… pergetőbottal és horgászkajakkal

Kacsaszezon…nyúlszezon…kacsaszezon…nyúlszezon

Menyhalazás vs. süllő pergetés a dunai köveken tökéletesen avatatlan dunai pecásként.

Idén elhanyagoltam a Dunát. Ennek egyik oka talán, hogy a korábbi években nem igazán ismertem ki kellően az Öreg Hölgy kényét-kedvét. Az éveset sem váltottam ki, pedig volt olyan január elseje, amikor már a kezemben ropogott a területi. Persze nem temettem én ezt a kapcsolatot, csak másképp’ viszonyultam hozzá. Sejtettem, hogy nem marad az év dunai peca nélkül, csak nem láttam a mikor? és a mire? kérdésekre a választ. Az egyszavas kérdésekre meg sok esetben kívülről érkezik a megfejtés.

Zsolt írt, hogy itthon lesz a hétvégén, menjünk le Péterékhez Mohácsra. Még beszél a többiekkel. Menyhalazni meg pergetni szeretne, meg borozni-beszélgetni. Lentalvósra gondolt, délután 2-es indulással Pécsről. Totyának is szól, hogy jön-e?

Az ötlet nagyon tetszett, csak egy kicsit magamra kellett szabni az eseményeket. Ismerve a társaságot a 2 órás indulás simán csúszik majd, és a kompot is beleszámítva kábé 5kor kezdünk majd hajigálni a parton…vaksötétben.

Mohács-sziget a kompról

A menyhalazás nyilván bulipeca, szoros értelemben véve hangyányi sportértékkel, de én mégis jobban szeretek indulásnál kapkodni, mint a parton. Így esett, hogy külön kocsival mentem és nem aludtam lent a srácokkal. Ha meg már külön kocsi, akkor saját ütemezés: 13:20-as indulás, 13:47-es érkezés a révhez, öltözés a parkolóban, és gyalogszerrel kompraszállás. A komp nagy élmény volt. Igen ritkán járok tömegközlekedéssel horgászni – utoljára decemberben vonatoztam –, ezért hatalmas flash volt…egyszerűen imádtam. Kikötés után rövid gyaloglás a bottáskával, a pergető táskával és a kishallal teli, kipárnázott fedelű vödörrel, majd 14:20-kor már döftem is le az ágasokat a túlparton…a Drávára lassabban érek le 🙂

Menyhalra készen

A felszerelésemet idénre visszakeményítettem. A heviféderek helyett a régi fenekezős teleszkóposokat hoztam el, ezeknek a spiccei határozottabban kalimpálnak, mint a vajpuha rezgőspiccek. Éjszaka jobban ki lehet szűrni a folyó “pumpálása” közül a menyhal kapását.

Elsőre úgy tűnt, hogy az alacsony vízszint miatt elég lesz a negyvenes ólom a cuccra, de a később érkezőknek már 60-ast javasoltam. Bár előttünk volt egy alig méteres plató, dobástávolságra irdatlan nagy törés után mélyült a folyó, és ott komoly sodrást is csinált. Ha partra merőlegesen van van a déli tizenkettő, akkor a két óra irányába indított negyven méteres dobásomat kábé kilenc és tíz óra között tette le a Duna. És rajtam kívül itt még lesz négy bot…mi vár ránk…

Mohácsi komppal a háttérben

A srácok természetesen lecsúszták a hármas kompot, így csak négykor tudtak átjönni. Addig ültem és vártam. A hajóforgalom szórakoztatott. Lomha uszály, cikázó motorcsónak, szélvízen kapaszkodó Bendegúz. És idén még talán nincs is olyan nagy forgalom ezen a szakaszon.

Uszály völgymenetben

Cikázó motorcsónak

Lemenő napKözben szépen beesteledet és Zsoltiék is leértek a partra, miután bepakoltak a nyaralóba.

