… pergetőbottal és horgászkajakkal

Csukaballada – a Cé und eR margójára /avagy fizetős tavak és a sportjegyek/

Ordas Farkas Tanár Úr régi, jól képzett veterán. Az első szállítmányok egyikével érkezett még két tavasszal ezelőtt egy alföldi csatornából egy magántóba. Már akkoriban, nyeretlen kétnyarasként sem dőlt be hol-mi elé húzott villantóknak, meg drillingre tűzött bodorkának, csak a rekesztő háló tudta útját állni egy lehalászás során. Próbált ő menekülni a sok gumiruhás arctalanul a felszínt csapkodó, zajongó halász elöl, de a keskeny kis kanálisban csak egy irányba lehetett iszkolni. Egyenesen előre a hálóba…

Csatorna

Farkas (akkoriban még csak így hívták) komoly tekintélyre tett szert az öntözőcsatorna mélyén. Már az első nászidényében kimagaslóan teljesített: ő volt a legtöbb ikrát beterítő tejes a környező folyamkilométereken. A hírneve nem volt alaptalan. Fiatal, „szötymeteg” fajtársaival ellentétben jó vadásznak számított. Kevés mozgással sok kalória. Hatékony volt és könyörtelen. Jól rejtőzött, a mederről csak kivételes esetekben emelkedett fel. Ez komoly fegyverténynek számított ott, ahonnan ő érkezett. Ott ahol a fehér hal nem telepedik, hanem szaporodik. Ott, ahol a veszélyt a fajtársak mellett a szárnyas kormoránok jelentik, nem pedig beszélő kormoránok.

Alkata és személyisége segítette hozzá a túléléshez. Zömök teste, fejlett kopoltyúja, és nyugodt természete miatt könnyedén megbújt a tartálykocsi aljában is. Itt vészelte át – sok társával ellentétben – az országot átszelő zötykölődést. A megpróbáltató utazás azonban csak a kezdet volt. A célállomáson egyenként vették számba őket. Egy szákkal merítettek belőlük, majd lemérték súlyukat és hosszukat. A gondos regisztrálás után beterelték őket egy rezervátomba. Egy rezervátomba, ami hemzsegett a fehér haltól, és lőtték felette a kormoránokat. Elsőre maga volt az Eldorádó.

"Rezervátom"

Bár furcsa volt a sok ismeretlen csábító csobbanás a felszínen, de Farkas nem törődött vele, hiszen annyi volt a kárász a vízbe, hogy nyitott szájjal csak keresztül kellett úsznia egy halfelhőn, és rögtön jól is lakott aznapra. Egészen addig tartott ez, amíg a fehér halak annyira megritkultak, hogy amerre csak nézett, ordas társai tekintettek vissza rá haragos szemekkel. Csuka csukának lett farkasa.

A tapasztalatlanabbja refanyalodott a vízbe csobbanó prédákra. Az egyenes vonalban egyenletesen, vagy néha-néha megtörve vezetett halszerűségek, és az ingerlően bukdácsoló gumi-csemegék ellenállhatatlanok voltak a legtöbbje számára. Az ösztönös rávágásoknak kínzó, farktőig ható fájdalommal járó csörlőzés lett az eredménye. Utána jó esetben kupán vágták őket, és irány a csukamenyország. A szerencsétlenebbjét visszadobták némi fotóckodás és panírozás után, hogy aztán újra visszakerüljön éltető rabságába.

Kölyök csuka C&R

A rezervátom lakói rájöttek, hogy nem mehet ez így tovább. Szövetségre kell lépniük. Megacélozták hát hosszú távú memóriájukat, és a megtépett szájú példányok emlékeiből összeállították minden műcsalik almanachját. Ez lett a tananyag, az Alapkönyv. Tanáruknak az egyik sarokban lévő akadók között békésen  pihegő Ordas Farkast kérték fel, szükségük volt a tapasztalatára. A mi Ordasunk szerényen elvállalta a megbízást, és össze is verbuválta az első csoportot. A kezdetekben minden jól ment. Több osztály is sikeresen szigorlatozott a bőséges tananyagból, amit több tárgy teljesítése után lehetett csak letenni. Ezek az alábbiak voltak: Wobblerek 1-2, Körforgók és Támolygók (aka. „Vasak 1-2.”), Tviszterek és gumihalak, Egyéb megtévesztő módszerek (aka Hogyan kerülünk a sárgavégűsök szákjába)).

Csuka tanoda

Több horgászversenyt és családi hétvégét is átvészeltek. Az a pár pórul járt példány is csak azért került szárazra, mert nem hitt a tankönyvi példákban, és unortodox módon próbált kötélhúzást nyerni a beszélő kormoránokkal szemben. Az ő harcuk azonban hamar elbukott és már a híres, hátrafelé nyilazós salto mortale sem segített rajtuk.

