… pergetőbottal és horgászkajakkal

Katasztrófa helyzet!

Katasztrófa helyzet

Ez már tényleg az! Katasztrófa! Természeti, emberi és leginkább személyes! December 26. óta nem volt halszagú a kezem. Igaz, akkor legalább domolykó illatot szippanthattam magamba, de akkor még nem gondoltam, hogy ilyen sokáig kell majd elraktároznom “télire” az élményt magamban!

Az igazat megvallva március tizendötödikére termékdíjas napot terveztem: cola és csips mellett szándékoztam végignézni a várható tüntetéseket, hogy aztán levonjam ismét a konzekvenciát: ez egy nem normális ország, nem normális emberekkel. Ugyanis sosem értettem azokat, akik a jól megérdemelt pihenőnapjukat mások magasztalására/pocskondiázására fordítják ahelyett, hogy a saját mentális regenerációjukra szánnának időt.

DSC_0176

Aztán persze megint bebizonyosodott, hogy ember tervez, Gaia végez. Bár az ismert okok miatt a kockakődobálás potenciális lehetősége országosan elmaradt, szervezetem teljes pusztítását nem adtam fel. Férfiasan be kell, hogy valljam, az egész napot a falak között, takaró alatt töltöttem, miközben az elfogyasztott Zsé-kategóriás filmek szünetében a híroldalakat és a közösségi platformokat vizslattam. Amolyan webkettes katasztrófa turistává váltam, ahogy kell: egész nap nem mozogtam, és csak zsíros-olajos-sós dolgokat vittem be a bőr alá némi sörrel leöblítve.

DSC_0188

Eleinte nem is volt ezzel problémám, de később Kaffka-i szinteket csapkodtak testem válaszreakciói. Feszülő has, izzadó nyakszirt, vizes kispárna. Éjfélre eljutottam ezekhez a tünetekhez. Hajnalig már nem is nagyon aludtam, de még reggel is folytattam volna az önpusztítást, de az időmérő közvetítésének megszakítása jel volt.

“Talpra, Magyar!” – bírtam rá magam a kimozdulásra. Horgászszakmai szempontból tökéletesen felesleges próbálkozásnak tűnt már otthonról is, de menni kellett. Ráadásul a bizonytalan útviszonyok miatt csak a közelbe mertem kinézni.

DSC_0173

Durva haddelhad helyett simán járható utak, verőfényes napsütés, igen friss levegő kellemes fújdogálása fogadott. Micsoda különbség ez a televidióta létformához képest, kérem szépen!

DSC_0174

A cuccot hamar összeraktam és a csali választás sem okozott különösebb problémát. Mivel tökmindegy volt, hogy mivel dobálózok, egy Kenart Huntert választottam. Messzire repül, a szél sem kap bele, és pont olyan mélyen jön csak, hogy a pöppet áradó patak aljnövényzetét csak ritkán szedje össze.

DSC_0175

Bár horgászatról kellene írnom, de azért ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy az évnek már majdnem eltelt a negyede, sőt a töltésen már olyan magas a fű, hogy azt már szinte kaszálni is lehetne, és mégis nulla fokos a levegő, 3-5 fokos a víz és a hóesés egy egész országot bénít meg napokra. Nincs ez rendjén így, lassan 4 hónapja nincs horgászidény, hogy a macskarúgjameg.DSC_0186DSC_0187

Ahogy ezen morfondírozok, apró gyűrű jelenik meg dobástávolságon kívül. Aztán még egy. Aztán már egy apró haltest is kiugrik a vízből. Hirtelen akkor ott teljesen valószínűtlen szó villan át az agyamon:

“Szedés!”

Ez hiányzott még a nyugalmamhoz. Lerogyok a töltés szélére, csalis dobozt guberálok a táskából, és apró körforgóra cserélem a wobblert. Leteszem a szákot, kibújok a pergető táskából, még a napszemüveget és a sapkámat is félredobom, hogy ne zavarjanak az akcióban. Kúszok. Mint a macska lopom a métereket az olvadó hólétől bizonytalan talajú rézsűn. Levegőt sem veszek, csak a vízen meg-megjelenő gyűrűkre és a megfelelő széljárásra koncentrálok. Amikor végre hátulról érkezik egy löket, belelendítem a kis villantómat, ami így legalább 15 méterre landol…a túlparti bozóton. Ennyit nem ér nekem az egész, ezért a halakkal mit sem törődve közel megyek a bozóthoz, és a 14-es monofillal leimádkozom a csalit a száraz ágról. Ezt is megúsztam hal nélkül, ráadásul ideje már indulni haza.

