… pergetőbottal és horgászkajakkal

Pinka 27

Magyarország, de már az Alpok lába. Pisztráng és más új halak az UL terítékén. Halszagú bejegyzés képekkel. Nem csak pecásoknak. A Pinka.

Pinka - Horvátlövő

Idénre hosszú lett a bakancslista, de a lehetőségeimhez mérten igyekeztem ledolgozni belőle. Erdély, Küküllő kevés sikerrel, de kipipálva. Rinya-patak gyenge eredménnyel, de megvolt, Pécsi-tó folyamatosan pipálódik. És itt volt a Pinka (meg a vasi vizek úgy általában). Ráadásul szerintem minden horgász titkon vágyik arra, hogy pisztrángot fogjon. Mivel eddig ez még sem adatott meg, titkon én is reménykedtem a tilalom előtti utolsó napban.

Úton a Pinkára

Korán indultunk, hogy még megcsípjük a napkeltét a parton. Még javában telihold volt, amikor Szombathely mellett haladtunk. Hidegfrontot jósoltak, amiből már ideért a cefetül fújó szél és vékony felhők is takarták az eget. A fénykép készítése közben talán épp’ azt ecseteltem Öcsémnek, hogy becserélnék egy egésznapos szemerkélő esőt erre a szélre.

Pinka - Vaskeresztesi duzzasztó

Vaskeresztesnél próbáltunk rá először. Itt kisebb bolyongás után találtuk meg a pecázható szakaszt. Nekem maga a gyönyör volt látni egy ilyen vizet magyar földön. Ezt a műtárgyat közelebbről is meg kell nézni!

Pinka - Vaskeresztesi duzzasztó

Patak, mi?! Tájékoztatásul: itt kábé 3 métert esik a víz. Mögötte hatalmas tározó alakul ki vadregényes tájjal. És ez így megy minden település fölött. Meglassítják, majd nagyot ejtenek rajta. Ezért kell a pisztrángot is úgy telepíteni bele. Cserébe legalább szakaszonként megmarad az állomány.

Pinka - Vaskeresztesi duzzasztó

A csúszda alatt hordalék-fogó beton padkák voltak. Szemre takaríthatják, mert kétlem, hogy a duzzasztás mögül egy-egy ár nem hozza le a bedőlt lombkoronákat. Egyébként mindkét oldalán van egy-egy holtágja is itt a pataknak. Kulturáltan horgászatra alkalmassá téve, a frissvíz utánpótlásukat pedig egy-egy szivattyú és kifolyó biztosítja. A patakon végig látszik az emberi kéz nyoma. Terméskővel van kirakva mindkét partja, és erősen sóderos az alja (bár a kavics lehet, hogy mindig ott volt). A víz ennek megfelelően tiszta volt, bár állítólag hamar fel tud zavarosodni.

Itt lakik a kis pisztráng

Az első horgászatra alkalmas hely pont az egyik holtág túlfolyója volt. A surrantón meggyorsuló víz a kövezés mögött visszafordult és egy klasszikus poolt alakított ki. Bár nem volt nagyobb, mint egy rendes ebédlő asztal, az máshol csak lábszár középig érő víz itt olyan mellkasig is ért. Salmo Tiny-vel sikerült is egy ütést kiimádkozni, de a cserebogár utánzatnak össze voltak akadva a horgai, így nem lett meg a – valószínűleg – kis pisztráng. Öcsémnek ugyanitt fekete-aranysárga Tinyvel szintén volt később egy kapása, de lemaradt neki. (Itt még fonottal dobáltunk, hosszabb botokkal.)

Pinka

Nem voltam gázlóruhában, az még a kocsiban maradt, mert nem tudtam, hogy mire számíthatok. Feleslegesen reggel hatkor meg nem akartam még befülledni. Egyébként sokszor a gumicsizma is elég volt jobb helyekre kerülni, amire szükség is volt. A hosszú (210) bottal a bozótosból nagyon nem egyszerű meghorgászni egy-egy kis foltot.

