… pergetőbottal és horgászkajakkal

Kajakos ultralight

Kajakos panorámaMár régóta viszket a seggem, hogy idén is végre meg kellene merítkeznie a kajaknak. Pénteken már a drávai engedélyeim is rendbe kerültek, így minden adva volt, hogy leporoljam a téli pihenőjére a szárazdokkba tett hajót.

 

Reggel nem kapkodtam. Sima hat órás kelés, mert már szinte mindent beraktam a kocsiba tegnap este. Mellescsizma, bakancs, ülés, evező, botok, pergető táska, vizes flaska, vastag ruha, eső ruha, váltó ruha, merítő szák, stb. Ha jól belegondolok, majdnem annyi cucc kell hozzá, mintha fenekeznék vagy bojliznék. És még nincs is fent a kajak. Azért még húsz kilométert utazni kell. Útközben megveszem a napijegyet, meg egy-két drót előkét, mert a versenyen sikeresen elosztogattam mindet a haveroknak. Terveim szerint a nem kis kitérővel együtt 7:20-kor már az orfűi strand parkolójában vagyok, immár a Caper-rel a fejem felett.

Orfű, Strand-parkoló

Amit előző este bepakkoltam, azt most kipakkolom. Vízre teszem a hajót, felszerszámozom, és a botokat is beélesítem. A Cherrywood és a Legacy Spin van velem. Mindkettő rövid nyelű, így könnyedén keverek vele a tó közepén, de kezdetben zavart, hogy az orsó mindkét bot esetében felfekszik a kajak oldalán, ha a bottartóba kerül. Végül rájöttem, hogy a hajtókart a spicc irányában megállítva egész jól megmaradnak a vájatban a botok.

Ocean Caper Angler felszerelve

Mivel nem vagyok ismerős a tavon, szinte az összes csalimat magamhoz fogtam, így azok teljesen megtöltötték a hátsó rekeszt. Óvatos is akartam lenni, nehogy megúsztassam három év kemény gyűjtőmunkájának eredményét. Ráadásul még nem is mozgok teljesen otthonosan a fedélzeten, így hamar szétesett a gondosan megtervezett rend a felszerelések között. Csak a két bot nem vetett ügyet se a pórnép trehányságára. Elegánsan, ugyanakkor egymástól elfordulva, vigyázállásban várják, hogy gazdájuk mikor melyikőjüket ragadja kezébe. A zöld teknő ezzel a két csáppal úgy néz ki, mint valami csíbor.

Tudnám, hogy a vizet miért hagytam láb alatt…noh mindegy. Ráadásul a gripet is elfelejtettem betenni, szóval a merítő is kint kapot helyet. A fehér nyélről egyelőre nem szeretnék többet mondani, fedje homály funkcióját.

Inkább mégsem titkolózom tovább…árulkodjon ez a kép. Egy egyszerű teleszkópos teddy henger hosszabbító, aminek a feső oldali végére ráaplikáltam egy menetes fényképezőgép tartót. A másik vége (amit fogok), a teddy henger megszexualizálhatósága érdekében le van kúpozva, így a botok helyére és a vízleeresztő résekbe is be lehet tenni. A zöld sztálinorgonák ott a valagam (micsoda szép szó) alatt pedig nem a tegnap esti csülkös chilis bab + sör kombó kellemetlen szaghatását hivatott könnyedén elvezetni, hanem a kényelem és az aranyér-megelőzés céljából került beszerzésre. (Polgári nevén lidl-is kerti térdeplő, vagy mi. Volt lilában is, de azt a buziknak meghagytam, oh’pardon!) De most már evezzünk is egy kicsit, elég a dumálásból.

Amíg haladunk, addig elmondom, hogy a Cherrywoodon apró twisztereket cserélgettem. A boton monofil, drótot nélkül. Igazi UL összeállítás, amire a sügéreket vártam. A Legacy Spint durvábbra hagytam. Vékony fonott, rajta közepes drót, amibe körforgókat, wobblereket, támolygókat kapcsolok. Egy-egy megállónál mindkét botot bevetettem. Ideológiákat állítottam fel: eleinte körforgóval lefésültem a vizet, majd csak azután küldtem be a minijigeket, ha már tuti nem fente a mélyben egy csuka sem a fogát.  Persze az eredménytelenség mindig lazítja az ideák határait: egy idő után vállaltam a kockázatot és először a kis tvinyókat rángattem csak a friss helyeken, nem akartam az óvatos sügereket elzavarni a metélő hármas piros Mepps-szel.

