… pergetőbottal és horgászkajakkal

Unortodox megoldások versenykörnyezetben

Nem is kis nagyképűséggel címvédő csapattagként érkeztem Kovácsszénájára, ahol tavasszal és ősszel is összeverődik a baranyai kötődésű pergetőkből egy nagy marékra való. A tavaszi három csapatunkból őszre már csak egy összevont párost tudtunk kiállítani. Miről szólt ez a nap? Tét nélküli unortodox tapasztalatszerzés.

Kovácsszénája - 2012. őszi pergető verseny

A versenyre nem készültünk különösebben, elvégre inkább vagyunk mi műkedvelő pecások, mint versenyzők. Igazából más megmérettetésre nem is “járunk”, csak ide szoktunk lenézni.

Bükkösdi "tréningnap"

Egy kevés formába hozás azért belefért: Zsolti volt olyan kedves és a keretszűkítésnél kimaradó csapattag lojalitásának mintapéldájaként szervezett múlt hétvégére egy edzsésnapot Bükkösdre. Az ember nem gondolná, hogy milyen hasznos lehet egy ilyen nap egy a versenytől eltérő vízen, de annak ellenére, hogy haltalan maradtam, mégis az volt:

1. Nem versenykörülmények között derült ki,

hogy a zsinórom olyan pamutosra rojtosodott, hogy azt már csak egy kandalló mellett kötögető anyó tudná rendeltetésszerűen használni, amikor már minden fonálból kifogyott és a nyakrész még nincs kész a pulcsiból.

2. Ismét bebizonyosodott,

hogy nem értek a gumihalazáshoz. Megfelelő felszerelésem nincs hozzá, a közelemben senki nem ért hozzá, ráadásul a wobblerek vagy a vasak dobálásához képest meglehetősen eseménytelen a módszer használata (persze nincs ez így, csak én érzem unalmasnak).

A következtetéseket levonva új zsinórt csévéltem az egyik dobomra és a biztonság kedvéért beszereztem még egy-két wobblert. B&i-val csak aznap reggel találkoztam, messziről érkezett ide a verseny kedvéért. Épp’ időben érkeztem, kezdődött a sorsolás. Megosztott felelősség mellett B&i kihúzta az utolsó még pakliban lévő fürdőlavór alakú csónakot, míg én a 4-es indulási sorszámot. Próbáltunk cserélni. Kedvező indulási sorszámot normál méretű ladikra, de nem volt jó a tárgyalási pozíciónk. Így maradt a kapkodós szerelés, bepakolás, hogy egy lélekvesztőben kihajózzunk.

Csónakmotor, rendzett fedélzet, profik

A Marton-Kászonyi párosnak köszönhetően életünkben először csónakmotorunk is lett, amit az apámtól kölcsönzött Suzuki akksi egészített ki kiválóan. Az iszap és a víz bemerését elkerülendő a csónaksúlyok ládába kerültek, hasonlóképp csalik is. (Egy ládányi csalim van, hehe!) A hihetetlen összkomfortot rendezett fedélzeti kép…elengedhetetlen az életben maradáshoz egy egyenlő oldalú lélekvesztőben.

A mezőny előtt futottunk ki

Olyanok profiknak tűntünk, hogy a startnál meg is jegyezte valaki, hogy ők amatőrök hozzánk képest. A félreértéseket elkerülendő pironkodtunk egy kicsit, majd viccesen próbáltuk elhessegetni a rólunk alkotott téves képet ellenfeleinkben.

B&iKisgyerek

Hamar elfoglaltuk a korábban bevált kezdőhelyet. Csukákra számítottunk, tavasszal nagyon mentek, bár állítólag elhordták a nyáron őket. A várakozás fél órája vidáman telt. Tavaszi napsütés volt november közepén. (Nekem mondjuk kár volt a sapkámat levenni ehhez a fotóhoz.)

Kezdésig bőven volt időnk. A botok megkapták az induló szettjüket a vasakból, majd lőttem pár fotót. Erre a versenyre új stratégiát dolgoztam ki: se cigi, se sör, csak szendvics és víz. Mit vártam az új taktikától? Nagyobb fegyelmet, nagyobb figyelmet, és kevesebb kikötést a szükség miatt. (Nem meglepő, hogy működött a dolog!)