Öcsém és a Pinka

Mivel Öcsém ajándékba kapott Mitchell-je kettétört és még nem jött meg a cseredarab, ráadásul én sem kaptam meg a Cherrywoodhoz az új spiccet, pont egyel nagyobb és kettővel durungabb botokkal pecáztunk, mint kellett volna. Ennek rövid, öblös és pontatlan dobások, és bozótakasztás lett az eredménye.

Hanyag pergetőhorgászok

Ráadásul első próbálkozásnál az ember a teljes arzenált magával viszi, nehogy már “pont az a csali” ne legyen nálam, ami meghozza a tutit majd.

Pinka a malom alatt

Itt folyik vissza a malom oldalága a főmederbe hogy rögtön egy dupla surrantóba folytatódjon. A két kősor között oxigéndús, összevissza áramló víz pezsgett.

Dupla rekesztés

Gondoltam egyet, és bedobtam a pisztráng színű Kenart Winnert. Első dobásra megint volt egy lefordulásom (talán valamivel nagyobb, mint korábban), de utána már hiába köpületem itt a vizet. Habosabb sem lett már ennél és halat sem adott.

Sűrű, de gondozott parti vegetáció

Bár a vasi szövetség láthatóan szívén viseli ennek a víznek is az állapotát, szezon végére elég rendesen visszahódította tőlük a természet. Szinte minden lejutásnál a partszéli dzsindzsával is küzdeni kellett.

Kis domolkyó

Az első hal! Kisdomi. Már visszaértünk a kocsihoz, amikor egy hídláb és a part közötti nyugodt vízben mozgást láttam. Még mindig a Nevis Legacy Spin volt a kezemben fonottal. Bepöccintettem a kis körforgót az arasznyi mélységbe, és második dobásra meg is volt a fejes.

www.vasihorgasz.hu

Vas megyében komolyan veszik ezt a horgászat dolgot. Egy napijegy érvényes szinte az egész megyére és pár zalai vízre is. Ráadásul micsoda hangzatos nevek. Pinka, Perint, Herpenyő, Répce, Gyöngyös, Marcal. Talán még Középföldén sincsennek ehhez fogható elnevezések. És ezek csak a patakok. Ott van még Rába is, meg a számtalan horgásztó. Napi (heti) programot lehet felfűzni rájuk.

A kiépítettség is példás. A fűőton mindig tábla jelöli, hol kell lehajtani a kijelölt parkolóhoz, hol van egyáltalán hozzáférhető vízfelület. A táblákon aktuális információk vannak. A természethez csak annyira nyúltak hozzá, amennyire muszáj volt: az áthatolhatatlan ősmeder maradt ősmeder, a dzsungelből lett vadregényes part, a vadregényes partokból pedig természetközeli települési szakaszok. Mértékletesség jellemzi a beavatkozást. Sehol egy negyvenöt fokos rézsű vagy betonlap, pedig ez is mesterséges.

Példás a halőrzés is. Még pénteken felhívtam a halőrt, Fördős István Úrat, hogy szakáll nélküli hármas horog helyett lehet-e lenyomott szakállút használni. Még elmondott egy-két részletet és azzal búcsúzott, hogy “Várjuk Önöket sok szeretettel!” Aztán vasárnap reggel már előre köszönt a parton István, hogy “Adjon Isten! Hát látom megérkeztek Pécsről!” És már nyújtotta is kézfogásra a kezét. Lassan visszasétáltunk a kocsihoz, beszélgettünk egy jót, adott néhány tanácsot, majd végül elkérte a papírokat is, és bejegyezte, hogy találkoztunk! Soha rosszabb PR-t egy horgászvíznek!

Pinka Pornóapátinál

De vissza a pecához. Egész szegényesen álltunk és már tíz is elmúlott. István tanácsára lementünk Pornóapátiba és ott a városi szakaszt kezdtük vallatni. Állítása szerint a híd alatti részen most sok a pisztráng. Mi persze először a híd fölé mentünk, ahol jobban hozzáfértünk mindketten. A meglett méretű vízierőmű zsilipjén éppen csak csordogált a víz, mégis volt sodrás a 20-70 centis mederben. Helyenként talán ennél is mélyebb volt, de azt nem akartam megtudni. Kenart Winnerrel dobáltam, sügérmintással, de már a másfeles Privilige Pro-val, vékony monofillal. A gumicsizmát pedig gázlóruha váltotta, hogy nagyobb szabadságfokom legyen.