Pécsi-tó, strand alatti kövezés

Pataki pecásként egyszerűen nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy a part mellett keressem a halakat. A nyílt vízen egyszerűen nincs viszonyítási lehetőség, nem tudok még elméletet sem gyártani egy-egy dobáshoz. Maradtam most is a partközelben. A kövezések mellett semmi nem volt, azonban a sarokban a rügyező sás tövéből botvégig követte egy sügér a neonzöld kis twisteremet. Mintha rúgást is éreztem volna, de inkább csak a megvillanó bicskalapnyi test árulkodott az érdeklődőről. Rápróbáltam többször, de semmi.

Pécsi-tó, Mecsek

Már egy órája dobáltam üreset, amikor jött az isteni szikra: a szemközti parton megdobálom az egyik mélyebb öblöt. Raktam rá szenet bőven, és csak úgy robogtam keletnek. Itt hamar megtaláltam a törést, ahol jó másfelet mélyül a meder. Ezt hosszában próbáltam ütni, hátha bejön a versenyen nyerő taktika. Csukát vártam. Piros-fekete és zöld-fekete black fury, piros mepps és támolygók kerültek fel. Eseménytelenség.

Pécsi-tó, Keleti part, nádas

A part felé fordítottam a kajakot, és a széllel sodortatva magamat a beállókat vallattam. Meglepően hosszú és pontos dobásaim nem vezettek eredményre. Építkeztek az egyik nyaralóban, és nagy volt a jövés-menés a sétányon is, ráadásul távirányítós vitorlás versenyt is tartottak a tavon. Ha csuka lennék, én sem szeretnék itt.

wm_Panorama 3

A szél tovább sodort, és hamar sekélyebbre értem. Itt már kevesebb nádfal volt, viszont legalább több parti horgász. Fargasfogszerűen kerülgettem őket, igyekeztem nem kihúzni a gyufát. Rövid telefon Áronnal, aki a partszéli útról szúrt ki kocsijából.

Megbeszéljük, hogy nem volt nehéz dolga megtippelni, hogy a három baranyai zöld horgászkajak tulaj közül van-e valakinek szőke, sapka alól is kilógó loknija rajtam kívül. Miután letettük, a zöld ladik és a fehér törzsű nyírfa közötti szakaszt céloztam a csillámos mini twisterrel. Négy-öt dobás után apró rezgést érzek, de a monofil és a vékony pálca nem éppen a közvetlen élmény megteremtői. Aztán ránehezedik a kis bugris. Én meg gyengéden bevágok. Először azt hittem, hogy kis balin, de a kaszakő méretű zöld árny felszínre törése után már nem is a halat néztem, csak a száját. Hol a csalim?

Így utólag azt mondom, hogy fonottal, vagy keményebb bottal nem kerül szákba ez a kis tökfilkó. Gyámoltalan szájszéles egy akadás, ezért nem is próbáltam meg kézzel kiszedni a vízből. (a minijig 2g-os!!!)

Pózoláshoz türelmetlen a szentem. Ahogy kiszedtem a fogai fölé akadt kampót, kibicskázott a kezemből és egy dupla axellel visszajutott a vízbe. Dobáltam még itt, a part mentén, aztán visszakapálóztam a kocsihoz. Épp’ delet ütött egy harang a távolban, amikor borulás nélkül sikerült kitennem a seggem a magas stégre. Ennek örömére letoltam gyorsan egy sört, így már biztos, hogy maradok délutánra.

Ha alaposak vagytok, akkor látni fogjátok, hogy az elkövetkező képeken már nem egy fekete kabátban feszítek, hanem egy terepszínű esőkabátban. Nem. Nem két nap képanyaga van a poszton, és még csak nem is azért öltöztem át, hogy később (pár év múlva) ugyanazzal a hallal egy új cikket, bejegyzést írjak. Egyszerű a válasz a miértre. A szoftsell [softshell] kabátom ujjai teljesen átvizesedtek. No nem az eső áztatta el, mert az biza egy deka nem volt (pedig a kuruzslók megint hatalmas felhőszakadásokat jósoltak). A lapátolás és az átvizesedő horgonykötél rendszeres adjusztálása miatt disznóólat csinálta a fedélzeten, pedig “Ez csak víz, Mami!”

Kicsit csiszoltam még a kamera beállításokon, így már nem csak a hajót látjátok, hanem azt is, hogy merre tartok éppen.

Nah…meg is érkeztünk ebbe az eldugott kis öbölbe, lukba, nem is tudom, minek nevezzem. Nagyon sekély a víz, viszont védett a széltől.

DSCN2222

Patak-peca romantika kerít hatalmába. Alig van hely dobni, a kajak meg most inkább hátrány, mint előny. Szűk a hely, és a hullámzás besodor az ágak közé, a használaton kívüli bot pedig beleakad mindenbe. A Cherrywood-ot használom, a csukás kis gumi van fent. Hamar van is egy lekövetésem, amit határozott ütéssel zárunk, de az akasztás elmarad. A vége az lett, hogy bozótot dobtam, és a horogszabadítással szétvertem teljesen a pályát. Elhatározom, hogy visszatérek még ide. De hogy nézett ez ki külső szemszögből?

