Szemétszedés 2.0 – Nice Job!

Tavaly megfogadtuk, hogy idén visszatérünk. Toborzunk népeket és megcsináljuk újra: megtisztítjuk a kedvenc baranyai vízfolyásunk egy hosszabb szakaszát. Idén is volt dolgunk, szerencsére megszaporodott a létszám.

Előbb értünk le a tervezettnél, pedig még a horgászkajakot is visszatettük a száraz dokkjába a szombati kajakos ultralight kaland után. Zsolti már lent dobált a híd alatt (ő nagyon ráment a csuka-témára), mi viszont a meghírdetett tíz előtt nekiálltunk megtisztítani a partot. A híd alatti részen indultunk el, Márk a déli, feleségemmel mi pedig az északi töltésen mentünk. Legyalogoltunk vagy egy kilométert, és onnan jöttünk felfelé. Tavaly azt gondoltuk, hogy évek szemetét szedtük össze, és hogy a következő évben (idén) már alig lesz dolgunk. Tévedtünk. Már a gáti sétán is megállapítottuk, hogy a meder partján rengeteg szemét gyűlt össze a röpke tizenkét hónap alatt. Visszafelé pedig még közelebb kerültünk a szemetekhez.

Semmi kétség, hogy a szemét nagy részét horgászok hagyták maguk után “emlékül” a természetnek. A csontis és gilisztás dobozok (még egész frissek) mellett temérdek konzerves kukorica(!?!?) és etetőanyag csomagolás maradványait szedtük össze.

 

Idő közben Zsolti is lerakta a botot, és megérkezett hozzá Ricsi is, aki Atyafi blogján keresztül értesült a szemétszedésről, és egyébként villányi srác (!). Kivittem hát egy zsákkal a hídhoz és adtam a két srácnak is zsákot. Közben Adri is megtömte a nála hagyott gyűjtőt, így oda is vittem egy újat.

Aztán megérkezett a Dráva koronázatlan kalapos kajakos királya is feleségével. Őket is üdvözöltem, majd “kiszolgáltam”. Olyan gyorsan a lova közé csaptak, hogy már csak a távolból látszanak egy-egy kis fekete pontként a töltésen.

Majd jött Áron a gyerekekkel, akik már születésüktől apjuktól tanulják a természet szeretetét. De jó lett volna 10-20 éve ilyen apákat látni a vízparton.

Annyian lettünk, hogy hirtelen majdnem egyujjas munkás vált belőlem, de feleségem hamar újra hadra fogott.

Alig múlt 11 óra, és a sok szorgos kéznek köszönhetően már tiszta vízparton sétálgattunk.

 

Eddigre már a túlparton is pedáns rend honolt, az belvíz csatorna mentén örömükben még a fák is kivirultak.

A gyep karbantartásáról a birkák gondoskodnak, akik napjában egyszer szépen egyenmagasságba igazítják a zöld sapkáját a töltésnek, de hiába…az ember még náluk is birkább, az eldobott szeméttel nem tudnak mit kezdeni, az marad gazban.

A munka letudva, a végére még összeáltunk egy csoportképre. Valai civil dolog történt az ormánságban. Valami, ami előre visz, bár követője kevés akad (még.) Jövőre lehet betiltanak minket hatóságilag illegális hídfoglalásért, demonstrálásért.

MINDENKINEK KÖSZÖNÖM, HOGY ELJÖTT, ÉS NEM CSAK A SZÁJA JÁRT!