… pergetőbottal és horgászkajakkal

Zöldhasúval a zöld pokolban

Töklevél, “amur álom”, “ananászos popup”, matchbot, dévér, compó, puhakukorica, pergetőbot, stupek, bojlitű, támolygó, horgászkajak, sátor, napégés, egésznapos eső, harcsa, csuka, ponty…nincs kakukktojás, ez mind Háromfa.

Csuka a töklevélből

A kemény mag már szerda este felverte a sátrat , nekiállt csalihalat fogni az éjszakai harcsázáshoz és behordta a szerelékeket. B&i közben bement pergetni, de az ívó halak között csak egy tízes pontyot sikerült neki farokba akasztania körforgóval. Izgalmas lehetett egyedül, merítő nélkül a tökösben, de végül átmenetileg csónakba került a malac.

Éjszaka beugrott még egy hasonló méret az egyik bojlisra is, de ezekről nem tudom, hogy készült-e fotó?

Másnap hajnalra az egyik harcsázót elvitte egy csuka, B&i meg délelőtt nekiállt match-elni/meccselni csalihalra. Sok (korántsem annyi, mint előző években) törpe után megérkeztek a vörösszárnyúak és a kárászok is az etetésre. No meg egy három kilós amur is, amit hősünk nyugodt eleganciával terelt merítőbe.

Én eközben még bőszen faltam a kilométereket a teljes tábori cuccommal a csomagtérben, a kajakkal a tetőn és a laptopommal a jobb egyen. Csütörtök este hatkor még a többiektől erősen távol dolgoztam az egyik projektünkön, de fél nyolckor már hideg Unicummal koccintottam a srácokkal.

DSC_0331

Estére a levegő mozgása is alábbhagyott, így a víz teljesen megnyugodott. Este fél nyolc volt már, de még bőven elkélt a napvédelem, ha az ember tartósan a víztükör felett akart maradni. Áron pedig még csak most kezdték az éjszakai behordásokat. Bojlis, fűzött kukoricás és harcsázó készségek kerültek be amolyan műkedvelők által profin összerakott szettinggel.

DSC_0333

DSCN3712

Szerencsére az este tökéletesen eseménytelenül zajlott, így a kiváló vacsora, a borozgatás és a beszélgetés után, az éjszaka közepén erősen kótyagos fejjel dőltem le aludni. A hajnali tóparton sátor ide vagy oda, koranyáron az alváshoz bizony szükség volt még a megduplázott rétegrendre.

DSCN3672

Fél ötkor felébredtem. Egy kicsit még sötét volt, de valahogy mégis indulásra készre szereltem fejlámpa nélkül is a hajót. A fejem még húzott egy kicsit, ami a hajótest halk vízrebocsátását nem könnyítette meg a bevetett botokkal teletűzdelt álláshelyünkön, de pár perc alatt fürdőzés nélkül, biztonságban kerülgettem az etetéseket, meg a stupekokat.

Amikor tiszta területre értem, feltekertem a hajtóművet és elindultam gőzerővel a tó vége felé. A kinézett helyre már evezés nélkül siklottam a töklevelek között. Vitorlázás közben ismét megbomlott az egyensúly a fejemben. A tegnap este elfogyasztott fél üveg bor, a kevés alvás, a hirtelen anaerob lapátolás és az a mérhetetlen mennyiségű élő biomassza, ami körülvett meghozta a hatását: imbolygott velem rendesen a horizont.

Amíg bekapcsoltam a csalikat a drót végébe tekintetem is kezdett egyre egyértelműbbé válni. Kezdésnek a Nevis Legacy Spinbe jerk csalik kerültek, míg a K-don Texas&Carolina támolygót kapott. Köpültem rendületlenül a vizet, a végén még a popperek is bekerültek de semmi nem történt. A lengedező szellő segítségével szinte hektárokat jártam be egyetlen evezőcsapás nélkül, teljes síri csöndben, de a csukáknak még csak a nyomát sem láttam. A partszéli kisvizek tökéletesen esélytelenek voltak, ott ezerrel ment a ponty-nász, de néha a tó közepén is hatalmas burványlásokkal adták jelét a szénhidrátban gazdag étrenden tartott bojlizabálók, hogy erről a pályáról ők mindenkit lezavarnak, legyen az csuka, vagy horgász.