Farkas Tanár úr büszke volt az iskolájára, és tanítványaira, hisz’ sokan neki köszönhetik testi épségüket. Ő maga is is sokáig ellen állt a kísértésnek, ami az idő előre haladtával egyre nehezebbé vált. November vége lett, fehér hal már alig mozgott, viszont több reggelen is hártyás víz fogadta portyázó csukákat. A vizet közben pörgető horgászok lepték el. Az alig 2 hektáros tavon tucatnyi, vagy még annál is több „sporthorgász” habosította a vizet, gyenge eredménnyel. A víz mélyén feszült csend honolt. A Farkas-féle nebulók szigorú fegyelmezettséggel vonultak vissza a part menti zónából a messzi, nehezen meghorgászható területekre és az akadókba. A távolság miatt a legtöbb becsapódásnak csak tompán érezték a rezgéseit, nem hatottak rájuk ingerlően.

De a csobbanások egyre közelebb értek, amihez a part felől fújó szél is nagyban hozzájárult. Először csak egy-két jól ismert Sandra, Manns és Nevis gumihal fúródott fejjel az iszapba, majd pattogott vissza a part felé. Ez azonban még kevés volt ahhoz, hogy a pallérozott agyú frissdiplomásokat tévútra vigye. Egyre izgatottabbak lettek, de búvóhelyeiken maradtak. Aztán jöttek a nagyobb kanalak, körforgók. Először Orklák és Mepps Agilák. Ezek szintén nem okoztak meglepetést, bár egy-két gyengébb tanuló megtévedt, és máris szájbaverődött.

  Így ment ez órákon át, és már Farkas Tanár Úrnak is lankadt a figyelme. Jó messze, mélyen a meder alján húzta meg magát magányosan, amolyan régi motoros módjára. Éhes volt, és ösztöneinek folyamatos felülírása óriási energiát emésztett fel benne. Amikor egyszer csak plutty…3 méterre mögötte beesett valami. Szeme sarkában csak zöldes-bronzos csillogást látott, oldalvonalával gyenge vibrációt fogott fel. … Aztán csend, majd megint vibráció. Küsz?…vagy keszeg?…nem az lehetetlen…ilyenkor az lehetetlen…elevenítette fel magában az órákon oktatott tudását. Aztán megint, és megint. Az ingerlő, villódzó valami egészen a pofája előtt hullt ismét alá a mélynek, majd emelkedett fel újra.

Teste görcsösen megfeszült, idegei pattanásig feszültek. Hirtelen minden racionális tudás törlődött a fejéből, és bumm. Teste önműködő lett, nem tudott parancsolni neki. Torpedóként indult a súlyos fémdarab után, és határozottan vágott oda az Effzettnek.

Támolygó

Ebben a pillanatban maró fájdalmat érzett, és már tudta, rászedték. Ő is bedőlt, elcsábult. A Nagy Öreget is becserkészték. Rég volt már ilyen, bár emlékeiben (és testén) még élénken élnek a korábbi horogverte sebek emlékei. Pikkelypáncélja karcos volt, uszonyai beszakadtak, szája is rojtos volt már, színe fakó volt. Az elején még tett egy próbát, és egy bokor irányába fordult. Próbálkozott, de érezte, hogy a hármas kampó alaposan fogja a testét. Az akadókat elhagyva már nem is küzdött teljes gázon. Nincs itt már salto mortale, csak egy két tekergésre telik. Ellenfele profi, az akadókon kívül már alacsonyan tartott bottal fárasztja, ugrásra esélyt sem adott neki. Lélekben már Ordas Farkasunk is feladta.

Főhősünk türelmesen várja a kiemelést, ami szák helyett grippel történik óvatosan, körültekintően. Ekkor veszik el minden illiúziója. Bár ma nem hentergetik meg a földön, és nem lesz kupán vágva sem, de nem is végzi egy ízlésesen feldíszített tepsiben szalonnával megtűzdelve. Nem lesz az ünnepi asztal díszes éke. Most sem nyer feloldozást. Két fotó után irány vissza, végzete a rezervátom, ahol a csukahordák élén folytathatja szélmalom harcát a „sporthorgászok” elleni harcban…

Leharcolt csuka

*A történet egymással közvetlenül nem összefűggő élmények hatására íródott fikció, ami akár meg is történhet nap-mint-nap. A felhasznált képi elemek a dramaturgia fokozására szolgálnak.

Reklámok

3 hozzászólás

  1. AzHofi

    Most majd kapsz… 🙂 még így írni a testet és lelket melengető, magasztos halvisszaengedős horgászatról… 🙂

    2011. november 29. kedd - 16:12

    • Ambivalens egy dolog az biztos. Rettenetesen ronda volt ez a csuka, és látszott, hogy a folyamatos C&R miatt, nem pedig kannibalizmus miatt

      Amúgy szerintem a C&R a jövő, csak hát egy fizetős tavon nehéz megtalálni az egyensúlyt. Bár még mindig jobb ezen a mezsgyén haladni, mint zsákban hazahordani…

      2011. november 29. kedd - 16:57

  2. qvik

    Teccett. Gratula. Kitartást Ordas Farkas tanár úrnak!

    2011. november 29. kedd - 21:32

A peca összehozza a népeket! Most szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s