… pergetőbottal és horgászkajakkal

Kölcsönbottal nem ér…

Gájdolt VIP túránk története, amelyből kiderül, hogy a bringánk, a kocsink és a nőnk mellett a botunkat sem adjuk kölcsön még a legjobb barátnak sem, mert még kiderül, hogy másnál jobb kezekben van.

Csuka ül a fűben

Történetünk ott indult, hogy az idei őszi csukázós, elutazós pergetős pecát a szlovák határ mellé szerveztük össze egy olyan vízre, ahol Péter, a tógazda (aki mellesleg állatorvos, és haltenyésztő) egy felhagyott kavicsbányából kárász, tükrös, amur és törpe mentes életteret varázsolt a legnépszerűbb pergetett halainknak. Az ősállomány megtartása mellett kezdeti csuka és süllő vérfrissítés mellett egy és kétnyaras fekete sügérek is kerültek a tóba, de az utóbbi években már csak a feka állomány fejlesztése történik külső erővel, home-made szaporításból.

“Én a telepítést úgy végeztem, hogy először  különböző helyekről saját kezűleg begyűjtött vízi növényeket, állati planktont, vízi csigát, kagylót, stb. vittem a tóba, a következő lépésben spiccbottal, 1×1 m-es hálóval begyűjtött takarmányhal anyaállományt (küsz, bodorka, vörösszárnyú, dévér, karika, egyéb keszegfélék, stb.), és csak utána jött  előnevelt/egynyaras ivadékként, de az is inkább csak vérfrissítésként a csuka, süllő, feketesügér. Innentől a továbbiakat rábíztam a természetre…

“A rossz hír, hogy ezzel sajnos dolgozni kell, sárban dagonyázni, szúnyogokkal harcolni, ezt nem lehet megvenni “a boltba’ “. Itt véreznek el a legtöbben.”

A tó alig több, mint három hektár, de változatos 0,5-3 m közötti meder, kristálytiszta víz, felváltva agyagos és kavicsos aljzattal, amit egyes részeken oszlopszerű hínáros tör meg, adva ezzel óvó és búvó helyet csukáknak.

Alig esett az eső

Péter Csabával  (aki halbiológus és teszthorgász) közösen működteti az ötletet, ami egyszerű, mint a faék, de annál értékesebb piaci rést fed le. Szervezz korlátozott számú és létszámú horgásztatást egy eldugott és gondosan őrzött, a természetes állapotokat minél inkább tükröző tóra. Ezzel elejét veszed annak, hogy a halak katalógus kód alapján megismerjék a műcsalikat, ráadásul nem lesz összeverve minden hal szája, ami lássuk be, sok pergető tó vesztét okozta már. A “napijegyen felül” nyújts több hozzáadott értéket azzal, hogy megosztod többszáz vízen töltött napod tapasztalatát és adj a vendégeidnek valamit, ami kicsit ajándék, kicsit emlék, kicsit mégis az ő művük. Persze az egészet őszinte és mindenre kiterjedő vendéglátásra építsd. Mondom én, egyszerű mind a faék. Tessék másolni. Naugye!

A napi program része, hogy reggeli és meleg ebéd biztosítása mellett részletes és kimerítő “tanácsadást” kapunk az egyes műcsalis módszerekről, körülményekről, valamint egy külön etapot szenteltek az itthon még mindig nem teljesen elterjedt spinnerbait-eknek is.

Előzetesen ez volt az a pont, amitől nem tudtuk pontosan, hogy mit várjunk majd. Bár barokkos túlzás lenne azt állítani, hogy profi pergetők lennénk, de igen csak kíváncsiak voltunk, hogy is fog elsülni az egész. Elküldtük hát jó előre a kérdéseinket, amik azért már túlmutattak a körforgó vezetési technikákon, de legalább őszinték voltak:

Témák, amik különösen érdekelnek minket (ömlesztve):
– Mély vizek horgászata (2méter vagy annál mélyebb)
– Gumicsalik (asszem ez az elsővel szoros összefüggést mutat majd)
– Jerk és swimbait (jellemzően egy nagyságrenddel drágábbak mint a többi csali, vegyünk ilyet vagy egyszerűbb közvetlenül a kazánba szórni a tízezreseket?)
– Alacsony átlátszóságú vizek
– Gumibéka csalik csukára…érdemes-e K-Európában ilyet tolni, vagy csak fekára…ha igen, akkor van-e különbség a 15 EUR/DB és a 15 EUR/SZETT kategória között érdemben
– Mélyvízi wobblerezés
– Twister vs Gumihal vs Swimbait
Érdeklődnénk, hogy hány csónak lesz, illetve egyikünk hozna a horgászkajakját is, amennyiben lehetséges, illetve amennyiben van értelme.