A nap már kezdett feljönni, én meg a felszín közeli kétrészes wobblerekhez pártoltam át. Jól dobhatóak súlyuknál fogva, ráadásul a töklevelek között kis odafigyeléssel viszonylag jól vezethető. Épp’ a frissen vásárolt 5 centis Salmo Frisky került sorra. Erős, hátszeles dobást követően pont egy tökös közepén landolt volna, de ifjú barátunk még talán a levegőben odacsapott neki. Volt ám salto mortale meg kajak alá törés. Kis mérete ellenére vadul védekezett. Csak a kajakban derült ki, hogy a csalit totálisan lenyelte. Kíméletes szabadítás után mehetett a dolgára

Csuka/Pike & Salmo Frisky

DSCN3680

Csuka / Pike + Salmo Frisky

DSCN3682

Közben a táborunk irányából csapatmozgásra lettem figyelmes. Mind később kiderült, az egyik harcsáknak szánt fél kilós kárászt kapta el egy két kilós csuka…én meg itt ötös Frisky-vel dobom őket.

DSCN3683

Miután elrendezgették a csukát, a srácok is bejöttek pergetni. A pontyok is mintha alábbhagytak volna, így kimentem a kisvízbe.

A sekélyben egy pöccintésem, annyi sem volt. Kinéztem a srácokhoz, a tó közepére. Bandáztunk egyet, majd két irányba váltunk. Nekem még mindig ugyanaz a Frisky volt fent. Növénymentes nagy területre dobtam hosszan, és viszonylag nagy sebességgel tekertem, amikor a Vörös Báró lecsapott.

Vörösszárnyú keszeg / rudd

És még én voltam meglepődve azon, hogy a két kilós csuka elviszi a kilós kárászt?

Vörösszárnyú/Rudd + Frisky

Vörösszárnyú Friskyvel / Rudd on Frisky

A tó közepén dobálva elementális kapásom volt, még mindig a Friskyre. Sokáig úgy éreztem, hogy egyenlő felek vagyunk a hallal, már láttam is a körül háromkilós testet, amikor előjött a helyismeret adta előny, és egy rendesen alászaladt egy torzsacsomónak. Egy darabig még éreztem a rúgását a kézben fogott fonotton, de ennek a csatának a végén azzal is meg kellett elégednem, hogy a Frisky megmenekült.

DSCN3723

Pihenés gyanánt elvonultam egy kicsit és fotóztam párat.

Lenyűgöző ez a tömör élővilág. Nem pacnitó, az már biztos…még akkor sem, ha éppen bojliznak rajta a legtöbben.

Közben Áronnak is akadt egy ugyanolyan csukája, mint az előbb nekem. Nekik bokorugról Minnow Spoon volt fent, de az ő hala is letette a lábát a gyökerek között. Ráadásul neki még szerencséje sem volt, mert erőltetés közben kihajlott a forgókapcsa. Szerencsére nem egy dupla hármas horoggal pierciengezte meg a csukát, így valószínű hamar szabadul majd tőle.

Végszóra azért összeszedtem magam, és sikerült egy egységnyi ötvenöt körülit kivarázsolni a vízből. Végre volt fotósom is az eseményhez.

Csuka és Marks&Spencer

Persze mire jött? Nah mire? A nap hősére: Salmo Friski FR5CMD.

Pike/Csuka

Ezen a képen pont úgy nézek ki, mint valami egzotikusan kommunista keleti ország felkelője.

A botokhoz kiérve megszólalt a másik harcsázó is. Ezen is egy kisponty méretű kárász ringatózott tegnap este óta, ezért furcsa volt, hogy verőfényben kapás van rá. Kapás, de milyen!

DSC_0329

DSC_0330

Délután aztán beindultak a pontyos cájgok is. Először Áron botja füstölt el, és mehetett fárasztani, majd pózolni.

DSCN3716

DSCN3718

Majd Zsoltinak jött egy perszonál best evör compó! Utólag a túra halának kiálltom ki a halat, még akkor is, ha közel sem ez volt a vége a kapásoknak. Hiába a szép halat könnyű fotózni!

Compó / tench

Compó

Éjszakára bejött nyugatról a hidegfront, mi meg behúzódtunk a sátrak alá. Menedékünket több békával is megosztottuk, aki szorgalmasan szedegették a hálófülke faláról a fényre odagyűlt szárnyas rovarokat.

DSC_0339

Már-már szakmailag említésre méltó esemény nélkül telt el az éjszaka, d hajnali négykor Áron azzal ébresztett, hogy Zsolti fogott egy tizenötös harcsát, és hogy meg akarjuk e nézni?

Harcsa/Catfish - 116 cm

Elmondásuk szerint rendesen beszenvedtek, mire partra hozták, de egy örök élmény marad. A csali itt is egy felnőtt korú kárász volt.