DSC_0193

Persze a természet megint a bolondát járatta velem, és most úgy ötven méterrel arrébb jelentek meg az életre utaló jelek a víztükrön. Megint osonás, visszafojtott lélegzet, koncentrálás, dobás. A csalim bothossznyi út után a lábam előtt fúródott a partoldalba. Boglyot dobtam, fasza.

DSC_0191

Minden nesz nélkül lefejtek vagy 15 métert, elharapom, újrafűzöm, újrakötöm, újradobom. Dobok a gyűrűk elé-mögé-közé…semmi. A gyanúm beigazolódott: valami aprónép járatta a bolndját velem. Küszök vagy razbórák lehettek. Vagy pisztrángivadékok, háháááááá.

DSC_0192

A környező földeket elnézve a hó után jön a belvíz ís. Ismerve képességeinket, akkor is katasztrófa lesz, és akkor sem birkózunk meg vele. Személy szerint azért remélem, hogy az már nem fogja elvenni senkinek sem a kedvét egy tisztességes ünnepnapi tüntetéstől valaki/valami ellen/mellett. Annyit megígérek, hogy nem fogom a tévéből nézni csipsz és kóla mellett, megyek és horgászok. Akár érdemes, akár nem.

DSC_0178

Alászolgája! Remélem hamarosan már halakkal…

DSC_0177

Reklámok

9 hozzászólás

  1. Márk

    Szörnyű ez az időjárás mostanában kéremszépen! Én Pécsire néztem ki az ünnepi hétvégén, de ott sem indultak be. 4 sügér + egy szép vörösszárnyú UL cuccal, meg vagy 10-15 sügér lemaradt. Ha a sügérnek is hideg a víz, és nem megy ki a szélére, akkor még mindennek az. Keszegeket se fogdostak, csak egy telepített pontyocskát. Cuccokat pakolgatom jobbra balra, bevásárlok, szerelek a 4 fal között, wobblert gyártok. Az a baj, hogy hiába egy két szép nap, belül tudom, hogy csak magamat álltatom azzal, hogy érdemes lenne leugrani dobálni. Kéne egy hét jó idő legalább hozzá, nem 4-5 fokos víz:(

    2013. március 22. péntek - 17:44

    • vasárnap, ha nem szaródik el nagyon az idő csinálok
      valami újat…

      2013. március 23. szombat - 07:49

  2. Mintha magamat látnám 🙂 Járom a határt, vizek mentén, hóban, szélben, áradásban, halak nélkül december óta….. Gaia tréfát űz velünk 🙂

    2013. március 22. péntek - 17:46

    • szerintem ő nem tréfál, csak mi nem vesszük komolyan

      2013. március 23. szombat - 07:49

  3. mark

    Ma sügerezès közben 2,5es csuka külső szàjkörnyèki akadàssal.Esèlye sem volt harapni. Rànehezedős kapàssal finom
    cucc ellenére. Màs semmi. Igaz nem is voltam sokat. Finoman fogtam meg. elkepzelheto hogy meg nem ivtak le?

    2013. március 23. szombat - 23:15

    • szerintem már leívtak, van amikor jég alatt elkezdik, de franc tudja…
      állítólag ívó csuka nem eszik, de egyébként is, szerintem vizenként változik, hogy mikor van az ívás, viszont akkor 3-4 nap alatt lemegy…szerintem

      2013. március 24. vasárnap - 06:18

      • mark

        onnan gondoltam csak. hogy mikor lefektettem horgpt szabaditani. akkpr folyt ki belole egy kis haltej..

        2013. március 24. vasárnap - 10:22

  4. Márk


    Amúgy lehet ilyenkor hüjeség is pörgettyűvel zavarni a patakokat, csak elszoktunk már a finom úszó pici horog csonti kombótól nemdebár?

    2013. március 25. hétfő - 00:56

    • Tegnapelőtt kigondoltam, hogy tegnap kimegyek feederezni, ma már nem bánom, hogy inkább szobát festettem

      2013. március 25. hétfő - 05:37

A peca összehozza a népeket! Most szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s