Rókalyuk

Beigli-szaloncukor-halászlé-töltött káposzta-rántott huss-töltött huss-párolt káposzta-krémes…a kötöjelek helyén váltakozó valószínűséggel sörborpálinka…jó dolog ez a karácsony, de a jóból még válság alatt is megárt a sok…

Délután kettő volt, az utolsó piros betűs nap végén. Tizenkét fok. Kinyitott kabátom alatt egy szál póló. Tél van, de már ez sem olyan, mint régen…

Ujjbegyembe gyengéden belemélyítette magát a vékony fonott. Először csak rövideket lendítettem, mert a menetek még nagyon tapadtak egymáshoz, de hamarosan megláttam egy toló hullámot. Majd még egyet. A száraz zsinór miatt  nem tudtam volna elérni azonnal. Lépni közelebb még egyet kockázatos lett volna, ezért ellentétes irányba állva járattam be gyorsan a kurblit. A harmadik pödzés már pont oda esett, ahol a ramazuri volt fél perce. És a hatás sem váratott magára, ahogy megindult a csizmaszárnyi vízben a Kenart, azonnal leverte egy decemberi domolykó.

Tiszta két ágú akadás, erős küzdelem, némi fárasztás, és íme! Ha domolykóéknál létezik télapó jelmez, akkor ő azt hordott: gyönyörű vörös uszonyai voltak.

Megszagoltam, mert már rég éreztem domolykó illatot, és jól elraktaroztam agyam rejtett bugyraiban. Ki tudja mikor jut legközelebb eme nemes illó olajból a kezemre!

Nem sokat kellett várni szerencsére…alig elrendeztem a botot a következő dobáshoz, a soron lévő bokor mögött megint megpúposodott a víz. Olykor három-négy redő is megjelent a felszínen, pedig már esőcseppek is gyűrűztek a víztükrön. De legalább szélcsend volt, így megint pont ott landolt a kétcentis sügérivadék, ahová azt szántam.

Most egy kicsit többet kellett vontatni, de megérte. Gyámoltalan csipegetésbe húztam bele a Cherrywood spiccét, ami hirtelen megelevenedett. Jászos fejrázas következett, de meglepetéshal helyett egy újabb, bár ifjabb kölyökdomi veszett rajta a horgon.

Aztán láttam még egy mozgást, de hiába. Valószínű egy öt-hat tagból álló csapat járőrözhetett ezen a szakaszon, mert bár többször láttam őket a parthoz lapulva osonni, a Kenartnak már nem dőltek be többé.

Hamarosan kellemes Tomi Kristály illat csapta meg az orrom, amit apró lila buborékok kísértek rövidesen a falu irányából. Mosógéphez közműolló dukál mifelénk.

Ráadásul már a falusiak sem tartják a babonákat így karácsony tájékán. Így múlik el a világ dicsősége…