_DSC_0810

Kezdetben még látszottak a város fényei szemből, de a köd hamar leeresztette a függönyét. Vaksötétben maradtunk, ráadásul nálam fejlámpa sem volt. Csak a parti sétányon gyorsuló zsigák kipufogói, a csaholó kutyák és a bódult ifjúság zaja törte meg a környék némaságát.

Duna-part menyhalazás közben

Mondjuk mi sem voltunk csendben. Politika, gazdaság, életvezetés…mindez lendületesen, érzelmektől túlfűtve…hát igen…ezért jó a menyhal horgászata…mert még ez is belefér. Ez nem éjszakai magányos süllőzés a kövezésen lekapcsolt fejlámpával.

Menyhalas szett az éjszakában

Az alkalmi bottartó sem váltotta be az hozzá fűzött elvárásokat. Valahányszor letettem rá az egyik botot, a másik spiccén lévő csörgő is megszólalt.

Totya menyhalat fáraszt

Nyolc fokos víz, tíz fokos nappali hőmérséklet…nem sok jót reméltem Lota Lota fronton. Totya volt az egyetlen, aki fogott is valamit. Hosszú percekig maszatolt vele a menyus, majd amikor már mind azt valószínűsítettük, hogy a farkáig nyelte a horogra tűzött gilisztát, emberünk közös egyetértésünk mellett olyat odamart neki, hogy csak na. Aztán meglepően óvatos csévélésbe kezdett, még viccelődtünk is vele, hogy a menyhalat bizony nem szokik fárasztani. Aztán megláttam a bot túlsó végén tekergőzni ezt a szörnyet és szákért kiáltottam Zsoltinak. Ez még az én tavalyelőtti negyvenesemnél is hosszabb…és a háááááta!

Óriás menyhal

Szájbilincs kellett az ötvenes menyhalhoz, ami már több mint tepsiérett. Gratulálok, Totya! Csak kérlek, többet ne mondd, hogy “Sose viszünk sehová!” 🙂

Persze a szűz kéz kiváló módszerén – egy szem giliszta és ami a csövön kifér, irány a mederközép – felbuzdultunk mi is. Gyors újracsalizás után mind a hat szerelés újra az áramlatok viszontagságos mélységébe merült. Nyilván a vaksötét és a köd, noh meg a Duna dobásainkra merőleges lomha vonulása nagyban hozzájárult, hogy keresztszemes formációt vegyenek fel a zsinórjaink a víz alatt.

Küllő, de milyen?

Erre persze csak jó pár perc múlva jöttünk rá, amikor egy küllőnek (?) hála legalsóként összeszedtem még három motyót a fölöttem lévőkből. Fények nélküli bogozás, majd ismételt felkészülés a Totyától ellesett technikához. A zsinórt persze nem tudtam rendesen megnézni a spiccnél, így a 40g-nyi ólom a kettőhetvenes erőkar végéről elegáns csattanással távozott a Duna habjai közé. Ehj…mikor járnék így egy 4 grammos Kenarttal.

Unalmamban csendben meg is jegyeztem, hogy “Nekem ebből elegem van! Mindjárt jön a menetrend szerinti kishajó, én meg összepakolok és addig még kimegyek a kikötőbe dobálni egyet a köveken!” Szavaimban egyszerre volt csalódottság és az esélytelenség nyugalma, mégis kívülről inkább bizonyosságnak tetszhetett (legalábbis remélem).

Innentől mindent úgy csináltam ahogy a nagyok a horgászújságok lapjain tanítják: Csendben közelítettem, mint a cica. Egész fent lepakoltam, hogy ne zörögjek szét mindent a lábam előtti vizeken. Csalinak pedig egy J-9-es SFC-t választottam (a színe miatt). Lábaimat kis terpeszben vetettem meg a kövek közötti hordalékon úgy, hogy a víz éppen ne nyaldossa a bakancsom. Így, földbe gyökerezett lábakkal kezdtem a suhogtatást. Nem nagyon volt más elképzelésem, ezért a mások által felvázolt mainstream-re szavaztam. Teljesen szűz volt nekem a folyami éjszakai pergetés, és így sorba jöttek a meglepetések:

Meglepetés egy: a jointed Rapala folyóvízben érzi otthon magát igazán

Meglepetés kettő: negyedik-ötödik vontatásra már láttam a csalit, amikor apró fröcskölés volt mellette…hm…biztos valami fehérhal.

