… pergetőbottal és horgászkajakkal

Egész nap kint

Egész napos horgászat…Szinte hihetetlen belegondolni, hogy idén ez az első! Bár halból nem sokat, de legalább szebbeket, a táj pedig ismét leírhatatlan. És a képek…

Egész nap kint

03:20

Végérvényesen kipattannak a szemeim. Érzem, hogy nem volt hülyeség háromnegyed ötre állítani az ébresztést. Szemeim fájnak, gyomrom korog, tenyerem el van macskásodva. A testem minden porcikája aludna még. Csak az agyam kattog. Hatalmas gumihallal állok az egyik kövezésen és süllőt sejtek a lábaimnál, majd vékony zsinórral dobálok a kajakból a messze pocskoló balinok orra elé. Agyam lassan legyőzi testemet. Időjárás jelentés 24 (!) fokot mutat ragyogó napsütéssel. Már öltözőfélben vagyok, így a vízhatlan kantáros-kabátos nehéz ruhát nem is viszem magammal, egy halásznadrágra cserélem.

Hajnali köd

05:05

Drávaszabolcsra érek. Balázs azt mondta, hogy itt fogunk rápróbálni a süllőkre még indulás előtt. Lelke rajta, majd meglátja a vizet, amikor megérkezik, és eldönti. Én meg majd követem. Addig is alszok egyet.

Magas víz a Dráván

5:55 (kb.)

Megjött Balázs. Majdnem visszafordul a látványtól. A víz már a Szirén hídját is ellepte. Van még hely a mederben, de nagyon megy a víz. Nem durva, de kezdésnek négy-öt kilométer hegymenetben kemény lenne, pláne elég sötét van még.

Áradó Dráva hajnalban

6:20

Csak semmi cicó. Alig 20 perc autókázás, némi karbondioxid lábnyom, és cefetvastag ködfoltok után már az egyik ormánsági kocsmában találjuk magunkat. A nyerőgépek helyét hamar átvette a handwerk, a billiárd asztal munkapadként szolgált a kézműves programhoz.

Ormánsági kéziművészet

Váltunk Balázsnak napijegyet a patakra, én meg iszom egy kávét. Kotyogósan készül, kiváló lenne, ha kérdés nélkül nem kerül két cukor az aljába. Gyorsan letolom, mielőtt feloldódnának.

7:00

Vizen vagyunk, ami szinte hihetetlen. A szokásos helyen parkoltunk le, de igencsak kapkodnunk kellett a sok cumóval, mert már indultak a markolók rendezni a terepet. Késő délutánig maradunk, ezért váltásruha, mentőmellény, pluszbotok, mindencsali, villanyborotva, hordozható cédésmagnó, és egy vállról indítható squadrakéta is a zöld fedélzetre kerül. Nem kellene kapkodnunk, mert komoly lepel borítja fenntről a medret.

Balázs előre ment, én maradtam a fent. Ő pirosfejú fehér gumihallal (Sandra) dobált én meg támolygóztam. Domira vagy balinra esély sem nyílott, ellenben tipikusan csukás idő volt. A Dráva rendesen visszanyomta a patakot. Balázs a radarral 2,5 alatti vizet szinte nem is mért, az átlag vízmélység 3 volt, de a kövezések mögött egy két gödörben 6-os vizet is jelzett neki a kütyü.

Kajakos horgász a ködben

Ilyen nagy víznél még nem jártam itt. A feladat pedig adott volt. Ahol két hete még gázolható homokpadok voltak tele növénnyel, ott most emeletnyi patak csordogált. A minimális sodrásban a korábban hosszan elfekvő szárak most felegyenesedtek és feljöttek félvíz magasságig. Nah, ott lesz a csuka, gondoltam magamban, és vallattam az ilyen helyeket könnyű és nehéz támolygóval egyaránt. Nem volt egyszerű mutatvány, mert ha egy kicsit nem figyeltem a ritmusra, a kanál rögtön rátekerte magát valamire és a kiszabadítása szétverte a környéket, lehetett tovább csorogni.

Köd előttem

Közben beértük egymást. Gumihalra jött Balázsnak egy testes csuka. Határozott kérésemre végül nem mutatta meg a képet nekem. Ekkora halat én idén csak a Discovery-n láttam csak.

08:30

A motiváció már megvolt. Persze, hogy nekem is ment fel ugyanaz a gumihal. Tökéletesen eredménytelenül. Aztán megelégeltem a mindenféle okoskodásomat, és előtúrtam egy hármas piros Mepps-et, a drótot meg vékonyabbra cseréltem.