A kérdésekből is látszik, hogy inkább az újdonságok és a mély víz horgászata érdekelt minket, ahogy Zsolt mondta: “kis vízben bárkivel szemben jók tudunk lenni, a probléma akkor van, amikor mélyebb helyeken kell a halat keresni”.

Ép eszű ember nem horgászik ilyen időben

Hasonlóan rezignáltnak éreztünk az elején a vendéglátóink hozzáállását is, mivel ők sem voltak biztosak benne, hogy mi még célcsoportjuk vagyunk-e? De a kezdeti egy lépés távolságot hamarosan oldott, “szakmázós-sztorizós” légkör váltotta, majd az eleredő eső ellenére kihajóztunk.

Kayak fishing advantures

Hogy mennyire esett? Ha a képen nem látszana eléggé, akkor Forest Gump szavai talán segítenek elképzelni.

Elárasztott minket mindenféle eső, ami csak van. Aprószemű, szurkálós eső, nagy, vastagon ömlő, oldalról zuhogó eső, és néha meg úgy nézett ki, hogy alulról esik az eső fölfelé.”

Csaba és Péter spinnerbaites javallása ellenére én a vadonatúj Kira poppert tettem kapocsba, még sosem próbáltam őket, csak egy másik horvát gyártó hasonló darabját. Az első három még partról megeresztett dobást kiugrós, de mellévágós kapásokat hozott. Ezután kajakból is három dobás, három rontott akció…atyagatya…mi lesz itt. Csukaeldorádó!

Jó ideig úgy tűnt, hogy a kezdeti erős kezdést nem követi semmi, mert az egyágú horog és a nagy kemény tojás test miatt nem ragad meg egyetlen kapásom sem, ezért “normál” poppert tettem fel, hátha a hármashorgok jobban muzsikálnak, de arra meg kapás nem volt. Vissza hát a zöld-fekete hasú Scorpiont. Az egyetlen fajta, aminek nincs horogvédője, ellenben felfelé áll a kampója, ez tovább nehezíti az akasztást.

Kira Lures

Újra kapás, és ez már végre tart. Belerántok még egyet a puha Cherrywood-dal, hogy nehogy halvesztés legyen, de már épp’ a kajaknál jár a hal, amikor egy bukfenccel kereket old a kilós csuka.

Kayak Fishing Action

Az eső nem hagyott alább. Már-már azt gondoltam, hogy ruhában ülök egy kád hideg vízben, miközben a zuhanyt is a fejemre. nyitom. Minden horgászni vágyásom ellenére az időjárás legyőzött. Alig egy órás peca után kikötöttem, hogy átmozgassam a porcikáimat. Csabáék közben bementek a városba, hogy vegyenek valami ponyvát, ami alatt tudunk majd enni és meg tudják majd tartani a “foglalkozásokat”.  Amíg Zsolték is partot értek, felszín közelében húzott gumi hozta meg az első halamat, amit partra is tudtam emelni.

Kék csuka kering / Blue Pike

Érdekes, és talán ezen a halon látszik leginkább, hogy a kristálytiszta vízben milyen kékes árnyalatban pompáznak a ragadozók. Horogszabadítás és visszaengedés. Peca folytatása, közben dumáltunk, beszélgettünk a rövid idő alatt szerzett tapasztalatokról. Csalicserélgetés közben megpróbáltam az Ugly Duckling mélyre törőjét is, amit még karácsonyra kaptam a feleségemtől. Egyszer már mentett betlitől, most vajon mit tud? Egy növendék. Egynyári csuka a helyi populációból. A nap során többet is fogtam még ebből a méretből, durva lesz, ha mind megnőnek.

Ugly Duckling

Amíg száradtunk a parton, Zsoltnak odaadtam a botom és a Kira skorpiót (Scorpion 003), hogy próbálja ki, ő már dobált korábban is ehhez hasonló műcsalit, hasonlítsa őket össze. A csónakkikötőben próbálkozott, a hínáros részen. Ott, ahol kicsivel előtte habosra vertük már a pályát és nemrég csónakmotorral kötöttek ki. Harmadikat dobhatta a cuccommal, amikor már partközelben egy hatalmas tolóhullám emelte meg a csali mögötti növényzetet. Zsolti hátrafordult felém azzal, hogy “Láttad? Mekkora hullám volt!” Még félig talán engem nézett, amikor belerántott egy picit a puha spiccel és a csalim (AZ ÉN CSALIM!!!) egy hatalmas örvény közepén eltűnt. Zsolt bevágott, az UL botom derékba hajolva kapitulált, a vékony fonott viszont tartotta a halat. Tökéletes akadás. Egyágú horog, kemény csalitest és puha bot ide vagy oda, ha van a horog végén megfelelő ellenerő, garantált a tökéletes akadás.

