… pergetőbottal és horgászkajakkal

Kiadatlan történeteim

Felvezető: Ormánsági MesztílábasA nagyképű cím mögött jól érezhető kudarcélmények sora rejtőzik. Elég savanyú volt mostanában a szőlő. Alig jutottam ki, de legalább akkor sem történt semmi említésre méltó. Élmény az volt bőven, nem mondom. Még akár születhettek is volna belőlük bejegyzések lemenő napról, vagy hajnali deres pókhálókról, ilyesmi. Izadságszag…a szó amit kerestek. Aztán jön valami, amitől úgy érzed, mégis megvan a helyük ezeknek rövid kis történeteknek a műcsalis dobozaid alatt lapuló pergamencsíkokon. Ezekből gyűlt össze most egy posztnyi.

Domolykózás az áradó kapuccsínóban!

Nyilvánvalóan totálisan fölösleges próbálkozás volt ez részünkről Öcsémmel. Felhívtam és ő igent mondott a koradélutánra. Egész héten végig áztatta a földeket az égi áldás, így amikor megláttam a másfél méterrel meghízott patakot, egyértelművé vált, hogy ez inkább dobálós sétálgatás lesz, mint sétálgatós dobálás.

Merő sárfolyam

Domolykó pergetés áradásban

Bár szakmai szempontból abszolút feledhető délután volt, a színek kavalkádja, a ragyogó napsütés alatt gyülekező, felhőszakadást hozó front látványa, a burjánzó természet és leginkább a tesómmal kettesben töltött idő feledhetetlenné teszi.

Áradó patak

mindent elnyelő sötétség közeleg

Egyeseknek a ribizli, nekem a domolykó, avagy egy délutáni pásztoróra

Felfoghatatlan ez a kurvázás dolog. Jókocsi, jóbeosztás, jószituáció, jócsaládiháttér, mélyenszeretőfehérnép. És akkor A-ból B-be tartva, a haláltmegvető gyorshajtással kisajtolt időben laza pöppentés (vagy annál is több) az egyik poros beállóban. Megérteni nem tudom, nem fogom. Elfogadni is csak azért vagyok muszáj, mert én is néha megtévedek. Van, hogy 20-30 perc elég, de néha elragad a vágy, akkor egy több órás üzekedésbe is belefutok. Bevallom nemrég megint megtörtént, igaz csak egy rapid kör volt:

Megállok a híd előtt, ahol még nincs sár. Távolról nézem csak, ahogy vonaglik előttem. Még nem vett észre, én meg csak úgy egyeszszám harmadik személyben. Zavartalanul mutogatja kétes bájait az elhaladóknak. Leharcolt és fáradt. Nem integet, csókot sem dob senkinek. Össze is van esve a teste, semmi smink és még a ruhája szélén is ott van az a megszáradt sár.

Már legutoljára sem jött össze semmi, merthát erőteljes kapuccsínós volt neki odalenn. Pedig elszántság, meg vérbő hangulat az megvolt rendesen, talán még izgalom is lehetett volna, de hát ugye fő az egészség, ugye…

Zavaros, mint a háborodás

Pihentettem a dolgot, de kitartó voltam, mást nem kerestem fel. Rövid egészségügyi kihagyás után visszatértem hozzá. Csak úgy, bejelentkezés nélkül. Munka után. Remélni nem mertem semmit, de nyílott az ajtó.

Gyógyulóban a patak

Sötét még, de már csillog

Gyógyulóban volt már, bár a hév rendesen alább hagyott benne. Megnézegettem. Jól körbejártam, majd a lehető legfinomabb énemet elővéve nekiálltunk. Nem mondom, kellett egy kis idő, amíg összhangba kerültünk, meg hát ő sem volt még az igazi, de egy két “most majdnem jó!!!” után végre beteljesedett az alkalmi szerződésünk. Azt nem tudom, hogy mindkét fél élvezte-e, de a kliens ki lett szépen elégítve.

GS Bug & Domolykó

Bevetésen a duplanullás ügynök

Impulzusvásárlás volt a Mitchell Privilage Pro 150 varázspálca. Előző este zárás után vette le a nagykeres furgonjáról a boltos, hogy legyen ilyen is nála. Volt…egy teljes délelőttöt. Nyele nincs, szinte legyező bot. Ajánlott is hozzá a srác egy-két előre kötött nimfát, cseppet sem komolytalan arccal. Én mégis a 00-ás Meppsekre lettem figyelmes. Le is rántottam szinte az egész sort, kábé négyezeré’. 5-6 éve ott porosodtak, itt nem keresi őket senki – mondta a tulaj, én meg kértem, rendeljen rá, ígérem 5-6 év alatt elhordom az összeset Smile. Vettem még hozzá 14-es láthatatlan Nevis monofilt occsóért, azt irány haza…

A város közepén beugrott, hogy van ez a hely, ami régóta böki már a csőrömet. Itt még csak esővizet gyűjt össze, hogy később a Fekete-tengerig jusson. Inkább ér, mint patak, de semmiképp’ nem csatorna. A közút alatt áteresz, betonzárás, csurgató, mögötte menetrendszerinti medence, mélyebb víz, visszafelé áramlás. A sarokban természetesen hungarocell darab, sörösdoboz, nylonzacskó. Mindezt Európa egykori kulturális csakrájának közvetlen közelében. Szeretlek Magyarország! Szeretlek Pécs!