Jól szétvertem a dugi kincsesbányát, elindulok hát a gát felé a parton. Egyre több a kedves horgásztárs a parton. Píííb-bííííp. Szólnak távolról és közelebbről is az olcsó kapásjelzők. Hangjukat gyereksírás, nevelő szitkok, flex, betonkeverő, táskarádió, akkus villanyborotva, kisfaszom kíséri. Szombat rántotthús után van.

Orfű, Pécsi-tó

Cikázva haladok a feederek és a karikás botok zsinórjai között. Helyenként rettenet mélységet mérek a súllyal. Talán 8 méter is van. Nah itt leengedem a támolygókat, hátha megtévesztek valami ordas gazembert.

Pécsi-tó mély rész

A náda előtt a minigumikat húzogatom, a fűzfa túloldalán pedig a támolygókkal és nagyobb körforgókkal próbálok zavart okozni, de ma nem esznek a csukák. Fáradni kezdek, messze eljöttem már a kocsitól, ideje visszaindulni. Menet közben még benézek a kis nyiladékba.

Most már rutinosabb vagyok. Mindkét bot a lábam között van, csali előre élesítve, a bejárathoz érve kidobom a súlyt, és lökök magamon egyet gyengéden az evezővel. Hagyom a horgonykötelet leszaladni. Klem nélkül puszta kézzel fogok rá a kötélre, így fokozatosan lassítom le a hajót. Megállunk. Lendítek. Szép hosszú dobás, jóval a víz alatt keresztbedőlt faág mögé. Megindítom a csalit. Amint áthúzom a fa fölött, rögtön odavert neki a kis dög.

Pearch/Csapó sügér

Pearch/Csapó sügér

Szép akadás, gyönyörködés, szabadon engedés. Új dobás. Bumm…lombot dobtam megint. Mi legyen? Nem verem szét megint a pályát, hanem elharapom a monofilt, úgyis sok csaliszabadításon van már túl ez a pár méter. Nem akarok tökölni, kapocs nélkül kötök be egy ugyanilyen mini gumit, de ezen a jig alig 0,5g. Szinte a felszínen lehet húzni. Dobok pár rövidet, de nincs hatása. Rövidesen ezt is bedobom egy ágba, így már kezdődhet a szabadítás.

Óvatosan kiszállok a kajakból és lassan közeledek a másodjára leakadt horoghoz. Az eddig gyenge barnatörésű vizet szürke iszapfelhő kezdi el beborítani a lépteim hatására. Újra tudok dobni, most már a vízben állva. Így azért könnyebb, mint kajakban görnyedve. Egész a nyiladék végére tobok és közepes tempóban húzom megszakítás nélkül, amikor újabb jelentkezőt csípek nyakon.

Pearch + Mann's mini twister

Ő már komolyabban a szájába vette a csalit.

Csapó sügér + Mann's minijig

Ez elég is volt mára, szépen kievezek a kocsihoz, nyugalomban összepakolom a kajak felszereléseit, felteszem a Corolla tetejére, és indulás. A Pécs felé vezető szerpentineken érzem csak a hátamat, meg a felkarom. Széjjel szakad a fáradságtól. Talán nem is baj, hogy nem a Drávával indítottam az évet.

Reklámok

24 hozzászólás

  1. B&i

    Mission completed.
    Amúgy meg egy állat vagy, olyan bulldog fajta.
    Nem mintha ez újdonság lenne.

    A fejjel lefelé evezéstől én is elfáradnék.
    A tóból meg hogy nem folyik ki a víz?

    2012. április 15. vasárnap - 13:07

    • 🙂 Áron szerint 7 darab fok bírt lenni aznap Orfűn. Szerintem volt 10 is, bár ebbe a harckocsis maszkarában evezővel a kezedben inkább csak hőérzetről beszélhetünk…

      Amúgy a partmenti sárgavégűsök néztem rám feszt, mintha 3as lenne a személyi számom elején, vagy mintha legalább is a Holdról jöttem volna…

      Sent from my Nokia phone

      2012. április 16. hétfő - 05:31

      • Én nem bánom, és nincs mit. Ha ráérek valamelyik nap rápróbálok a kakaós K…….-ra. Valami élénkebb színű csalival kéne próbálkozni?