Meglepetés három: úgy tizenötödik dobás lehetett, amikor apró uszadékszerű ránehezedés után összeakadtam ezzel a sihederrel.

Küllő után süllő a Dunából

A jobb fogóm persze Totyánál maradt a menyhal után, sebaj van valami zéger-fogó még a táskámban, azzal próbálom kiszabadítani a halat.

Meglepetés négy: feltűnnek a kishajó fényei. O-óóóóóó.

Horogszabadítás, a körülményekhez képes óvatos visszaengedés, pakolás, futás. Rajtam kívül egy fiatal hállovíííínes csapat utazna még, de ők már a pontonon vannak. Én még megvárom a lépcső tetején a kiszállókat, majd intek kezemben a még egyben lévő bottal a kalauznak (vagy matróz, vagy mifene), ő meg örömmel konstatálja, hogy átadhatja a pontont a horgászoknak. Csap kettőt a hajó pléh tetejére, a dízelek meg felbőgnek.

Háháááá…még jó hogy hegymenetben indult, és egy Indiana Jones ugrással bevetettem magam a dekkre.

És hogy jön ide a kacsaszezon-nyúlszezon? Javaslom mindenkinek, hogy döntse el, hogy menyhalazni vagy süllőzni megy le ilyenkor a vízpartra. Minden, ami jó az egyikben, az tönkreteszi a másikat…és fordítva.

Hát így 🙂

Reklámok

4 hozzászólás

  1. Gratula az éjjeli süllőhöz! Mondjuk a Dunán még csak egyszer horgásztam nagyon régen, de azért mondjuk nem egy Mura vagy egy Rába(gondolom nem is egy Dráva). Egy jól sodró elvágó víznél azért biztos túlzás lett volna a dzsoji. Igazából én is csak párszor próbáltam de talán jobban bejöttek mindig a minnow csalik folyón(original, team esko), egy rendes sodrós helyen már egy ssr is nagyon tud veretni, mondjuk az meg univerzális. A másik dolog esti süllőzésnél, hogy a méret a lényeg. És sztem csak ezek után jön a szín. Az sfc melett nekem a kék jött(B) jött be. És nyílván nem csak rapalára kell gondolni ám, például régen megtette a mepps is (full fehér szín csoda este) . Na nem akartam okoskodni, meg nyilván mások jobban értenek a lovakhoz. Más.: környéken voltam hétvégén csukás horgásztavon, csak a pinduri wobblerek váltak be, viszont azzal lefogtunk mindenkit durván, nyilván mások csak nagy csalikat erőltették. Kicsit furcsák voltak vadölő boton de nem volt nálam UL. Amúgy ha erre jársz és nem kell akkor bedobhatnád a lip gripet. Bocs az offért legjobbakat görbüljön szép kis süllő ifjút fogtál. Üdv.: Bali Márk

    2012. december 4. kedd - 00:07

    • Lipgrip nincs nálam…megkérdem Zsotit…

      2012. december 4. kedd - 05:50

  2. 77spinster

    Szia! Csak ismételni tudom önmagam. Ne vedd nyalásnak, csak egy vélemény nyilvánításnak. Nagyon igényes, szép és választékos a blogod, történeteid. Én mindenképp a legjobbak közé sorolnám, ha azt kéne..De így “csak” továbbra is örömmel olvasom és várom a folytatást!

    ui: állat ez a blogképernyő-havazás:)!

    2012. december 6. csütörtök - 11:14

    • köszi!
      a virtuális hóviharhoz semmi közöm…a WordPress intézi, mint a reklámokat is mostanság, sajnos

      2012. december 6. csütörtök - 11:34

A peca összehozza a népeket! Most szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s