A felszínt még mindig küszök hajtották, ráadásul rablásokat is láttunk. Nagyon élt a víz annak ellenére, hogy iszonyatosan zavaros volt. Az alig húsz centis átlátszóság nyári algavirágzást idézte, ezért nagy vibrációt keltő csalikat próbáltunk. Körforgók és csörgős crankbaitek kerültek kapocsba továbbra is csukát célozva.

Eltelt az első óra, és nem nagyon láttunk szákolást senkinél, igaz minket is elkerültek a halak. Hajókázásba kezdtünk. Csónakkikötő: nullázás; partmenti bedőlt fűzfák kis vízzel: nullázás. Következett a szembepart törése, ami idén tavasszal két csukát is adott. Közben a patakárkon megindultak a süllők. Szinte mindenki behúzódott a tó közepére. A partról meglehetősen érdekes látvány lehetett a vonalba felálló mezőny.

A piros vonalon van a patakárok

(Kicsit késve) kezdett számunkra is nyilvánvalóvá válni, hogy a süllőket kellene forszírozni fehér gumihallal. Ehhez se B&i, se én nem értek. Mégis erőltetni kellett. Kis fej, kis tviszter, nagy fej,  nagy gumihal, és ezek végtelen számú kombinációja…teljesen eredménytelenül. A dolgunkat ráadásul megnehezítette, hogy az aljzatot vízbe hullott avar borította vastagon, így olyan volt, mintha takonyban húztuk volna az ólomfejeket.

Persze nem sokáig volt türelmünk ahhoz, amihez nem értünk és ezért is hiszünk benne. Menetrend szerint csali cserélgetés vette kezdetét. B&i zsákjából előkerült egy bontatlan 43,5 g-os jerkcsali (tudnám, hogy ekkora méretnél miért írják ki a fél grammot. Botja nem volt hozzá a csónakban, ezért az enyémet kérte el a csörgőzörgő műanyag nehézbombázó föld körüli pályára állításához.

Sárgavégűs távdobó erőlködést idéző ballisztikus pálya végén a termonukleáris becsapódás hangos vihogást váltott ki belőlünk. Majdnem dél volt már, hal nélkül álltunk, ráadásul tökéletesen esélytelennek láttuk saját helyzetünket, egy vigaszunk maradt, a vidámság.

Én a Nevis egerét tettem fel. Miközben harcba küldtem, félhangosan meg is jegyeztem, hogy “Ezt talán még nem ismerik!” Csukát reméltem tőle, Atyafinak már adott halat. Szép hosszú, egyenes dobások a mélyből a sekély felé dobva, majd visszafejtve. A törésen laknak a csukák. Ez járt az agyamban. Pár dobás után rezegtetős ránehezedés, bevágás, és feljött felszín közelébe. Viszonylag könnyen adta magát, bár botvégen volt egy kis fejrázás. Nevis egérre 44-es süllő! Kovácsszénája a meglepetések tava.

Nevis egérrel fogott süllő!

Nem vagyunk már hal nélkül. Megnyugodhatunk. Eddig versenyeztünk (magunkkal). Most már végre horgászhatunk is. Újra elindult a csónakázás. Megint csónakkikötő, egy kevés mélyvíz, majd a vissza a kezdőhelyre. Semmi eredmény. Az ároknál nem volt már hely, oda tobzódott mindenki.

Több helyen megálltunk egy-egy negyed órára, de már tét nélkül dobáltunk. A becsület hal már meg volt, esélyünk a dobogóra semmi. Nap végére a példás fedélzeti rend is veszített jelentőségéből.

Műcsali expo

Fél óra volt még vissza, amikor feldobtam B&i-nak, hogy menjünk ki a kisvízbe UL-ezni. Volt nálunk egy marék mini-jig meg apró gumik. Bár sügerezni zavaros volt a víz, meg kellett próbálni. B&i helyeselt, de biztos-ami-biztos maradt a felszíni wobblereknél.