Kira Scorpion vs 89cm Pike

Megláttuk az árnyat és már ugrottam is a bokáig vízbe, hogy szákoljam a rövid zsinóron akasztott halat. Zsolt izgatott akarata ellenére (“Nem szórakozunk, szákold meg!”) elsőre nem tudtam megmeríteni, de másodjára már a hálóba került a méltóságteljesen hosszú test. Igazi UL bothoz való…főleg ha nem tudnám, hogy a Kira popper 7 centis a szájában!

89 cm csuka Kira Scorpionnal / Pike on Kira Scorpion

89 centi faroktőig, így mérjük kölyök korunk óta a zsákmányt. A barátom egyéni legjobbja. Mondhatom szép kis barát: kölcsön felszereléssel! Mégis, talán én örültem neki legjobban! Állítólag idén Hernyák Aurél a tó szögesen ellentétes pontján vertikális csalival már kifogta egyszer tavasszal. Furcsáltuk, de a két képet összehasonlítva szinte biztos, hogy ugyanerről a halról készült mindkettő. Lehet ugyan mondani, hogy a fenti fotó túl jó szögben lett lőve, de álljon itt egy klip a visszaengedésről. Ahányszor megnézem, libabőrös leszek!

Miután kihevertem a kölcsönbe adott cuccommal fogott szörny okozta traumát, a nap során már kényesen figyeltem, hogy a botom és Zsolti ne legyenek egyszerre  a felügyeletemen kívül. Hiába, aki egyszer képes ilyen gaztettre, bármikor megismétli azt.

Az eső nem csillapodott, mégis újra kimentünk dobálni. A kristálytiszta víz ellenére ezen a napon, ilyen időjárás mellett a kajak a csónakkal összehasonlítva inkább hátránynak bizonyult, mint előnynek. Bár a legkisebb öblöket is szentinelként tudtam vele megközelíteni a csónakmotor zúgása nélkül, elegendő napfény hiányában polarizált szemüveget a homlokomra tolva szinte semmit nem láttam a víz alatti világból, ráadásul az erős szél pillanatok alatt keresztülfújt a tavon. A mederviszonyokat és a hínároszlopokat így csak becsülni tudtam egész nap, ami az eredményességben is megmutatkozott.

Spinnerbait pike / Spinnerbait csuka

Amíg Zsolti megfogta élete első spinnerbaites halát…

Egységnyi csuka

… és B&i is több méretes csukát fogott elejétől a végéig látható akcióval, addig nekem csak az egyenletes eloszlást mutató kölykökből jutott ki egy-egy. Mondjuk az legalább igazi rakéta testű volt.

Pike Blue Motion edition

Amíg Zsolt látott halra tudatos csali választással tudott dobni eredményesen…

Fekete sügér gumiféregre / Bass on worm

…addig nekem ebből is a kisebb jutott egy mélyretörő Friskyre nem kicsi szerencse-faktorral megtámogatva.

Bass on Frisky / Szerencse sügér Friskyre

Amikor B&i egy rövid szárazföldi demonstrációt követően jól használta a Savage Gear Soft 4Play swimbaitet…

Savage Gear swimbait

…addig nekem ugyanonnan fehér Sandrára megint csak a kisebből jutott. És ez így ment egész nap. Demoralizáló tud lenni.

Classic Sandra twister

Egyetlen vigaszom egész nap az volt, hogy ők legalább rommá fogják magukat, nekem meg megmaradnak élménynek a rontott felszíni akciók. Néha egymás után két dobásra is üres szaltót produkáltak a tó csukái. Ha nem volt húsz elvétett halálszaltóm, akkor egy sem. Hihhhhetetlen élmény volt. Mint a filmben. Rettenetesen sok tolóhullám, akrobata mutatvány, repkedő popper, repkedő halakkal. Amikor már a vétett kapás is élményszámba megy…persze egy idő után már horgot is szabadítana végre az ember, ahogy társai tették azt a szeme láttára folyamatosan.