Nosza! Nálam a zsír új cucc, ki is kéne próbálni. A 00-ás aranyszínű propeller felpattan és oldalsó-alsó dobás indít. Meglepődök a kis pinapöcöktető hatékonyságán: laza 15 méter feletti dobás egy tökmaghaj nagyságú fémdarabbal. Szintet lépett a karakterem, új varázslatot tanult, kéremszépen.

Bevontatás indításakor ér a következő meglepetés. A kis körforgó azonnal mozgásba kezd. Mint egy ujjbegyek közé szorított molylepke, egyenletesen, de csak úgy selymesen, minimális ellenállással pödzi a vízalatti hangulatot.

Elalélok a gyönyörtől. Aztán mintha meg-megakadna a partszéli sekélyben, megint és megint. Majd valami sárgásan villan a kék csövek alatti fűcsomó mellett, és újra. Nem látom jól, mert készületlenül napszemüveg nélkül jöttem. De a zsinór hirtelen mégis vajpuhán megfeszül, a bot követi szépen. Alig küsz méretű fejes az áldozat, de a kiemelés már nem megy, elbénázom.

Domolykós teknő a városban

Aztán megint, de ez már megvan. Szégyen ide vagy oda, de örülök magamnak rendesen. Pedofílis, de legalább élvezem.

Mepps 00 ultralight

Így megy ez vagy két órán keresztül. Jópárat a kezembe veszek, de sokat csak arcon töröltem, még ez is nagy volt nekik. Fénykép is alig készült, mert mobillal nem igazán élményszám a minőség. Ráunni nem tudtam, egyszerűen elfogytak a sebzetlen domolykók a környékről, ígyhát én is hazamentem.

Ejh, dejókispeca volt. Olyan igazi ultralájt…

wm_20120523083

Pár nap múlva visszanéztem. Kristálytiszta víz volt és a lélegzetem elált a látottaktól. Egyedszám 10-12, összsúly 10-12. Mind domolykó, ebben a kis medencében. Az áradással jöhettek fel, és biztos tetszett nekik a friss oxigént és fehérjedús hordalékot hozó zubogó, úgyhogy itt maradtak…engem bosszantani. Habosra dobtam őket, volt olyan, hogy a bandanagy homlokán landolt az apró körforgó, az meg meg sem moccant, csak lebegett értetlenül. Hihetetlen volt, mintha egy kerti tó lenne egy arborétumban, csak itt nem agyontenyésztett, szivárványszín koik, hanem erőtől duzzadó, bár fakó testű szittyamagyar domolykók kápráztatták el a szemem.

wm_DSCN2811

Visszamentem másnap is, már este. Természetesen egy daraba halat nem láttam már.

Reklámok

20 hozzászólás

  1. Szép. Tetszik, engem is vonzott a kis 150 es Mitchell..csak itt nemlehet kapni. Majd véleményt kérek róla 😀

    Görbüljön.

    2012. június 18. hétfő - 22:44

  2. Márk

    Én is pecáltam pénteken urban módban(egy máskor lehetetlen helyen), gondoltam is, hogy írni kellene már postot róla. Múltkor, két hete zavaros vízben fogtam egy kilósat, meg egy olyan negyvendekásat, fényképezőt meg barátnőm el:( Most levittem fényképezőt, csomó eksönből csak minidomi lett. Ráadásul elment asszem életem domija. Nem voltam ideges. Ja és mindkét alkalommal csak a katicás tiny kellett nekik. Szerintem kapuccsinóban csak a rezgést érzékelik és nagyon szarul találják el a műcsalit. De legalább nem annyira óvatosak:) Legalábbis ezzel vigasztalom magam:D Pedig úgy fognák már egy balinméretű domit….

