… pergetőbottal és horgászkajakkal

“Utolsót lobban a nyár”"

” Utolsót lobban a nyár, aztán kialszik végképp, arcomon most fakó a bánat, akár egy régi fénykép ” (Kovács Ákos)

Pécsi-tó, 2012 nyár

Még szeptember elején leböktük a karót erre a szerdai napra Márkkal. Ha törik, ha szakad, szakítunk időt egy közös pergetésre. Vízről és szárazföldről egyszerre fogunk támadni. A becsületszó megtartása talán nekem volt nehezebb, de a megbeszéltekhez képest egy órás késéssel végülis sikerült megkezdenünk a délutáni pergetést.

Utolsó nyári nap

A hajó vízrebocsátása a szokottnál zötyögősebben ment, ennek valószínű, hogy a horgászcuccaim között uralkodó káosz volt az egyik oka. Az éjszakára ígért (és kivételesen be is következő) frontbetörés már délután is a levegőben volt. Erőteljes déli szél borzolta már-már tarajosra a hullámokat. Persze én ilyenkor hagytam otthon a súlyokat.

Erős déli szél a Pécsi-tavon

A szokásosnak mondható vízrebocsátási pont környékét egy fiatalokból álló, harmadrészt magyarul, egyébként amerikaiul beszélő nemzetközi kenus társaság rendesen szétverte, de emiatt kivételesen nem bánkódtam. Még az eddig tapasztaltaknál is kisebb volt a víz, gyakorlatilag bokáig ért ott, ahol korábban még megcsípte a térdgatya szárát.

Zsófi és Márk

Akkora szél fújt, hogy evezés nélkül gyorsabban sodródtam, mint ahogy Márkék mentek a parton. A kép is azért lett ilyen minőségű, mert belefújt a szél Smile

Ocean Caper Angler

Cserébe legalább nem volt hideg. A víz kellemesen meleg volt, a nap is reményteljesen sütött, bár egy-két fátyolfelhő már érezhetően kihívásokat támasztott számára.

A szél felnyomta a vizet a gátra

A parti stégekről meglepően sokan horgásztak, kivételesen mindenki kizárólag kettő darab bottal. Szerencsére többször is meg tudtam beszélni a sporikkal, hogy (a kis víz miatt magasan lévő stégeknek köszönhetően) átbújjak a botok alatt. Akivel párbeszédet kezdeményeztem, mind normális volt, nem volt problémájuk. Ha nem fértem át, megmondta honnan kerüljem, merre dobott. Párbeszéd, kezdeményezés, békés egymásmellettiség…működőképes.

Hattyú vonulás

Így, mivel viszonylag kevés Varga-betűt kellett ejtenem a partmenti csorgás közben, betársultam a helyi hattyú család utazásába. Hozzájuk hasonlóan én is szélvédett helyre igyekeztem és hamar meg is találtuk közös célunkat. Az első lehetőségnél dobtak egy balost madarak, és beálltak egy nádtól védett részre. Az öböl bejárátánál egy spori keresztbe lezárta a fenekezőivel az utat, ezért én nagyobbat kerültem mint a hattyvak. Közben a szél rátolt pecással szemközti stégre.

Itt riasztottam meg múltkor egy bandányi pontyot, de most nyomuk sem volt. A víz arasznyival még sekélyebb volt.

20 centis vízből kapott oda a csuka

Goldstarék jól sikerült darabjával fésültem át a terepet. Húsz centis vízben két hattyú között vezettem a poppert, amikor két sikertelen burványlást egy másfeles csuka duplaszaltója követte tőlem úgy tizenöt méterre…majd egy félhangos káromkodás a bot másik végéről. Sajnos a hat kampóból csak egy akadt, azt meg kihajlította.

Én hamar lehiggadtam, a madarak sem mozdultak legkisebb energiájú állapotukból, az akciót végignéző horgász viszont heves gyorsasággal összerakta a spiccbotját és neikiállt csalihalazni. (persze közben mindkét karikás fenekező bevetve maradt)

Kikapcsolódás közben is a meló

Rövid pihenő, folyadék utánpótlás, némi szükséges rossz. A hétköznapi lopott időben történő pecázás velejárója: E-mail, megcsörrenő telefon, ésatöbbi.

Mindketten haltalanok voltunk, ezért elkeseredésünkben lementünk köves részre. Meglepődésemre a víz itt magasabb volt, mint utoljára. Talán a déli szél tolhatta fel a gátra a tavat.