Petényi márna

A kis lengyel csoda megint kitett magáért! Esküszöm, ütések sorozatának vágtam be, mégis egy márnát akasztottam kabátba. Nem is akármilyet. Petényi márnát. Szerencsére le volt nyomkodva a 3 centis wobbler mind a hat szakálla, így apró sérüléssel megúszta szegény.

Kabátba akaztotta a kis Kenart Winner

Tudom, hogy ami kabátba akad, az nem számít, de nekem ez az első petényi márnám. Újabb pergetve fogott halfaj a listán. És hogy mekkora is egy petényi pinkai márna? A csali 3 cm. Visszaengedés után begázoltam a víz közepéig, és a mély részeket próbáltam megdobni. Egyik dobásnál takonyszerű elnehezülés után perecbe hajlott a kis bot. Csak a spicc pumpálása miatt sejtettem, hogy nem leakadás, hanem hal van a végén. Nem is akármilyen.

Domolykó 27

Fárasztás közben vissza kellett vele sétálni a parton hagyott merítőért, de a lényeg hogy meglett. 27 centi. A Privilige Pro eddigi rekord hala.

Domolykó 27

Ez azért már valami. Szánok még rá néhány fotót, közben Öcsém érkezik. Szorgálmazza, hogy nézzünk át máshová, mert ő nem sok esélyt lát itt. A híd felé fokozatosan beszűkül a meder. Mélyül is, de a híd alatti kövezés is visszaduzzasztja. Meglassul, de még azért van áramlata. Itt lakik a domolykó.

Itt lakik a másik kis domolykó

Meg is látok egy szedést. Leteszek mindent és a magas partról megdobom. Csalinak ugyanaz a Kenart Winner. Kapocs nélkül, direktbe lett felkötve, én meg nem kötözgetem mindig őket.

Kis domolykó a Pinkából

Ketten rajtoltak rá, egyenformák voltak. Ő volt az ügyesebb, társa csak riadtan kiugrott a víz fölé a kapás pillanatában. Most az ügyetlenebb járt jobban.

Itt lakik a pisztráng

A híd másik oldalán fura áramlatok alakultak ki. Visszaforgónak vagy poolnak nem volt hely, a víz közepén alakult ki a fősodor. A két part viszonylag sekély, de hirtelen mélyül. Mintha egy vályúban szaladna a víz. A patak sebességét még éppen elviseli a hegymenetben húzott Winner.

Van már szép domink, de nem ezért jöttem. Hitehagyottan dobálózok, amikor középtályban a sodorvonalban ránehezedés, majd derekasan meghajlik a bot, majd össze-vissza cirkálni kezdett a damilom a felszín felett. Kezdett mosolyra görbülni a szám, amikor láttam, hogy nem a bokrok közé tart egyenesen, mint a domolykók, hanem  őrültem rázza a fejét és cikázik. A következő pillanatban már megláttam lilás testét is. Igazi UL-es fárasztás volt, többször alátört és be akart bújni a kövek közé, de csak azt csinálta, amit a vajpuha kis bottal engedtem neki.

Pisztráng

Ezért jöttem! Életem első (sebes) pisztrángja. Pergetve, nagyon UL cuccal. Akkora volt a felhajtás a parton, hogy még a napszemüvegem is látni akarta közelebbről ezeket a csodálatos pettyeket.

Mitchell Privilege Pro 152 0-3g + Okuma Safina 2000 + Nevis Flourocarbon 0,14 monofil zsinór + Kenart<br /><br />
 Winner + TROUT

UL cucc és áltdozata.

UL Pisztráng

Nem lehetett betelni vele. Jah, lemértem. Na hány centi volt? 27! (faroktőig)

Répce

Aztán délután ránéztem a Répcére is. Teljesen más képe van ennek a víznek, mint a Pinkának. Húzósabb (már-már hegyi patak gyorsaságú) és nagyon sekély. Alig van benne térdig érő rész. Természete is makrancosabb: rendszeresen kiönt a nem kis medréből. Ilyenkor lezárják még a hidak is felette. Nah lássuk, mit hoztunk ki ebből.