    2012. június 19. kedd - 00:27

  3. Márk

    Ja és egy technikai kérdés. Látom kultúráltabb vidékeken nyomod, de ilyen mellig érő fűben meg vízparti nádnál nem lesz kevés a 150 centi? Csak azért kérdezem mert majd tervezek én is egy másik ul pecát venni…

    2012. június 19. kedd - 00:30

    • Gazlocsizma…egyébként érdekes, hogy mondod….régóta kerestem 3 feletti uuul botot…ez lett belőle

      2012. június 19. kedd - 04:56

      • Márk

        Múltkor lehoztam a matchbotot, hogy majd azt viszem a kis pergető bot helyett, de végülis nem vitt rá a lélek. Otthon összerakva azért sokkal nehezebb, mint a 2 méteres kis pergető. Hiába az ember a kényelmet hamar megszokja.. Az adta az ötletet, hogy régebben mikor még bogarászva domiztam a matchbot illetve a hatos spiccbot volt az eszköz.
        Akkor nem tűnt nehéznek, igaz bogarászva sokszor meg lehet fogni két
        kézzel a botot, nem kell mindenáron tekergetni az orsót..Viszont minden kis
        lyukba be lehet dobni, és az se mindegy ugye hogy a kicsi bottal a sodrás
        miatt mindig a te partvonalad mentén húzod vissza a csalit, míg egy 4
        méteressel kis túlzással ott ahol akarod. Na mindegy, majd ha kipróbálom az ul pergetést matchbottal, akkor leírom…

        2012. június 19. kedd - 12:06

        • gázlás…mondom én

          2012. június 19. kedd - 12:07

        • Márk! A hétvégén Nkanizsa bfele járok. Atkuldod annak a csukas pataknak, csatornának a nevét és a maps linkjet emailben? Köszi

          2012. június 26. kedd - 06:46

  4. Marton Tamás

    Szia.
    Ne keseredj mert sovány ám mostanában a drávai pörgető peca is.
    Nagy víz, tele bogárral ivadékkal terített asztal a ragadozóknak.
    20 cm-es méretből lehet egy-egy fejest fogni.
    Ha beindul majd szólok .
    Üdv: Tamás

    2012. június 19. kedd - 12:00

    • voltunk a hétvégén nem a dráván…istenkirály volt…terített asztal, kristály víz, gázolás…lassan jön róla a poszt…ezek a sztorik még májusiak

      2012. június 19. kedd - 12:01

  5. Azért írj meg minden horgászatot, mert haltalan bejegyzésből is lehet tanulni, következtetni, vagy visszanézve, a bejegyzésre tudni mikor ne menj horgászni vagy mikor menj 🙂 Én ebből a megfontolásból is írom a blogot, ez a horgász naplóm…

    2012. június 21. csütörtök - 08:56

    • ezisigaz…de azé’ a halas bejegyzések jobbak

      2012. június 21. csütörtök - 09:54

  6. qvik

    No végre! Már régóta nem néztem be ide, mert állni látszott a levegő is. De ez most jól esett. Aztem már kiszikkasztott ez a nyári meleg. Dejó nektek ott nyugaton, én azóta nem láttam domit, hogy elköltöztem Zalából (11 éve).
    “A sarokban természetesen hungarocell darab, sörösdoboz, nylonzacskó. Mindezt Európa egykori kulturális csakrájának közvetlen közelében. Szeretlek Magyarország! Szeretlek Pécs!” – hehe! ezt átérzem. Veri gúúúd!

    2012. június 21. csütörtök - 20:37

    • Márk

      Hát koncertek alatt sok sör fogy, könyvvásárláskor adnak nylonzacskót, a hungarocell meg a megvalósult és álomszép és normális helyen lévő kultúrális központok építkezésének maradéka.

      2012. június 22. péntek - 05:32

      • erről Karinthy jut eszembe
        http://mek.oszk.hu/00700/00719/00719.htm#13

        2012. június 22. péntek - 08:01

        • Gábor

          Hali!

          Milyen márkájú körforgókkal dobáltál? Ugyanis én örököltem egy pár db 0-st és 00-st, de a kis Mitchellel horgászva egyáltalán nem “körforogtak”. Ezek ismeretlen eredetű körforgók. Lehet. hogy a márka nem mindegy? Köszi

          2012. szeptember 12. szerda - 14:43

          • Mepps! van AbuGarcia is, de az nálam is nullakapitány…a mepps viszont szinte azonnal pörögni kezd, csak a horgai ne lennének ilyen ratyik!

            2012. szeptember 12. szerda - 21:56

            • Gábor

              Köszi a választ!
              Most a DAM-okkal szemezek, ugyanis a 2-es méretűek iszonyúan jól pörögnek. Kíváncsi vagyok a “picikre is”

              2012. szeptember 14. péntek - 10:21

              • Szerintem, ha tudsz, meppset vegyél…az tuti jó, a DAMot nem ismerem

                2012. szeptember 14. péntek - 11:32

  7. Visszajelzés: Urban spin ultralight | Kisgyerek a vízparton

  8. Visszajelzés: Napsütötte Ormánság | Kisgyerek a vízparton

A peca összehozza a népeket! Most szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s