        2012. április 16. hétfő - 09:03

  2. Na végre! Kajakoztál egy jót, sok cucc “kis stabilitás”, és mindennek a helyén kell lennie 🙂
    A kamera nézete futurisztikus, fantasztikus! Egy új világot mutattál meg :-))
    Nagyon jó bejegyzés, gratula a halakhoz!

    2012. április 15. vasárnap - 18:40

    • Köszinöm! Nagyon jó volt, tényleg…a posztot még aznap megírtam, de a végére majd leszakadt a karom, szinte fájt a fáradság…másnapra meg semmi. Fit voltam, és üde. A videot meg akartam forgatni és 2,5x fel is kellett volna gyorsítani, mert így uncsi egy kicsit, de az említett visítva szenvedős posztírás közben elment tőle a kedvem 🙂 Majd legközelebb. Bár lehet, hogy így nagyobb a sikere:)

      Sent from my Nokia phone

      2012. április 16. hétfő - 05:31

  3. Helló
    Ricsi vagyok, a suzuki samuraios.
    Email: dobbasszus@freemail.hu
    Tel.: 0620*******
    Szóval ha k**********n pecálnál,hívj fel, aztán összehozunk valamit

    2012. április 15. vasárnap - 19:13

    • Szia Ricsi! Még egyszer kösz a tegnapi segítséget, meg a Samurai kalandot…aztán tessék ütni a K*****t meg a Drávát…

      Sent from my Nokia phone

      2012. április 16. hétfő - 05:31

    • mentettem a számod, de a víz nevével együtt kimoderaltam, ha nem bánod!

      2012. április 16. hétfő - 05:50

      • Én nem bánom, és nincs mit. Ha ráérek valamelyik nap rápróbálok a kakaó K…..-ra. Gondolom valami rikítóbb csalival kéne dobálni. Majd megírom az eredményt.

        2012. április 16. hétfő - 09:08

        • kakaósban szerintem a veretése fontosabb…én még nem tudtam a domik viselkedéséről “minden helyzetben jó” elméletet gyártani…tapasztalatom, hogy ha esznek, akkor még a behulló nyírfa termésére is odvágnak, ha nem esznek (lásd tegnap) akkor négy ember három óra alatt kettőt tud kiszedni egy négy kilométeres szakaszról…szóval menni kell, mert aki megy, az fog

          2012. április 16. hétfő - 09:17

  4. Ribizli

    Gratula, pöpec élménybeszámoló. Ha sügért akartál fogni akkor pont a tó másik felén vannak a bandáik. Ha lemegyek ,ritka ha nem fogok pár óra alatt 20-30 darabot. A világon a legjobb szórakozás a sügérezés 🙂

    2012. április 15. vasárnap - 21:39

    • okosítsatok ki, mert jó kis móka lehet ez a sügerezés. Pécsi-tó pécsi létemre fehér folt. Életemben másodszor pecáztam rajta, és először fogtam halat. Mondják, hogy van egy malom is valahol, segítsetek, mert halradart nem fogok venni, juszt sem:)

      Kivéve persze ha adnak hozzá halmágnest 😛

      2012. április 16. hétfő - 05:54

  5. Bali Márk

    Tök felesleges, csinálok majd térképet a blogomra.

    2012. április 16. hétfő - 08:50

    • felesleges…és drága 🙂

      2012. április 16. hétfő - 08:51

    • Bali Márk

      Vagyjobban belegondolva inkább neked meg aki jófej és elkéri, vagy ismerem:D

      2012. április 16. hétfő - 08:52

      • így van, mert a végén még nem lesz nyugtuk a halaknak és a pörrgetőknek sem

        2012. április 16. hétfő - 09:18

  6. Jó lehetett. Szívesen mentem volna. 😦

    2012. április 16. hétfő - 09:30

    • most hétvégén megint alig lesz valami kis peca, utána talán lesz valami, aztán megint nem, aztán talán…

      majd csak összefutunk 🙂

      2012. április 16. hétfő - 09:49

  7. Visszajelzés: Szemétszedés 2.0 – Nice Job! | Kisgyerek a vízparton (pergető bottal és horgászkajakkal)

  8. qvik

    Jaj, már a legelején írtam egy egekbe magasztaló kommentet, de vmi digitális szörny felfalta. Ez van helyette. Jót szórakoztam, köszi! 😀

    2012. április 17. kedd - 21:42

    • jah…adatmegmaradási törvény sajnos nincs 😦

      azért köszi a magasztalást 🙂

      2012. április 17. kedd - 21:44

  9. Visszajelzés: Kiadatlan történet: Morning Show | Kisgyerek a vízparton

  10. Visszajelzés: “Utolsót lobban a nyár”" « Kisgyerek a vízparton

  11. Visszajelzés: Morning Show – Orfű | Kisgyerek a vízparton

A peca összehozza a népeket! Most szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s