… pergetőbottal és horgászkajakkal

Urban spin ultralight

DSC_0065A hétvégére atomsok teendő állt össze. Rég voltak ilyen mozgalmasak a pihenőnapjaink, pedig aztán bele tudunk húzni még a legnyugisabbnak ígérkező punnydásokba is. Most is ez volt munka, házimunka, munka. Egész héten. Sőt szombat-vasárnapra is betorlódott minden. Olyanok voltunk, mint kis Mukk a varázspapucsban: szaladgáltunk széltibe-hosszába városban, megyében, országban egyaránt. Pecára csak halvány, a fül mögötti kis polcra tett pindurka esély remény volt.

Szombat: teljesen reménytelen. Délelőtt és délután is nagyszabású szőnyegtisztító projektet hirdettem magamnak, magam ellen. Hajnalban a kölcsönzőből jövet megálltam legújabb kedvenc helyemen.

Városi domolykótanya

Egyszer már arattam itt küsz méretű fejesekből, de azóta láttam már nagyob példányokat is. A 20-30 centis vízben sok hasonlót láttam most is őrjáratozni, de a szemem egy nagyobb árnyon akadt meg. Mintha egy dísztó lenne. Zavartalanul lesték a szöcskék áradatát. Bot nem volt nálam, meg hát csak egy percre álltam meg, hosszú nap várt még ránk.

Vasárnap: az egész napos szőnyegtisztítás és az éjszakai dorbézolás miatt nehezen ment az 5:45-ös ébredés. Kicsit húzott a fejem is, pedig én vezettem este (=nem ittam alkoholt). 7-kor már nagyszüleimnél adjusztáltam a padlószőnyeget. Fél tizenegyre végeztem, de otthon szellemi munka várt rám. Hazafelé azért becsábultam a kis öbölhöz, persze a csomagtartóban R2D2 ünokaöccse volt horgászbot helyett.

wm_DSC_0081

A helyzet változatlan volt. A sok randalírozó arasznyi domolykó között egy serdülő korú, nagyobb társuk vágott rendet. Jó hír volt, hogy a víz gyengén zavaros volt, inkább csak olyan barnatöréses. Kedvező előjelek. Árnyék az árnyékban: polárszemüveg-telefonfényképezőgép-rafkós vezérdomolykó hozta össze, hogy a cső alatti árnyék árnyékában megbújt a kisfőnök.

wm_DSC_0077Hétfőn-kedden határidős melóink voltak, amit a hétvégén kellett előkészíteni. Kicsi alvás, majd véget nem érő .xls táblák a forma-1 és a BarcaReal-Franciaország ismétlése alatt. Már hét óra volt, mire indulni tudtunk volna az irodába nyomtatni.

Ehhez azonban annyira nem volt rám szükség, ezért végre bekerülhetett a Mitchell Privilege is, meg az apró körforgók. Feleségemet kitettem, majd irány a hely, amivel egész héten szemeztem.

wm_DSC_0086

A gaz szépen felverte a patak partját, viszont legalább nem volt már vízben úszó flakon, sörösdoboz, stb. Nem akartam nagy zajt verni a zöldben, ezért inkább a beton műtárgy aljáról (a csobogó tövéből) dobáltam. Fekete 00-ás mepps volt fent. Olyannyira ezzel akartam dobni, hogy a csalintosdobozokat fent is hagytam a fűben. Már az első dobás után volt egy-két ütésem, de meg nem akart akadni egy sem. (Nem értem, hogy a 00-ás meppsre miért raknak ekkora horgot?) Dobáltam már vagy tíz perce, amikor elementális, odabaszós kapással jelentkezett valaki. Még így monofilen keresztül is érezhetően komoly ellenféllel akadtam össze. Az első villanásánál már láttam, hogy a Kisfőnökkel van dolgom, ezért különösen odafigyeltem rá. Mivel napok óta nem találom a merítőmet, tarkófogás felé kellett terelnem az ügyet. Persze a betonpadka, amin álltam pont karnyújtás-plusz-5-centire volt a víz szintjétől, így sokat szerettem volna fárasztani. Eltelt majd’ egy perc is, hogy bothossznyira érjen, de még hagytam futni pár kört. Durva kirohanásai voltak, azt hittem komolyabb hallal van dolgom. A lábamnál már láttam, hogy kb. olyan 20-25 cm lehet max, de még mindig kétségbeesve küzdött. Mivel a szája felső, kemény részében akadt, hagytam egészen a pipálós állapotik dolgozni, majd kiemeltem és felvittem a beton felöl a kényszer szülte halmatracra :

