… pergetőbottal és horgászkajakkal

Apró Örömök 4.: Poszt-nászút peca

Az elmúlt egy hónapban már eléggé bizsergett a tenyerem a parafára, ezért ahogy hazaértünk a nászútról, már a pecán járt az eszem. Szerencsére egy kicsit lazább volt a hét kezdete munka frontján, így rögtön hétfőn kezdhettem egy kiválóra tervezett pecával. Bizakodásom fő oka az ősz közeledte volt. Közeledte, mert ezen a héten még keményen tartotta magát a 25 fok feletti késő kánikula, zéró felhővel és csapadékkal.

Először a tavaszi csukás helyre mentem le, de ami fogadott, az minden pergetők egyik rémálma:

Mindez egyébként kristálytiszta, de legalább bokáig érő vízzel. Őszintén, még meg is fordult a fejemben egy két kósza dobás ötlete, de aztán győzőtt a józan ész, és kocsiba pattantam. Irány egy szakaszal lejjebb.

Ott is hasonló kép fogadott, de itt már tudtam dobni vagy kettőt is a kövezés közepéről, amin éppen csak átbukott a víz. Természetesen a sok növény miatt itt még tisztább volt már az áramlat, és a partra lejutás sem sikerült egy huszárvágtánál csendesebbre. Nem is maradt egy teremtett kopoltyúpár sem a környéken. Ellenben minden szúrós-bökős termésű növény összes magja a ruhámon és a vizes lábbelim(b)en kezdte meg a magonccá válás rögös útját.

Lementem a a szomszéd patak végéhez, és egy jó félóra dobálás után összenyálkázhattam végre a kezem. Két apró kölökdomi jött egy híd alatt az első és a második dobásra. Ők voltak a nap egyetlen látott halai. Még egy lekövetés sem volt addig, de halmozgást sem láttam. Őket is csak a kocsihoz visszafelé menet pillantottam meg fény-árnyék határán a meggyorsuló vízben lavírozni. A siker kulcsa itt az lehetet, hogy olyan voltam a száraz gazban, mint egy hópárduc. A dobás előtt vettem észre, hogy egészen támadó állásban vagyok, miközben félig térdre ereszkedve, a botot szinte a bokámmal egy magasságban fogva lódítom be az apró műcsalit a híd alatt. Gellert is kapott a plafonon, de a leverődött dukkó nem zavarta a kis szeleburdikat.

Az egymás utáni két gyors hal visszahozta a kedvem, aminek eredménye további negyed óra eredménytelen dobálás, és a habosra vert víz lett. Nah ezt megúnva ismét lenéztem a nagyobb vízre egy harmadik részen, hátha a homokos medret itt már nem verte fel annyira a növényzet.

A tipp ismét bejött. Bár az eutrofizáció itt is megindult, de dobálni lehetett. Érdeklődő hal ugyan nem volt közel s távol, de ismét új arcát láttam kedvenc vizemnek. Kevés víz magamhoz vétele után legyalogoltam egy kanyarulatig, ahol csak a meder két partját borítja növény. Egyik oldala csupa bozót, a belső felét a kanyarnak sás és vízi liliom szegélyezi helyenként. Domira dobáltam a nagyon kis vízben, de teljesen eredménytelenül.

Ha magasról dobáltam, kiugrott a wobbler, ha a part széléről, akkor elijesztettem minden uszonyost. Gondoltam egyet, és bekapcsoltam a fekete-piros Black Fury-t csak úgy a vékony fonott mögé. Húztam sodrásban, de semmi. Egészen a vízparton álltam, és dobáltam lefelé, amikor elment a napi pecától már a kedvem. Megfordultam, hogy felmászok a meredek parton, de akkor megpillantottam az ideális csukatanyát.

Dobásnál én a bal alsó sarokban lévő sás mögött álltam úgy két méterre, és egészen a kép felső sarkán látható területen túl dobtam a kis körforgót. Sodrással megegyező irányba elkezdtem egész tempósan vontatni, és egyre közelebb jártam már a növényzethez. Egy pillanatra megállítottam a hajtókart, hogy lépjek egyet a csail irányába a könnyebb kiemelés érdekében, amikor bing-bang-csimm-bumm. Ránehezedés a bot végén és pocskolás. Nem jászos hancúr volt ez, hanem igazi salto mortale, csak valami kis ifjonc ördögfióka előadásában. A halból csak addigra láttam valamit, amikor már bothossznyira volt tőlem. A horog szépen fogott a fogsora csúcsán, csak valószínű szemből támadott, és így a fonott szépen bekerült az állkapocs alá. Kis izgulás után kézzel emeltem ki, horogszabadítás, mérés, visszaengedés.

Persze ezután maradtam még egy órányit, de minek??? Én is tudtam, hogy ennyi volt mára kiírva rám, igazán elégedett lehetnék.

Reklámok

2 hozzászólás

  1. Én is megdöbbentem, amikor a hídról megláttam a csatornát, hogy Uramistenmivanitt, szerencsére a Dráváról hazafelé…..

    2011. október 12. szerda - 20:19

    • kicsit módosítottam a hozzászólást. A tulajdonneveket kiszedegettem belőle.

      2011. november 13. vasárnap - 21:39

A peca összehozza a népeket! Most szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s