… pergetőbottal és horgászkajakkal

Üres part, üres meder

Ebéd előtt nem sokkal indultam el otthonról: Megint egy vasárnapi horgászszakmai program. Mozgásteremet szűkítették a fogadalmaim: se pergetés a tavasz kezdetéig, se legyes botozás hozzáértő felügyelete mellett.

DSC_1020

Peti Balázzsal találkoztam, aki egy jó másfél órát gyakorolta velem a dobásomat. Először félelmetes volt látni, hogy a bot, amivel én eddig csak “csapkodtam”, hogyan működött Balázs kezében: akár egy oktatóvideóban. Később igazából pont ez adott önbizalmat is, hisz’ láttam (jól) működni a botot és a zsinórt, tehát nekem is meg van az esélyem legalább valami távolról hasonlóra.

A múltkori szárnypróbálgatások után Balázs véleményét kikérve az alábbi hibákat szerettem volna javítani:
– görcsös, egész testes hadonászás helyett lazábban, alkarból mozgattam a botot
– a hátsó dobásoknál igyekeztem jobban feltölteni és két óránál megállítani a botot (korábban jobban leengedtem a spiccet)
– szintén a hátsó dobásoknál türelmesebb voltam, és jobban kivártam, hogy kiegyenesedjen a hurok
– a “vízretétel”-nél (én még nem hívnám prezentációnak) figyeltem rá, hogy a spicc lekövesse a zsinór landolását.

Fura érzés volt a játszótéren hintára és a csúszdára célozni, miközben arra is figyeltem, hogy hátsó dobásnál a légy nélküli zsinór ne egy arra járó autó szélvédőjén csattanjon. Ennek ellenére a végére már egész szépen kivitelezett hurkok suhogtak a levegőben.

A nap végén Balázs őszinte dicsérő szavai igen jól estek. Legközelebb már talán legyet is kötök a zsinór végére és víz fölött is megpróbálom a tanultakat.

Miután megköszöntem az értékes segítséget, elbúcsúztunk, de önző módon nem hazafelé indultam egyből, hanem egy jó harminc kilométeres kerülőt vettem. Botot nem fogtam, értelme sem lett volna, de azért szép helyeken jártam! Hiába, vonz a víz!

DSC_1007

DSC_1008

DSC_1009

DSC_1010

DSC_1011

DSC_1012

DSC_1013

DSC_1014

DSC_1015

DSC_1018

DSC_1019

DSC_1021

Reklámok

4 hozzászólás

  1. qvik

    Vajon téged is mi a fene vonz oda olyan kis semmi vízfolyásokhoz, csak úgy bámulni a vízet, mégha halat is alig látsz benne? Miért van, hogy ha Csongrádon akad dolgom, mindig muszáj legalább egy percig állni a Tisza parton és nézni a zavaros vizet?
    Mondjuk érdekes, de a leygezés egy cseppet sem vonz, bár szívesen olvasok róla és elnézem a videókon a dobálozó horgászt.

    2013. február 24. vasárnap - 21:46

    • én látom ennek a legyezésnek létjogosultságát a parton töltött időm kitöltésében. Most úgy látom, hogy vannak olyan szituációk, amikor a könnyűpergetés már nem állja meg a helyét. Erős sodrású és/vagy térdig sem érő vízben, vagy amikor a bokor alá kell beengedni a csalit, ilyesmi.

      2013. február 25. hétfő - 08:36

      • Várj, amíg megfogod az első kiló+-os halat. Utána minimum 50-50 százalékban fogod a két módszert alkalmazni.

        2013. február 25. hétfő - 20:20

        • idén eddig megvan az 50-50 😛

          küldj linkeket ilyenekről, hogy titánkarika, vékonyodó előke, botok, orsók…

          …néztem dobózsinórt, ezek elkérik egy peremfutó orsó árát egy normálisabbér…aztamindenit:)

          2013. február 25. hétfő - 20:32

A peca összehozza a népeket! Most szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s