… pergetőbottal és horgászkajakkal

Ipoly

Csodálatos környezet, változatosság, kihívás, jó társaság és halak. Nem sok, de azokért férfiasan megküzdöttünk.

IPOLY

Anga-Kis Miki visszahívott az Ormánságban szerzett kalandjait viszonzandó, én meg készségesen elfogadtam az invitációt. Hétköznap mentem, mert akkor nem zavarjuk a partról behorgászókat a gázolásunkkal és Mikinek sem kavarnak be a fellépések.

Kezdésnek két zárás alatt mentünk merültünk meg, és felfelé indultunk el. A folyó arca hasonlított a Küküllőhöz több helyen, bár annak talán kövesebb, sziklásabb az alja. Itt csak a zárásoknál van felszórva az alsó szakasz, föntebb már kimondottan kavicsos részek is akadnak.

Az első, és a második halat is Miki akasztotta Valentin típusú UL támolygóival. Bár halnak alig láttuk nyomát, én mégsem adtam be a derekam a down-sizingnak. Maradt fenn a 3 centis aranyszínű Kenart.

Valójában az gyarló cél vezérelt, nagy domit szerettem volna fogni. Aznap valahogy nem érdekelt a mennyiség, akár egy hallal is beértem volna, ha az a javából való. Kicsit le is maradtam társamtól, aki a part menti árnyékban lépdelt felfelé. Egy lépés, egy dobás.

Nekem maradt a “napos oldal”, ahol csak a víz fölé nyúló néhány cserje, vagy leszakadt ág törte meg a meredek part monotonitását. Miki elmondta, hogy ezeket érdemes körbedobálni, mert oda bújnak a fejesek. Két szedést láttam meg a víztükör fölé hajló lomb alatt. Már repült is az arany Kenart, de sajnos – én sem hittem a kapásban – elvétettem a domit. Visszadobtam ugyanoda, és láss csodát: közel harmincasat akasztottam. A fényképezést sajnos elbénáztuk, így a hal vizuális emléke bitekben nem lett rögzítve.

Lassan haladtunk felfelé. Miki fogdosta az apraját, én meg cserélgettem a wobblereket. A második zárás alatt, a húzós, de sekély vízben ugrott rá ez a harami a 2,5 centis műcsalira. Őrült!

Csuka + Kenart

Talán ettől a résztől vártam a legtöbbet. Továbbra is nekem jutott a benapozott rész, Miki az árnyékban lévő kövek között pattogtatta eredményesen alig két grammos kanalait.

Zárás az Ipolyon

A csukát is becsapó Kenarttal szép hosszút dob még a rövid Mitchell Privilege is. Próbáltam én is az árnyék széléig eldobni, és onnan a kavargó vízen át húzni a wobblert. Talán az első öt dobás után hatalmas ezüstös-aranyló árnyat láttam vonaglani a habok között, miközben a botom rendesen behajlott.

Domolykó küzd a horgon

A nap hala volt a bot másik végén, és úgy tűnt, igen csak könnyen adja magát. Az igazi tánc azonban csak akkor kezdődött, amikor közel ért a csizmámhoz és meglátta a felkavart iszapot. Nem sokat akartam teke-tóriázni vele, mert alig fogta a horog a száját. Az első gyenge pillanatában nyakon ragadtam és kivetődtem vele a partra.

Domolykó - egyéni rekord

Sajnos nem igazán bírta a kezemben sokáig, így a horgot is kiköpve egy toronyugrással távozott a habok közé. Ez az egyetlen értékelhető fotó őkelméről. ASAP C&R. Ha súlyra nem is, de szemmértékkel mérve (40+) hosszra mindenképpen új egyéni PB (perszonál beszt).

Ezért jöttem. Terv teljesítve. Innentől valóban örömpeca lesz a nap hátralévő része. Persze titkon reméltem még számos hasonló méretűben, de csak az aprajából sikerült egy-kettőt kiszenvedni.

Jött még egy kiscsuka, meg ugyanonnan egy értékelhető domolykó rózsaszínes Ugly Ducklingra.

Kiscsuka

Domi + Ugly Duckling

Következő részhez már délben parkoltunk le. Érezhető volt, hogy a delelő nap által átütött vízben alig-alig lesz esélyünk bármit is akasztani.

Ipoly az árnyékból

Miki továbbra is az árnyékos oldalon osont felfelé, és rendre vámolta a csapatokba verődött domikat.

Hopp végre nekem is egy “szebb” méret.

Az az oldal sekélyebb volt, nekem több helyet ki kellett hagyni, mert vagy eleve mellkas fölé ért a víz, vagy az iszap volt még fél méter mély. A peca meg nem élet-halál kérdés, ezért több helyen kimásztam a mederből és a csalánosban ugrottam át ezeket a szakaszokat. Bár óvatos voltam, de még így is sikerült megmerítenem a telefonomat egy kis vízzel (RIP).

Aztán följebb kocsikáztunk a sóderosabb, sekélyebb részre. Itt nyár elején az áradásban nagy balinokat és márnát is lehetett pergetni, de ebben a bokáig érő, kristálytiszta vízben most szinte nulla volt az esélye. Jött egy vezérküsz, meg egy sügér, meg kis balin is. Öt halfaj egy vízről egy pecán. Nem túl rossz.

Zárásként Miki is megfogta aznap a legnagyobb domolykóját egy méreten aluli balin formájában, ami azért semmiképpen sem kis eredmény ebben a forróságban, ilyen kis víz mellett.

Ipolyi balin

Bár aznap nem volt bőkezű velünk az Ipoly, de mégis vadonatúj élményekkel és tapasztalattal gazdagodtam. Búcsúzóul csak annyit tudtam mondani, hogy “Viszlát Ipoly, tavasszal!”

Viszlát, Ipoly!

Reklámok

2 hozzászólás

  1. Levi

    Hello,nagyon jok a kepek meg a beszamolo, rendszeresen pergetek az Ipolyon es szeretnem tovabb finomitani a szerkomat,csak kicsit tartok a nagyon UL botoktol,m egy-ket szep domi a 6-28as TR4es Cormoranomat is ugy meghajlitja, h orom nezni :)Emiatt kerdeznem hogy hany grammos Privilege bottal dobaltal az Ipolyon?

    2013. november 15. péntek - 12:25

    • Szia.A legkisebb privivel, a 152cm, 0-7gossal, de szerintem az oda sokszor takony…a 180as viszont tuti lesz oda…öcsémnek olyan van…az a bot állat…

      2013. november 16. szombat - 01:54

A peca összehozza a népeket! Most szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s