wm_DSC_0082

Domolykó és 00-ás Mepps / Mepps 00 & Chub

Dobáltam még, volt is pár ütésem, meg kiemelésnél lerázta magát egy kölökforma, aztán sötétedni kezdett, és váltottam arany színű, szintén duplanullás meppsre. Ezen a horog egyik ágának hegye már kicsorbult, amit otthon heftöltem meg. Ezt is ütötték, követték, de valószínű már megint széjjel vertem a szájukat, egy idő után csend lett. Feleségem még tuti nem végzett, ezért továbbálltam. A nap hala már lencsevégre került, innen már minden kapás ráadás.

Kitaláltam, hogy anyámék felé veszem az irányt. Ott fogom mengnézni az olasz-angolt, de addig is megnézek egy, vagy akár két helyet is a kis patakon.

Első megállóm a vásártér mögötti kerékpáros híd alatti rész volt. Iszonyat susnya, tele zsenge, bokáig és térdig érő összefüggő csalánossal. Mindegy. Rövidgatya, póló, bakancs. Hajrá!

wm_DSC_0090

A mederegyenletlenségek fölött “akár” tizenöt centis víz is lehet, gondolom mély iszappal párosulva. Nah, itt sikerült az arany körömkörpörgő-vel ütést kicsikarni. Kettőt is. De az említett nagy és csorba horgok miatt nem akadtak.

wm_DSC_0088

wm_DSC_0089

Lejjebb másztam, hogy még jobban fájjon a szúnyognyál és a csalán egyvelege. A fejesek a fényváltás alatt már óvatlanabbak voltak, elég volt öt métert dobni, akkor is volt lekövetésem. Ezzel szemben egyre több vérszívó támadta a fülledségben izzadó hajlataimat, halat nem fogtam.

Sötétedett, és a régi szennyvíztelep alatti részt még meg akartam nézni. Ehhez viszont a vásárteret meg kellett kerülnöm, úgyhogy indultam is. Az Expo-Center parkolójában kényelmesen leparkoltam, közel a parthoz, mintha csak kockatavi pontyozásra érkeztem volna. A sóderos-murvás placcot földtöltés választja el a dzsungeltől. Dzsungel, ami mégis gondozott. Olyan három hete kaszálhatták le. Azóta pont térdig-combig ért fel a dzsindzsa. Nah itt már teljesen érzéketlen volt a csupasz lábszáram, a csípések egybefüggő zsibbadó-lüktető érzéssé alakultak át, mintha bedörzsöltem volna lidocainnal. Mondanám, hogy kellemetlen érzés, de valójában inkább egy gyenge drog hatása alatt voltam. A Nap helyét lassan átvette a vékonyka Hold. A környéken csend honolt, de töltésen túlról a nagyváros zaja be-beszűrődött. Egy-két csobbanó béka, a lábamnál csendesen elsikló kígyó, a túlparton pedig a szennyvíztisztító telep romjai meredtek fölém. Pszichedelikus élmény volt.

