hozásnak nem is volt rossz. Visszaadom a terepet a gyűlekező felhőknek.

Reklámok

9 hozzászólás

  1. Na végre, már várt a víz, és én is. Elgondolkodtattál. Kösz.

    2011. augusztus 21. vasárnap - 17:05

  2. Na végre van mit óóóvasni!!!!! Jók ezek a kis vizek! Most rajtam a sor “semmittevés” terén.

    2011. augusztus 21. vasárnap - 17:35

  3. Kicsit összeszedem magam…tegnap voltam lent a Kölkeden a Dunán. Nem horgászni indultunk, de azért dobtam egy-kettőt a popperrel. Imádom azt a részt, szerintem nagyon vadregényes (bár hétvégi kánikula lévén ott volt fél mohács…szóval az is már urbánus terület lett…

    2011. augusztus 21. vasárnap - 17:42

  4. B&i

    Végre megint olvasnivaló.
    Domeszek pihennek az iszapos gödrökben?
    Ideje újraírni a szakirodalmat.

    2011. augusztus 22. hétfő - 07:51

    • Ez csak elmélet és szigorúan megérzésekre támaszkodva…de ugye azt is írta eddig a szakirodalom, hogy a domolykó egy rendkívül félénk, nehezen horogra csalható hal…

      nah, most ez már rég megdőlt, mivel elkezdtünk többen célzottan pecázni rá. Megtaláltuk és folyamatosan tökéletesítjük a domolykózás módszerét. Mondjuk amíg a MaHorban a Káka-foki amúrok töltenek be egy teljes oldalt, addig nincs mitől félnünk…

      2011. augusztus 22. hétfő - 07:55

  5. Meg a domiknak se!

    Ugyanezzel a pálcával tolom a Balatonon. Ahhoz képest, hogy mennyiért adták, egy nagyon jó kis pálca!

    2011. augusztus 22. hétfő - 15:30

    • Nevis Legacy spin legalább annyira eltalált darab a maga nemében (pláne árához képest), mint az Okuma LongBow orsó…két fajta horgász van: akinek van már és akinek lesz.

      Egyébként botok terén szerintem ugyanilyen jó választás a Shakespeare Pike és az Ugly Stik is. Mondjuk más árkategória, de az Ugly Stik-et fenekezni, nádi pontyozni, pergetni, vészhelyzet esetén még könnyű pergetni is merem ajánlani…

      2011. augusztus 22. hétfő - 16:41

  6. Dombay-tóról nincs valakinek infója??? Szerintem simán megélne benne a domolykó. Tegnap sétáltunk a partján, láttam is benne nagyobb tenyérnél nagyobb halakat is egy-kettőt, de tűnt annyira domolykónak, inkább kárásznak…

    2011. augusztus 27. szombat - 05:39

  7. Visszajelzés: Elszámoltatás – 2011 | Kisgyerek a vízparton (pergető bottal és horgászkajakkal)

A peca összehozza a népeket! Most szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s