Körforgós egyen csuka

A piros Mepps pedig hozta a formáját a torpedó alkatúak osztályából. Egyencsuka, negyven centi, vissza a vízbe…

Vissza

10:30

A köd lassan feloszlott, én meg leparkoltam, egy réteget levenni, inni egy kortyot, meg nyújtózkodni. Persze Balázs már eddigre két csukánál és több domolykónál járt.

Horgászkajak a fűben

A víz olyan magas volt, hogy majdnem jobban lehetett partról pecázni, mint kajakból. Dobtam is egy két helyen, de semmi. Folyamatosan az volt az érzésem, hogy a magas vízoszlop miatt rengeteg csuka előtt elhúzhattam a csalit, de nem volt elég idejük arra, hogy elpattanjon az agyuk.

12:00

Mindegy, a nap éppen delelt, a kárászok elkezdték zabálni a felszakadt hínárt, én meg kezembe vettem a kisbotot, és dobáltam egy-két apró wobblert domira, balinra. Persze tök esélytelenül.

Nyári van

Csorgás közben inkább fényképeztem. A parton találtam egy tervdokumentációt, borítójára ez volt írva: Műleírás – “Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccccs!!!”

Árvízvédelmi buckatúrás

Semmi extra, csak a szokásos. Bár most már kamionok nem dolgoznak legalább, csak a dózerek és az úthengerek tüsténkednek a parton. Rá is nézünk a nagy folyóra, rögvest.

Alattam jó 4m-es víz

12:40

A Drávát még a kis csatorna is megtiszteli. Egybeforrásuk előtt még lenyomott egy két nyújtógyakorlatot és nagyterpeszben várta, hogy csatlakozhasson Atyafi zöldszemű szeretőjéhez.

Visszaduzzasztott torkolat

Gyalogos üzemmódban a két fa között gugolva szoktam dobálni.

Majdnem Szigetköz

Feszített víztükör.

Nagyterpeszben a csatorna

Ehhez a képhen már nem fűznék kommentárt.

Dráva torkolat

13:00

Most, hogy Gábor sérült és nem udvarolhat kedves szeretőjének, mi is bekopogtunk Dráváékhoz és a zöld szemű lányt kerestük. De sajnos csak a mostoha nővére volt otthon. Ő nyitott ajtót. Arca ráncos volt, tekintete zavaros és mérges. Füle alatt, álla mögött egy bibírcsók csúfolkodott, amiből egy fekete és egy őszülő szőr ágaskodott oldalra.

Élő Dráva

Nem akartunk tiszteletlenek lenni, ezért maradtunk egy csésze teára, de semmi több.

Itt néha sátrazni szoktak

Balázs hamarabb elindul, de pehemre hegymenetbe kapcsol. Én meg ott maradtam a csúf némberrel a szűk helyiségben. Hirtelen toltam én is egy hátra arcot és irány a sodrás. Teljes gőzzel indultam Balázs után, aki hirtelen eltűnt a túlparti fák koronái között. Maximális csapásszámmal, egyenletes tempó. A zsír meg csak úgy égett, szinte hallottam sercegni.

Átértem. Valami kubikgödör van a töltés túloldalán, de annyira zihálok, hogy nem tudom pontosan megdobni egyszer sem. 160bpm. Végre egy kis cardio-edzés.

Dráva

14:00

Teljesen kivagyok. Alig állok meg a lábaimon. Gyorsan be is ülünk a kajakokba és irány vissza. A torkolattól még kb. egy óra intenzív séta felérni a kocsikhoz. Mi meg ugye evezünk, meg pecázunk is közben.

Beérünk ismét a csatornába. Már irdatlan meleg van. Az arcomat égeti a nap, a combjaim meg a vízhatlan nadrág alatt párolódnak. Megint levetek egy réteget magamról és a kikötést kihasználva új csalikat veszek kézközelbe.

Visszatérek a reggeli elméletemhez: Olyan csali kell, ami vízközt van végig, de viszonylag lassan lehet vezetni, és ha lehet, hasonlít a hínárt zabáló kárászokra. Támolygók és a gumihalak mind elvéreztek a kezemben, amikor eszembe jutott a múltkori peca, ahol a süllyedő Salmo Slider-t próbáltam ki.

Leért a szmotyi

Akkor is adott halat és most sem hazudtolta meg magát. Már első dobásra megfeszítette valaki a Legacy Spinen a fonottat. Nah, ez kellett csak a behörgéshez. Persze a kezdeti örömbe némi ürüm is vegyült. A hátsó horgot elkapó félméteres krokodilpofájú olyan szerencsétlenül vette le a csalit, hogy jó húsz percbe telt, mire kiszedtem a fogai közül. A fedélzeten vér és nyálka keveredett egymással, horror volt a javából. Sajnos ez már a csukának is sok volt. Ezért kép sem készült róla.