Répce

Rögtön kezdésnek fogtam egy tenyérnyi fejest, majd egy kicsit később egy húsz centi körülit. Fénykép egyikről sincs, mert akkor még úgy tűnt, hogy lesz még nagyobb eredmény is.

Répce

Különösebben nem zártam a szívembe a vizet, bár első látásra gyönyörű természeti érték, igazi könnyű pergető paradicsom. Sekély, kristálytiszta víz…gázolni való! Gondoltam én könnyelműen, amikor az egyik eldugodt kis szakaszon embernyi partoldalból akartam seggen lecsúszni a sóderos(-nak tűnő) partra. A vékony kavicstakaró a bal lábam súlya alatt kettévált, és hirtelen fél lábbal teljesen elmerültem az iszapban. Nem voltam túl nyugodt: botot, szákot feldobtam a partra, majd a jobb térdemmel megállítottam a további merülést. Inkább ágyék alattig ért az iszap, mint térd fölé. Körbenéztem, de csak fűcsomók és csalán (megint csalán) volt kapaszkodónak. A lényeg hogy élünk. (és rheumás sem leszek).

Répce

A végére egy érdekesség. Őt 00-ás Meppsel fogtam. Ez a fogás is csak félig érvényes, mert folyamatos ütések után egy horogág – kívülről – ragadta meg az állánál.

Most már csak azt mondjátok meg, hogy mi ez a hal? Domolkyó? Jász? Esetleg bodorka, vagy talán egy bébi koncér?

46 hozzászólás

  1. Márk

    Nagy álmom a pisztráng, örülök, hogy összejött neked. Most irigykedhetek, de hétvégére úgy néz ki összejön egy zalai expedíció-no nem pisztrángos patakra. Rohadt irigy vagyok no.

    2012. október 1. hétfő - 07:41

    • olyan volt, mint valami baleset. az adrenalintól semmire sem emlékszem tisztán. képek, és pillanatok vannak csak meg a fárasztásból meg a horogszabadításból meg úgy egyáltalán…asszem megint elveszítettem egy kicsit a szűzességemet.óóó

      2012. október 1. hétfő - 07:51

  2. Hejj, de szép túra. Örömmel olvastam. Köszönet érte.

    2012. október 1. hétfő - 08:10

    • én köszönöm! én is örömmel éltem meg és olvastam!

      2012. október 1. hétfő - 08:14

  3. Te vagy az az ember, akinek legyeznie kell. Persze nem kizárólag, csak kipróbálni, elindulni azon az úton is. Sokan nem hiszik el, de teljesen más élmény mindkét módon halat fogni.
    Az élménybeszámoló egyébként ismét pazar!

    2012. október 1. hétfő - 08:45

    • Lassan kezdem én is úgy érezni, hogy ki fogom próbálni a legyezést…mindenképpen…de még nem jövőre…talán próbálgatni…meglátjuk

      2012. október 1. hétfő - 08:59

      • Szólj, ha érdekel, segítek szívesen.

        2012. október 1. hétfő - 09:15

        • érdekel…csak idő legyen rá…köszönöm 🙂

          2012. október 1. hétfő - 09:26

  4. B&i

    Nnnnna.
    Megint egy pipa.
    Az meg mindig jólesik nem?

    2012. október 1. hétfő - 08:49

    • a pisztráng azért eléggé fogaz :-O

      2012. október 1. hétfő - 08:59

  5. Márk

    Ja amúgy a tipp bodorka. Nem mindig vörösek az úszói ebből gondolom.

    2012. október 1. hétfő - 08:56

    • nem tudom…nem domolykó és nem is tűnik jásznak…talán beküldöm a haltanisoknak…

      2012. október 1. hétfő - 09:00

  6. Szép túra volt, ez igen! Minden hétre kérek egy ilyet :-)) öröm olvasni, meg a képeket nézni!

    2012. október 1. hétfő - 10:37

  7. salmon

    Üdv! A halacska szerintem sulytásos küsz!