Harcsa / Catfish 116 cm

Mire lefotóztuk és visszaengedtük, már kicsit világosabb lett és az eső sem esett. Csak a szél fújt rettenetesen, ezért a kajak helyett a sátrat választottam még egy kis időre. Fél hétig húztam a lóbőrt, majd ismét vízre tettem a kajakot. Tökéletes szélcsendek voltak, felhős idő. Fényképek alapján csukás eldorádóvá kellett volna válni a víznek, de a hajnali tíz fokos levegő, a pár centit emelkedő vízmélység és a hidegfront betörése úgy általában hazavágta a ragadozós pályát. A csukák ugyan elvonultak, de a pontyok csak most kezdtek el igazán élni. Nem tudom, hogy mi indította így be őket a sok változás közül, de a tegnapi szórványos üzekedéshez képest a vihar után egész nap, a tó egész területén ment a l’amour. A kajaktól éppen karnyújtásnyira fordultak delfinszerűen a nagyobbnál-nagyobb anyahalak, a zsombékcsomók körül állandóan mozgott a víz, a partszéli vizekre evezve pedig pörsenések és tolóhullámok jelezték, hogy valamit megzavartam.

DSCN3737DSCN3738DSCN3739DSCN3740

Délután még egyszer rámentünk a vízre, de csak szimplán eláztunk. Ilyen időben élmény volt a sátrat összerakni.

DSCN3741

Ez pedig itt nem az Égből pottyan mesék díszlete, hanem a sátor elemeire bontva a padláson…

DSCN3742

Reklámok

9 hozzászólás

  1. Az év pecája lesz! Nagyon kemény lehetett, gyönyörűek a halak, a compó megy egyszerűen leírhatatlan!

    2013. május 12. vasárnap - 16:34

    • szenzációs pecák voltak…nem rángatták óránként a cuccot, de az a változatosság és a fajgazdagság ami ott várt minket, dúúúúrva…Áronék maradtak még egy éjszakát, és hajnalban még akasztottak egy még nagyobb harcsát, de a szerelék megadta magát. Meg kiszedéskor találtak egy ötös pontyot az egyik bojlison.

      2013. május 12. vasárnap - 16:41

  2. Márk

    A compó tényleg gyönyörű hal csak sajnos retek ritka az aranykarcsival egyetemben:( Tavaly összesen 2őre emlékszem ami szép volt…aranykarcsi viszont volt több is. Már régóta mondom nektek, hogy a frisky 5ös az új ssr:D Fogtam már vele süllőt, csukát és balint is, igaz nekem a fehér alapon fekete csíkos van. Egyébiránt most, hogy végre gyakorlatilag összeállt a teljes pergető felszerelésem(három spin blade+ryobi, shimano, blue arc orsó+ egy vagonnyi műcsali) egyre inkább kezdem unni a dobálózást. Persze nem hagyom abba, de egyszerűen tudomásul kell venni, hogy baromi kevés a pergetésre alkalmas víz, pláne partról. Azért persze nem hagyok fel vele soha, csak lehet, hogy frekventálódok másfelé is. A kegyelemdöfés, hogy külföldön dolgozó barátom megajándékozott egy távdobó shimano feeder orsóval…A bojlis botokat meg adom el, aztán harcsázókra, ill. feederre fektetem be. Na az tényleg nem az én világom..Csak így ücsörgős horgászat meg úgy, de rossz, hogy a legtöbb vízre háromszor kell lemenni egy értelmes pergetett csukeszért. Kiskoromban csak tekertük a kanalakat(esetleg forgót), és elég volt. Már többször kifejtettem, de sztem a legtöbb vízben három ok miatt nincs(értelmes méretű) ragadozó, ill. nehéz fogni pergetve:

    -Ragadozót gyakorlatilag sehol vagy elenyésző számban telepítenek, az alkalmas ívóhelyek legtöbbjét megszüntették(csónakkikötő,stég, összevissza vízszint).
    -Tetszik vagy sem a ragdozós horgászat több ok miatt is népszerű: a nehezebben fogható(egyre kevesebb telepítés, finomabb, hatékonyabb módszerek), és valljuk be rohadt költséges pontyozásnál sokkal olcsóbb csalihalazni, és hideg időben is eredményes a ragadozózás(ugye van még hely a rublikában év vége előtt, ponty meg betelt)..A műcsalis horgászat mostanában elég divatos(meglátták benne a potenciált), és hát ehhez általában(hiába a reklám) a fogd meg és filézd ki társul. Ráadásul a kisebb egyedek pergetve könnyebben foghatók.
    – A ragadozók egy része(süllő és harcsa) nagyon finom és értékes, a húshorgászat egyik fő célpontja lehet. Ezt tetézi, hogy a süllő a legtöbb vízben nem képes normálisan szaporodni, és nem is telepítik, mert drága. A harcsát meg sok helyen írtják is, meg hát a fészekhorgászat is érdekes téma. A csuka-bár nem a legfinomabbb- nagyon könnyen horograkeríthető, gyakorlatilag le lehet szedni 0-ára egy év alatt(sajnos több ilyen vizet ismerek\ismertem) . Rádásul még kannibál is plusz nem is telepítik. A kakukktojás a balin lenne, ami ugyan szaporodni is tud, meg nem is hordják el, de nagyon rapszodikusan fogható. Ráadásul a megkövetelt tempó miatt elég lelketlennek tartom a balinpergetést plusz egy rendes balinos év kinyír egy jó minőségű orsót is plusz 5 tekercs pergető monót. Balatonon én annak idején kinyírtam egy 40es(inkább 50esnek mondanám) harcsapergető abu cardinalt.