Eléggé fostam, hogy horogszabadítás közben belerántja a vádlimba vagy a combomba vergődő hal az al hasi horgot, ezért rögvest lenyomtam a hátsó drilling szakálait.

17:00

Balázs már rég nem horgászott. Nem akarta szétverni nekem előre a pályát, csak felevezett, kipakolta a hajóját, és aludt egyet a fűben!!! Október 20-án, aludt egyet a fűben!!! Második R-betűs hónap az őszben, annak is a második fele.

Már ébren volt, mire odaértem és a parton várt. Persze nekem az első dobást követően egy lekövetésem se volt. Ezzel nem voltam egyedül. Délutánra már a belakták a helyi erők is a partot, de mindenki csak panaszkodott az eredménytelenségre.

A túra végén már messziről beszélgetünk egymással, amikor az utolsót dobom és lábától Balázs lábától két méterre odavág neki a bőven méretes csukakoma. Balázs már hozza is a fotógépet, hogy lencsevégre kapjunk egy-két salto  mortale-t.

Slider-es csuka

17:20

A nap már lemenőben és a levegő is hűlni kezd. Már nem olyan vicces a beázott bakancs és a gőzőlgő farmernadrág.

Naplemente

Alig tudok kiszállni a partra. Balázs segít a hajót felcipelni a kocsihoz. Hulla vagyok. És még vissza kell vinnem a szárazdokkba is a horgászkajakot. Ráadásul még vár rám némi konyhai mutatvány is. Így néztem ki hazaindulaskor.

ÖnArcKép

08:00

Íme a hal, amiről nem készült kép életében.

Sült csuka - előtteSült csuka - utána

Recept következik:

Hozzávalók: 50 centi csuka nyúzva, belezve, uszonyok és fej nélkül, sárgarépa, petrezselyem és gyökér, vaj. Pác: só, fokhagymaörlemény, őrölt bors és egész bors, babérlevél.

A tepsit kivajazom (VAJ, nem margarin) és a hal hasába a pácból ott maradt babérlevél és bors mellé petrezselymet teszek, majd két hústűvel hosszanti irányban összetűzom a hasüreget, hogy ne essen szét. A maradék vajat belekockázom a tepsibe, amibe sárgarépát és zöldséget teszek.

Előmelegített sütőben 25 percig 180 fokon sütöm (letakarás nélkül), majd kiveszem és meglocsolom a felolvadt vajjal. Ekkor már 250 fokon pirítom tovább. A vajas locsolást megismétlem még tálalás előtt közvetlenül.

Saját recept. Most találtam ki, és nem vagyok egy konyhatündér, de bevált! Legközelebb kevesebb petrezselyem zöldet kell a gyomrába tömnöm, és több répát alátennem, ami akár köret is lehet hozzá. Még kacérkodom a zeller használatával is. De persze mindent csak óvatosan, végtére is halat eszünk!

Reklámok

7 hozzászólás

  1. Jájj de jó lenne csukeszt fogni…. már nem is emlékszem mikor rángatta krokodil a kajakom 😦 Magas víznél halat fogni ez igen skacok!!!

    2012. október 22. hétfő - 20:57

    • Jah, és azt mondanom sem kell, hogy délutánra tele lett a párt helyi erővel…szinte semmit nem fogtak, pedig ment a dugós halszelet a bokrok alá rendületlenül…a magas víz meg egyenesen új élmény volt, tényleg feladta a lecsót.

      2012. október 23. kedd - 04:18

      • mark

        Nekem tetszett az iras. Foleg hogy en is vajfetisiszta vagyok. De csukat csak irdalva vagy kockazva amugy sok a szalka keves a hal. Kakukkfu jo barat meg fokhagyma meg a mustar is. a drava meg szep lehet ha arad. En murara jartam de aradaskor mindig egy kiskukinak erezheti magst az ember a termeszet lagy olen.

        2012. október 23. kedd - 09:03

        • Kakukkfűűű…az kellett volna bele…egyébként nagyon finom és omlósz volt…nem ment pocsékba halhús

          2012. október 23. kedd - 16:25

          • Szép időtök volt. Tipikus vénasszonyok nyara. Reméljük lesz még ilyen novemberben.

            2012. október 24. szerda - 09:46

            • a hosszú hétvégére mindenképpen kellene még tartogatni egy kis jóidőt, kis vizet…

              2012. október 24. szerda - 10:01

  2. Visszajelzés: Ormánsági redneck « Kisgyerek a vízparton

A peca összehozza a népeket! Most szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s