Sügér és Kenart Winner

Itt – jobb ötletem nem lévén – már a Kenart Winnert tettem fel. Az eredmény nem is maradt el. Egy kis csapó sügér vette a hátsó – egyébként nem túl kicsi – horog összes ágát teli pofára.

A Winner horgának mindhárom ága akadt

Öt-hat perc is volt, amíg kibujtogattam a kampókat a szájából. A sügér mellett ez egy vörös mókusnak sem tetszett, aki hangos füttyeivel adott hangot elégedetlenségének mögöttem ágaskodó fűzről.

Mókus volt a fán

Bár a vérmókus vicsorítása elég ilyesztő volt, megvártam a következő jelentkezőt. Ő már 00-ás körforgóra, Meppsre jött. Tovább nem akartam a bébi sügérek szájplasztikázásával időt veszíteni, és a lompos farkú vérszomjas fenevad is egyre lejjebb merészkedett a fa törzsén, ezért új helyet kerestem.

Körforgós sügér

Márkék elindultak a túlpartra. Kaptak egy infót, hogy érdemes a stégek előtt megpróbálni. Keresztbe eveztem a tavat és pont egy fárasztásra értem oda. A bevágástól számított 5-6 perc nem telt másból, csak a hatvanméteres dobást visszacsévélni. Itt aztán még volt egy kirohanása a kb. kettőfeles pikkelyes pontynak, de aztán a társa mellé került a szákba.

Stégtenger

Itt már láttam egy-két gazdátlanul hagyott karikát ringatózni a spicceken, de a sípolós kapásjelző majd biztos szól, ha a lapáttal összeszedem valamelyik bojlis cájgot. Jut eszembe! Az mér van, hogy a feedereket zsinórral egyirányba fordítva hagyják, karikával a csipogó mögött? Akkor mér’ nem vesz sima teleszkópos pontyozót?

Naplemente közben süllőre dobáltam drót nélkül, fonottal, SSR-rel…Kicsit messzebb, “thrillnyi” dobótávolságban egy balin ordenáré fröcskölését láttam. Tenyérnyi fehérhalak repkedtek a vízből, garázsajtónyi csattanások kíséretében. Tovább dobáltam a Rapalát, de a Thrill-t bekészítettem. Újabb kispolski méretű rablás ugyanonnan. Csalicsere, suhintás. Harmadikra már lekövette, de nem vert neki oda. Akkorát tolt a vizen, hogy amikor elért, megérezte a hullámot a kajak :-O

Naplemente a Pécsi-tavon

Kezdett rámsötétedni. Mentőmellény és fejlámpa nélkül inkább kieveztem a kocsihoz, pedig meg kellett volna gumizni a tónak a közepét. Márk végigdobta közben partról a tó felét, de eredménytelenül. Az én kis nyomorult két sügeremen kívül semmit nem fogtunk.

Utolsó nyári napfény

Reklámok

6 hozzászólás

  1. Fényárhetes

    “Az mér van, hogy a feedereket zsinórral egyirányba fordítva hagyják, karikával a csipogó mögött?”
    A múlt héten láttam ennél cifrábbat is. Feeder bot lerakva a zsinórra merőlegesen, de az elején, biztos ami biztos egy kutyanyelv kapásjelző. Szintén a Pécsin! 🙂

    Jó írás, szép képek! Grat.

    Gábor

    2012. szeptember 14. péntek - 18:34

    • Érdekes, lehet nem tudják, hogy a spiccnek semmi szerepe sincs a dobasban, vagy a farasztasban?
      Pedig ezt már a MaHor és a PVTV MEG A f&h is elmondta…
      Most hogy mondod, MV.II.-n láttam ilyen feeder+kutyanyelv kombot

      2012. szeptember 14. péntek - 18:52

      • Márk

        Régebben matchbotot és feedert is használtam kősüllőzni, és ott kellett valami plusz a nyeletés miatt. Bár itt valószínüleg nem erről van szó, inkább arról,hogy a rezgőspiccezés nagyobb összpontosítást kíván és hamarabb reagálni kell, meg mert maradi magyarok azért.

        2012. szeptember 19. szerda - 09:11

  2. B&i

    Díjazom a kitartásotokat.
    Ákos miatt egy segberúgást azért felírok neked.

    2012. szeptember 22. szombat - 05:21

    • Márk

      Díjazom az Ákos miatti seggberúgást:D

      2012. szeptember 24. hétfő - 10:16

      • buzik…életérzés idézet volt…buzik! 🙂

        2012. szeptember 24. hétfő - 10:19

A peca összehozza a népeket! Most szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s