    2012. október 1. hétfő - 14:20

    • az lesz biza! két védett halfaj egy nap alatt…úgy hogy korábban még hírét sem láttam

      2012. október 1. hétfő - 16:58

  8. salmon

    és persze pontosjével….

    2012. október 1. hétfő - 14:22

    • súlytásos kűssz

      (oppárdon)

      2012. október 1. hétfő - 17:00

  9. B&i

    És tényleg sújtásos küsz
    http://www.vasihorgasz.hu/vizek/raba-kormend.htm
    Pedig mennyire nem küsz testalkatú egy hal.
    Sokkal inkább egy kapos keszeg, bagoly keszeg fizimiska nem?

    2012. október 1. hétfő - 17:12

    • Ezekszerint sem a sújtasos küsz sem a petényi màrna nem ritka latogató Vasban, de az hogy én bekéretszkedek oda és rögvest három új fajt mutat meg nekem a természet, amiből kettő àltalànos vedelem alatt áll, az megrémít…

      2012. október 1. hétfő - 20:27

  10. Rauch Zoltán

    Szia!

    Hétfőn találtam rá a blogodra…, érdekes dolgokat írsz , gratulálok!
    Vas megyei vagyok és élvezettel olvastam a cikked a Pinkáról, mikor láttam a fotókat újra előjöttek az emlékek, amiket én is azokon a helyeken átéltem!

    2012. október 2. kedd - 07:47

    • Örülök, ha tetszik, remélem visszajaró vendég leszel

      2012. október 2. kedd - 07:51

  11. Cságoly Imre

    Üdv!
    Ha már Vas, meg pisztráng, akkor ajánlom, hogy próbáld ki a Gyöngyöst is! Tavaly szép nagy pisztrángokat láttam benne fent, Kőszegnél. Egyébként kisebb koromban, ’95-’96 táján még a torkolathoz (Sárvárhoz) egészen közel, Csényeújmajornál, a malom zúgója alatt is fogtam benne két picit, igaz akkor még csontival, meg gilisztával (de már akkor is visszaengedtem őket). A Répcét, ha még nem változott meg azóta, akkor inkább Hegyfalunál érdemes megnézni, ott is van egy duzzasztó egy régi malomnál, felette1-2 méter volt régen a víz, alatta meg szépen sodort.

    2012. október 2. kedd - 07:57

    • Jövőre megnézem, most csak ez fért bele. A Gyöngyös Szhely fölött jónak tűnt az útról, de a Rábánál már csak egy nedves árok volt…

      2012. október 2. kedd - 08:48

      • Cságoly Imre

        Mert gondolom a sárvári elkerülőről nézted. Sárvár fölött van egy zsilip, ott a víz nagy részét belenyomják a Rábába. Igazából, ha jól tudom, eredetileg is valahol ott folyt bele, a Sárváron átmenő ágát a középkorban ásták, hogy azzal töltsék fel a várárkot. Na, efelett a zsilip felett van nem messze Csényeújmajor (kb 2 km), én ott fogtam benne pisztrángot.

        2012. október 2. kedd - 13:07

        • Igen, a sárvári útról láttam, még a Rába híd előtt. Kint a tábla, hogy Gyöngyös…fura is volt, hogy Kőszegnél még jókora patak, hogy száradhatott így ki…

          2012. október 2. kedd - 19:21

  12. Rauch Zoltán

    A gyöngyösön véleményem szerint, Újmajornál a malom árokban nincs nagy élet, viszont szép sügereket lehet benn fogni….!