    Persze megoldás lehet(sőt az is) az UL peca például sügérre, de nekem ez mindig csak kiegészítő játék marad. És senki ne mondja nekem aki csak méregdrága Ul pecákkal dobál és örül a 20 dekás halaknak(egyébként jó dolog), hogy nem borsódzik meg a háta, mikor mellette kiszednek mondjuk egy ötös pontyot. Persze 1-2 átpergetett betlis éjszaka után is beledobnám a vízbe a pergetőpecát:D

    2013. május 12. vasárnap - 17:35

    • minden szavával egyetértek, de kiemelném még az amurt és a törpeharcsát a ragadozók megfogyatkozásának egyik fő oka. Az amur gyakorlatilag lenullázta magyarország csukás vizeinek 80%-át az elmúlt harminc évben. Nincs zsombék, nincs óvóhely/ívóhely, nincs szaporulat. Főleg csukánál, de a süllőnél is játszik ez. A törpeharcsa pedig kiszorítja a takarmányhalat, ráadásul zabálja a ragadozó ikráit is. Kis pontyot és kis kárászt egyáltalán nem is láttunk. Kárászból csak 30 dkg feltti jött, pontyból meg a nagyok. Gyakorlatilag nincs szaporulat, pedig nem kettő ívott…

      2013. május 12. vasárnap - 17:47

      • Márk

        Annyit még hozzátennék ehhez, hogy talán a fejlettebb, természetközelibb horgászkultúrával rendelkező népek az ott őshonos halakat telepítik és nem ész nélkül. Pl. nem hinném, hogy egy finn egy pisztrángos tóba pontyot, kárászt, amúrt telepítene, függetlenül attól, hogy megélne-e ott vagy sem. Példának okáért Mo. legtöbb tavában nem ívik le hatékonyan a ponty. Ergó ezekbe a tavakba nem is kéne telepíteni, de hát persze, ha teszem azt mindenki vitorláshalakra horgászna, akkor minden tóba azt rakna az egyesület, függetlenül attól , hogy télen megfagynának. (lásd Malomvölgy 2 afrikai harcsa projekt). Ezért vannak biológusok, akik megmondanák, hogy egy csukás kárászos compós
        tóba(amilyenek a Pötrétei tavak voltak gyerekkoromban) nem rakunk pl. pontyot, se süllőt, mert nem oda való. De persze ez fordítva is igaz. A Balcsi se lesz sose csukás tó például.
        Bocsánat, nagyon elkalandoztam, mert a tó az egy fürdőkád, ahol az egyesületi(elmutyizott) pénzen megvett és megrendelt halacskák úszkálnak, hogy frissek legyenek karácsonyig…

        2013. május 12. vasárnap - 20:49

        • Szerintem a Balaton egy csukás tó, nyilván balin meg süllő több van benne, de ettől még csukás tud lenni. Az meg hogy a magyar tavak nagy része alkalmatlan a sikeres pontyívásra azért van, mert nem tavak, hanem lavórok. Egységnyi mélység a szélén 40 centis partoldallal végig, vagy ami még jobb kőszórással. Oda igenis telepíteni kell a pontyot, mert annak is meg van a törzsközönsége. Az viszont már tényleg gáz, hogy igazi nagy tározókat tesznek tönkre az amurral meg a kárásszal. És felmerül a kérdés, hogyan kerül ilyen tavakba pl. busa? 15 kilós?

          2013. május 13. hétfő - 06:01

  3. Márk

    Ja és Zsoltinak gratula, látom most is ő volt a mesterhorgász, a magamfajták meg megmaradnak lelkes műkedvelőnek:D

    2013. május 12. vasárnap - 17:44

  4. szép a tinca

    2013. május 15. szerda - 19:56

    • Csoda szép volt, alulról csípte a két kilót. Vigyáztunk rá, hamar visszatettük, én is csak otthon vettem észre hogy milyen szép

      2013. május 15. szerda - 23:06

A peca összehozza a népeket! Most szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s