wm_DSC_0098

Több helyen is próbáltam lejutni a vízpartra, de olyan szakasz, ahol kicsit meglassul a víz és a növényzet sem ér a hónaljam fölé nagyon kevés volt. Közben azért figyeltem a vizet és több tucatnyi 10-15 centis árnyat láttam fel-alá cikázni a sekély részek között. Elijesztettem őket, esélytelen – gondoltam. Aztán megláttam ezt a betoncsövet. Először erre kiállva akartam dobni, hogy majd úgy húzom vissza folyással szembe a kis körforgót, de annyira kérte a cső a dobást, hogy meg kellett próbálni. Első dobás, ahogy azt tanítják, pont a rekesztésen meggyorsuló víz felső határán landolt. Azonnal kifeszült a zsinór és beindult a motolla. Lassú, de egyenletes tempóban kurbliztam. Egy métert húzhattam be, amikor a cső alól megpúposodott a csendes víztükör. Alig volt nagyobb, mint a körforgó, de rendesen küzdött.

Városi domolykó

A fejformáján is látszik, hogy még életében nem látott 30 centi mély vizet Smile

Urban chub

Vissza a kocsi felé láttam egy szakaszt, ami a közepén kis szögben megtört, de felette és alatta 15-20 méter szabad, felduzzasztott víz volt mindkét irányba, közel zavartalan dobási feltételekkel. Először fölfelé dobtam négyet-ötöt. Volt lekövetés, ütés is, de kapásig nem jutottam. Amikor nem volt már jelentkező, egy laza sarkazással az alattam lévő részhez fordultam.

Bokáig érő vízben pergetés a város alatt

Megint patent kis dobást hoztam össze: pont a duzzasztásnál ért vízbe a vasdarab, nem középen, inkább a bokrok alatt. Talán ötször is odavert neki a kis bugris mire rajta veszett végül.

Domolykó fényváltáskor

Nem nagy, de legalább kicsi

Persze szépen rámesteledet. Már kilenc volt, amikor az utolsót dobtam. Már nem is láttam a levegőben szálló csalit, csak a vízbe érkezés gyűrűit. Indítottam volna magam felé, amikor hiretelen megfeszült a zsinór. Fix pontot fogtam, ezért egy csalánültetvényen keresztül közel mentem a leakadáshoz. Láttam, hogy nem lágyszárúval van dolgunk. Rövid szalutálás után ráfogtam spicc felett a zsinórra, és meghúztam. A megfeszülő húr hatására összeszedte utoljára még magát a kis francia fémdarab, hogy az áramlatban bepördüljön egyszer utoljára, majd halk, pattanás mentes elernyedés okozza végzetét.

wm_DSC_0103

Reklámok

8 hozzászólás

  1. Ez szép pecálás volt eccsém! Jól dolgozik a kis Mitchel Privileg? Én egy picit erősebbet vettem Peson&Michel 3-7 gr 1,8m, de lehet még finomítok, ha lesz rá keret :-))

    2012. június 25. hétfő - 13:34

    • nagyon szépen muzsikál…meg hát varázspálcához hasonlít inkább

      2012. június 25. hétfő - 13:41

      • Woblerekkel nem próbáltad a kis privit az adott vízen?
        Szerintem érdemes lenne!

        2012. június 25. hétfő - 15:16

        • korábban próbáltam…10-15 cm víz van sok tereptárggyal…wobbler leakad azonnal, poppernek meg nincs értelme…

          2012. június 25. hétfő - 15:48

  2. qvik

    No, a IX. szentlőrinci lobbi-parti emlékezetére. Éjjen!

    Mindenesetre a fene se gondolná, hopgy ekkora vízben egyáltalán van hal. Errefelé az ilyen kis csatornácskák oly sűrűn növényesek, hogy esélytelen benne a pergetés. Domolykót meg küldhetnél ide párat (sajna nem bírná a 30 fokos vizet).

    2012. június 25. hétfő - 22:41

    • Így van!egyébként tökéletes a kötény halelérnek…csak a lógó ne lenne…elfér az oldalzsebben és egy ötvenes csuka is ráfér

      2012. június 26. kedd - 06:41

  3. Visszajelzés: Kiadatlan történet: Morning Show | Kisgyerek a vízparton

  4. Visszajelzés: Morning Show – Orfű | Kisgyerek a vízparton

A peca összehozza a népeket! Most szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s