Horogszabadítás kiemelés nélkül

Aztán jött egy nagyobb szünet, meleg ebéddel, amit ötünk közül talán én vártam legjobban. Ronggyá ázott cuccaimban lekuporodtam a tűz mellé, és John Rambo módjára szárítottam magam, meglehetősen gyenge hatásfokkal.

A pörkölt után aztán a vertikális csalikról beszéltünk, majd Péter egy “hogyan pimpeljük meg a spinnerbaitünket” demonstrációt tartott, hogy aztán kijöjjenek velünk a vízre, a gyakorlatban is bemutatni ezt a két csalifajtát. Azért annak is van egy meggyőző hatása, amikor a vertikális csalivezetés bemutatója közben a szemed láttára ver oda az általad eddig ismeretlen technikának a csuka.

Kajakos horgász a csónakban / Yak-fisher on the boat

Az utolsó etapon B&i átengedte helyét a csónakban nekem. Eszméletlen különbség. Áttértem három dimenziós módba. Amolyan digitális átállás. Kár vitatni, ez a pálya és ez az időjárás volt, ahol a csónak előnyösebb a kajaknál. Először poppereket erőltettünk eredménytelenül, majd az ajándékba kapott, saját kezűleg pimpelt csalikkel dobtuk, ami egy vigaszhalat azért végre adott nekem is.

Szépségtapasznak azért egy kicsit vékonyka, meg rövidke volt, de már elfogadtam, hogy nekem aznapra ez jutott. Vannak olyan időszakok, amikor egyszerűen nem megy, és erről most legkevésbé sem a tó tehetett, hiszen a többiek nem panaszkodhattak.

Pimp my Spinnerbait

Kikötés előtt a kis öbölbe értünk, ahol Zsolt masztodonja is bujkált reggelig.  Eleinte itt is felszíni csalikat használtunk, majd az eddig is erősen szűrt fény hirtelen elsötétedett az erdők mögé bukó nap miatt. Csak egy kis doboznyi csalit vittem be magammal, amiben az egyetlen élénk szín egy JSSR-7 FT volt. Az alig derékig érő vízben reméltem, hogy kicsal még egy halat a végére hínár közül. Második dobásra remegős, akadószerű érzés a botban, felnyögésszerű kilégzés a horgászban. Szinte méterre Zsolt halának helyén. Összenéztünk és csak egy bólintással jeleztem, hogy ez bizony hal lesz, jó fajta. Izgulni csak akkor kezdtem, amikor perecbe görbült az egyébként érzékeny végűnek, de gerincesnek mondott K-Don Texas & Carolina. “Végre!” – mormogtam a fogaim között. A Rapala szépen tartott, még egy brutális kiugrás után is megtartotta a halat, aminek szákolás után, hát hogy is mondjam…K…icsit örültem!

Csuka / Pike vs JSSR-7 FT

Nem túl ízléses kép a hajó alján és a bakanccsal a háttérben, de talán itt látszik a mérete rendesen. Ez meg a hatásvadász fajta.

76 cm csuka / pike

És persze továbbra is ebben a vízben hegyezi a fogát ő is. Ez volt az utolsó dobásunk. Méltó vége a napnak, ami persze a megédesítette az én szám ízét is…Igen hosszú lett volna a három órás út hazáig a fejem fölött zúgó kajakkal enélkül a visszaengedés nélkül.

Búcsúzóul még az időjárás is megmutatta, milyen lett volna, ha kegyesebb hozzánk a nap folyamán.

"Itt van az ősz, itt van újra"

És hogy értékelem azt, amit kaptunk – mondhatni – a pénzünkért? Egyben már az elején biztosak voltunk. Nap végére meg fogjuk tudni, hogy a horgásztatós, bemutatós dolgot hogy kell, vagy éppen hogy nem szabad csinálni. Bizton állíthatom, hogy Péter és Csaba úgy csinálja ezt, ahogy kell. Természetközeli populáció, hihetetlen sok akció a vízben, és hasznos, őszinte tippek-trükkök, tanácsok a parton. Téves következtetés lenne egy ilyen horgászatot költségeit tekintve összemérni egy szokásos hazai napijegyes pergetéssel. Napi két étkezés, csónakhasználat, exkluzivitás, csalibemutatók, intelligens és elhivatott horgászvezetés és ekkora egyedsűrűség együtt, egy programba sűrítve nagyon ritka itthon. Talán nem túlzok, hogy sok honfitársunk ilyen élményekért képes Svédországba vagy a Duna-deltába is elmenni, pedig egy hasonló élmény annak töredékéért is hozzáférhető már hazánkban is.