    2012. október 2. kedd - 14:15

    • Nah, majd jövőre vegignezem a Gyongyost

      2012. október 2. kedd - 15:55

  13. yoker

    Kár hogy a felsőcsatári Pinka-szurdok részt nem néztétek meg, szerintem, az a legszebb magyarországi szakasz. A rendszerváltás előtt, a műszaki zár (Vasfüggöny) “oltalma” alatt hihetetlen halbőség volt a Pinkán, a vízhozam is a mai többszöröse volt. Paduc, domolykó, márna volt a fő halfaj, de a duzzasztott részeken fogtunk szép sügereket, 2es pisztrángot, 5ös csukát,10es pontyot, közel kilós petényi márnát (A Tied nem az) is.Néha süllő és harcsa is horogra került. Mindez ma hihetetlennek tűnik. Talán még páran emlékeznek Lőrinc Laci írásaira is a Magyar Horgászban. Aztán a 90es évek elején rászabadult a “civilizáció”. Az egész országból jöttek, rengeteg volt a horgász, meg a rapsic. A 90es évek végén már nagyon gyengén fogtunk, és a vízhozam is jelentősen lecsökkent. A régi 3-4 méteres gödrök, kanyarívek helyén ma derékig ér a víz.
    Azért -mint a Ti példátok is mutatja- az ULeseknek még van esélyük egy-egy élménydúsabb pecára.. 🙂
    Bocs, ha hosszú voltam

    2012. október 2. kedd - 22:41

    • Lassan elhiszem, hogy nem petényi màrna…hiába…meg màrnát sem pergettem még…mondjuk kabátba az sem számít…ettől mondjuk nem lettem boldogtalanabb:) hatalmas kaland volt…felsocsatari részt tényleg mondják, hogy gyönyörű meg mindig, de valamit kellett jövőre is hagyni…

      2012. október 3. szerda - 04:50

    • ráadásul a felsőcsatári közúti hídnál ránéztünk, csak fölfelé nem mentünk már…pedig milyen szép az a rész is, most néztem a Panoramio-n

      2012. október 3. szerda - 06:34

  14. qvik

    Szép kaland lehetett. Gratula a pisztrángért!
    S lám, mihelyst fogtál egy új fajt, kiderül, csak márna az. Persze a márna egy csodás hal. A neten böngészve, nekem sem petényinak tűnik a tiéd, elbizonytalanotam, ezért a képedet (természetesen a logoddal) elküldtem egy halszakértő kollégámnak, meghatározásra. Persze lehet, már addigra kideríted milyen márna is az a képen.
    De elmennék egyszer egy ilyen pecára!

    2012. október 3. szerda - 00:24

    • Köszi!a biztonság kedvéért okoslány módjára javitom majd a bejegyzést.

      2012. október 3. szerda - 04:51

      • qvik

        A halas kolléga válasza a márnás képedre: “A Pinkában nem él a Petényi-márna, de ettől még lehetne, de habitus, színezet alapján, továbbá úgy tűnik a képen, hogy megvan a márnára jellemző, kemény bognártüskéje, szóval szerintem sima márna lesz.”Ettől még szép fogás, imádom a márnát, de sajna nem igen fogok, pedig csodás dolog fárasztani.

        2012. október 3. szerda - 14:10

        • nah…ez azé’ mégis csak szakértői vélemény…

          2012. október 3. szerda - 14:36

          • qvik

            A súlytásos küszöd viszont súlytásos küsz, mekkérdeztem a szagembert. 🙂

            2012. október 4. csütörtök - 23:20

  15. Egyszer fogtam pisztránghalat.
    Kukaccal kockán.
    🙂
    Nagy élmény volt! :-O

    2012. október 7. vasárnap - 12:01

    • én ha jól emlékszem, most láttam élőben először…nagy élmény volt! :-O 🙂

      2012. október 7. vasárnap - 19:26

      • 77spinster

        Hát nem spiráznám túl…rendkívül érdekes és élménydús beszámoló! Bennem egészséges irigység van leginkább, na meg motiváció a saját cejgomat illetően…soraid/képeid után. Köszi és így tovább!

        2012. október 9. kedd - 13:23

  16. Visszajelzés: Triplaiksz « Kisgyerek a vízparton

  17. Visszajelzés: 5 in 1 | Kisgyerek a vízparton

  18. Anna

    hello, a farkad is olyan kicsi mint amilyen halakat fogsz?
    Eleg gaz!

    2016. november 25. péntek - 19:08

    • :))) szuper, hogy olvasod a blogod :)))

      2016. november 25. péntek - 19:17

    • B&i

      Szerintem a pisztrang Rocco Siffredinek is becsületère válna.

      2016. november 25. péntek - 20:18

Hozzászólás a(z) qvik bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s