… pergetőbottal és horgászkajakkal

Halszagú élet

Több mint 300 kilométer széltibe-hosszába  az országon át, végig a domolykók nyomában…szorosan. Mindezt azért, hogy délutánra egy olyan helyen találjak rájuk, ahol nem gondoltam volna.

Az első helyen még csinosban, munkaügyben jártam, de az egyeztetés közvetlenül egy tó partján volt. Kicsit korábban érkeztem, ezért az időt elütendő lenéztem a vízre: A stég előtt a törésnél az az árny igen ígéretes egy dög volt. (kattintásra nagyítás)

DSC_0247

Ugyanazon stég öt perccel később: Az árnyak kicsivel a törésen túl bizony domolykók. Nyolcan-tízen lehettek, mind kiló környékén. Abban az órában, amikor ott voltam, folyamatosan ott járőröztek a stégek előtt. Ha közéjük dobtam egy kavicsot, kicsit megrebbentek, de aztán visszafordultak megnézni, nem-e kaja véletlenül.

DSC_0246

A guta majd megevett, amiért nem csomagoltam be az UL cuccot, és nem tettem fel a kajakot. Ebben a csodálatos időben igazán jó kis mókát lehetett volna csapni.

Miután a nap protokolláris része le volt tudva, kora délután már botokkal a kezemben támadtam az idén már unalomig püfölt vizet. Három-négy óra reménytelen küszredobálás után elegem lett, és újabb helyszínt kerestem.

Itt már nem is reméltem semmit, csak amolyan terepszemlére vágytam, de persze fent volt a kis Kenart Hunter, annak is a halmintás verziója. Hegymenet irányba rángattam a csalit.

Kenart + Chub

Idény nyitónak nem is olyan rossz. Szép dorozmás volt a buksija.

DSCN3611

Aztán ha egy üzlet egyszer beindul…sajnos nem a darabosabbja folytatta, egy kicsit kisebbek, de azok legalább egymásnak adták át egymásnak a kilincset wobbler horgát.

DSCN3613

DSCN3612

Aztán akasztottam valami igazán brutálisat, de a szezon eleji formám miatt túlerőltettem, és lemaradt. Már majdnem bosszús lettem, amikor a hátam mögött csattant valami. Aztán megint. Aztán megint. Az év első domolykó szedései, nem küszök szélhajtása, hanem valódi szedések. Pont egy megtermett diófa alatt. Nem volt egyszerű dolgom, ráadásul a wobblert is a sügérmintás ikertestvérére kellett cserélnem, mert az ezüst egész lomhán mozgott völgymenetben.

Közben helyi erők érkeztek a partra. Édeskettesben, dugós rendszerű teleszkópos randevú volt kibontakozóban gilisztás feltéttel, feltétlenül. Leültek, és néztek…engem, ahogy monoton tempóban menekítettem a csalimat a mögötte megpúposodó víz elől.

Kenart + Chub

Az eredmény magáért beszél. Szűk két nagy arasznyi volt! Hiába, ami jár, az jár!

Domolykó+Mitchell Privilege

Itt egy hosszú fényképezés nélküli szünet kezdődött. Jobbára arasznyiak jöttek, akár felfelé, akár lefelé téptem az áramlatban a Kenartot. Ezek gyors horogszabadítás után visszakézből szabadulást nyertek, nem akartam hergelni a fényképezéssel a szomszéd sporit.

Lehet, hogy a szociális érzékenység nem az én asztalom. Ennek jegyében már nyúltam is a szákért. Ismét komolyabb halam akadt. A srác a túlparton pikk-pakk összetolta a gyűrűket, felspúlnizta a madzagot, és félreérthetetlen testbeszéddel indulásra késztette barátnőjét is.

Domolykó/Chub

Gyalogszerrel iparkodtak hazafelé, de ezt nem úszhatták meg. Kegyetlenül messzire dobott csalinak  vágott oda ez a domolykó, ezért viszonylag hosszú ideig tartott, amíg áramlattal szemben magamhoz tereltem. Majdnem akkora volt, mint a sorozat elején beköszönő bandanagy.

Domolykó és Privilege Pro

Közönség nélkül már a fejesek is szégyenlősebbek lettek. A mohos hátúak teljesen eltűntek, és csak nagy nehezen sikerült kicsikarnom egy-két kölök domit a vízből. Helyette jött a fáradság jele: többször fára és bokorra küldtem a cuccot. Ilyenkor abba kell hagyni, amíg nincs anyagi kár.

DSCN3621

Kocsiba be, ablak le, gáz. A városba érve azonban elcsűbultam: egy kis urbán-fishing-ultra-light, idén először. Telhetetlenség, emberi gyarlóság. A víz valami megmagyarázhatatlan okból úgy nézett ki, mintha higított meszet öntöttek volna kapuccsínóhoz. Teljesen átláthatatlan volt, nem is reméltem semmit.

Urban Spring Chub

A kis lengyel wobbler megint meglepett. Itt eddig csak 0-ás és 00-ás körforgóval sikerült halat fogni, mással még nem. Hála a zavaros víznek, talán nem vertem le a helyről a többit. Rendületlenül dobáltam, de a városi pehely-pergetés veszélyes a fogakra.

Fogatlan Kenart Hunter

Sajnos az amputált testrész nem lett meg, ezért beutalom egy kis rehabilitációra. Most pihen egy darabig, de remélhetőleg még a nyár elején újra csatasorba tud állni. Nem is variáltam tovább. Körforgóra jött még egy fejletlen kis utcagyerek, és már indultam is haza.

DSCN3626

DSCN3624

Reklámok

6 hozzászólás

  1. Háháááá, kérem szépen! 🙂

    2013. április 20. szombat - 08:29

    • Háhááá, köszönöm szépen! 🙂

      2013. április 20. szombat - 13:01

  2. qvik

    Csodás!

    2013. április 20. szombat - 11:17

    • Mára majd 30 centis apadás volt a vízen, és ez már sok volt. Legyes botot vittem csak, Öcsém meg UL-t. Én rendesen beszenvedtem a kis patak partoldalában a legyekkel, de Öcsém egy Kenart Winnerrel szépen kiszedett azért egyet, neki az első sikeres domolykója volt.

      2013. április 20. szombat - 13:03

  3. Ezek szerint legyeztél?
    Nagyon úgy tűnik, hogy hamarosan lehet majd eredményesen lengetni. Ma én is kinn voltam, délig szinte semmi, de aztán…megindultak a szárazra meg a streamerre. 🙂

    2013. április 20. szombat - 18:01

    • az, hogy legyeztem, az túlzás…tömény káromkodás volt az, nem legyezés 🙂

      2013. április 20. szombat - 18:10

A peca összehozza a népeket! Most szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s