Kisvizes pálya UL-nek

Egymásnak háttal dobáltunk, amikor felkiáltottam: “Ez hal, b.meg, ez egy hal!” Amikor megláttuk, B&i csak ennyit reagált: “Ez süllő, szedd má’ ki!” Három centis fehér Mann’s gumihalra jött talán fél grammos fejjel. Bár 38-as hosszával trófeát nem ért, mert a legkisebb halat 35 centivel nyerték meg, de csapatunkat a 6. (olimpiai pontszerző) helyre hozta be ez a kis süllőcske.

UL süllő

A lefújás után megtudtuk, hogy a dobogós csapatok kivétel nélkül a patakmeder feletti mélyebb vizek rendületlen köpülése mellett tartottak ki, ahol 12 centis zöld és fehér gumikat 10-12 grammos fejekkel dobáltak. Ez megnyugtatott minket, mert mi tuti nem bírtuk volna egész nap egy helyben a lágy csalikat erőltetve!

A nap tanulságai:

– Az UL becsületet menthet.

– A csónakmotor neeeeeeeem egy ördögtől való dolog. (nincs evezővel bemert víz horgonyzásnál, nincs nyikorgás, csak a gondtalan utazás A-ból B-be. (Még egyszer köszönöm Kászonyi Norbinak a kisegítést)

– Gumizni meg kell tanulnunk!!!

– Az unortodox megoldások (UL süllőzés, Nevis egeres süllő)  hatalmas véletlen faktorral kiegészítve csak a szépítésre elegendőek, a dobogó elérhetetlen marad.

Gratulálok a dobogósoknak, részemről abszolút elismerés a kitartásukért, és a gumiba vetett hitükért!

Reklámok

10 hozzászólás

  1. DIREKT ÜZENTEM TOMIVAL!!!! DROPSOOTTT BAZMEEEE, DROPSOOOOTTT, MEG RENGETEG FLAKON AXE, VAZZEEEEEEEE!!!!!

    2012. november 18. vasárnap - 18:48

    • Tomi meg nem adta tovább a tuti tippet 😦
      Viszont kaptam tőlük csónakmotrot…az is óriási segítség volt…luxus-kényelem

      2012. november 18. vasárnap - 18:57

  2. Azért ez így is szép!
    Üdv!

    2012. november 18. vasárnap - 18:48

  3. Tolták a dropit is, de valószinű áksz nélkül, mer’ azzal nem nagyon fogtak…csak a “félf@szomnyi” gumikkal markolászták kifelé őket…

    Persze, hogy szép! Képzeld megint dobogósok leszünk…lelakjuk a versenyt egy életre 🙂

    2012. november 18. vasárnap - 18:51

  4. Kemény menet a verseny, akkor halat fogni, méghozzá süllőt, tudsz te valamit 🙂

    2012. november 18. vasárnap - 21:16

    • másnál is a süllő ment, alig fogtak csukát…délelőtt 11-ig szerintem senki nem fogott semmit…verőfényes napsütésben jöttek…ma már mindent lehet

      2012. november 18. vasárnap - 21:41

  5. Vicze Dávid

    Hali!
    Örülök, hogy találkoztunk,egész jó kis verseny volt!Az utolsó hozzászólásod megcáfolnám, mert 10:11-kor fogtam egy csukszot egy 12 centis élő küsszel a szájában (amit visszadobtam és el is úszott :D:D).A gumizás nem nagy kunszt, gyorsan rá lehet érezni szerintem.Ha bevezetsz(bevezettek) a kajakos pecába cserébe ha normalizálódik a vízszint állok egy holtágon gumizós pecát :P.
    Kőkemény “horgász-szakíró” (:D) múltamból itt van egy gumis cikk, ha érdekel.
    A legjobbakat!
    Üdv: Vicze Dávid

    2012. november 18. vasárnap - 23:12

  6. Vicze Dávid

    http://www.digitalhorgasz.hu/2011december.pdf
    ja a link :).csao

    2012. november 18. vasárnap - 23:13

A peca összehozza a népeket! Most szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s