Persze érdekes dolog ez a horgászat. Amikor mindenki megmutatja és bedobja a közösbe a hozott anyagot, abból közösségi tanulás, szinte flow élmény tud kerekedni: kimondottan jól esett látni, hogy idővel Péter és Csaba is el kezdte fogni a halakat popperrel, pedig reggel még úgy indítottak el minket , hogy itt nem nagyon megy a felszíni csali.

Smiley

Összepakoltunk és zárásként jól kibeszéltük az élményeinket, a kapott tippeket, és a tanult újdonságokat, tapasztalatokat. Mert igenis sokat kaptunk ettől a pecától, amiket lehet, hogy fogunk még alakítgatni saját elképzeléseink szerint, de mindenképp’ színesíteni fogja az általunk használt módszereket. És egyet nem szabad elfelejteni. Legyen akármennyi műcsali a dobozban, akármilyen drága orsó a boton, aki megy, az fog. Aki nem megy, az nem fog. Alapigazság.

17 hozzászólás

  1. BéMárk

    Ahol van hal ott lehet fogni, ahol nincs ott nem..Ez is alapigazság…Ilyenkor látszik, hogy mennyi hal lehetne egy természetesen vízen is ha nem koptatnánk ki belőle az összeset..Nyilván nem feketesügér meg süllő, de csuka biztosan… Nyáron én is belefutottam egy ordasba(olyan 7 kiló körülibe), de hányszor kellett lemennem pergetni érte? Pedig ez egy magyar átlagtól sokkal sokkal jobb magyar vízen történt… Mennyit kéne lemenni Pécsi tóra mondjuk egy 4esért? Testvérem legszebb fogásait egy neve nincs csatornaszerű Mura holtágon fogdossa, amibe valószínüleg soha a büdös életbe nem tettek halat..A víz még a nyilvántartásban sem szerepel…Malomvölgyin is ódákat zengenek milyen jó fogások voltak az általános ragadozótilalom után..

    2013. szeptember 17. kedd - 14:56

    • ugyanerre a felvetésre mondta Péter, a tógazda a következőket:

      “És a dologban az az érdekes, hogy nem egy mesterségesen agyontelepített vízről van szó. Ebben a tóban pontosan annyi hal van, amennyit külső beavatkozás nélkül el bír tartani. Ennyi halnak kellene lenni a vizeinkben, ha nem rabolnák le azokat napi/heti/havi rendszerességgel. Szomorú, hogy ma Magyarországon ennek az állapotnak a megóvásához dupla szögesdrót-kerítés, két kapu, sorompó, stb. kell.

      Péter”

      2013. szeptember 17. kedd - 15:01

  2. szerény személyem szerint ez a hely a képek alapján csodálatos! Gratulálok a fogásokhoz! 🙂

    2013. szeptember 17. kedd - 15:39

    • Köszi, a hely tényleg varászlatos…kis ékszerdoboza a mai magyar horgász rögvalóságban

      2013. szeptember 17. kedd - 15:51

  3. Az ilyen pacához felül milyen esővédő ruhát használsz? Mert a neoprén melles csizmát már beszereztem, de felülre még nem jöttem rá, hogy mi lenne az, amiben evezni is lehet, meg be sem ázol/szarrá sem fagysz.

    2013. szeptember 18. szerda - 10:08

    • a paca = peca

      2013. szeptember 18. szerda - 10:08

      • hát speciel most szarrá áztam…van egy ProLogic cuccom, ami sokáig (nagyon sokáig) bírja a kemény esőt is, de mivel sokat könyököltem a combomon a kajakban, durván beáztam, ahol összenyomódott a bélés…szerintem ebben az esőben esőkabát kell!

        2013. szeptember 18. szerda - 12:07

        • BéMárk

          http://racvarosihorgaszbolt.hu/termekeink/patton-apg-esoruha-terep
          Nekem ilyen van. Ez bírja egész nap, de a légáteresztés…Mondjuk azt, hogy nap végére kicsit belülről ázol el. (Csúnyábbat is írhattam volna.)Előtte katonai vegyvédelmi ruhám volt, az se sokkal rosszabb, viszont filléres, ha találsz..Illetve hát kicsit merev.. Ez a patton legalább könnyed mozgást biztosít..Az ilyen gore tex jellegű anyagok meg általában nem egész napos strapára vannak kitalálva…Ahogy öregszem úgy lesznek kicsit rosszak az esőruhák, kényelem ésatöbbi…Sztem ez a fő probléma…

          2013. szeptember 19. csütörtök - 08:38

          • sima normál munkaruházatiban vett két részes esőruhám az van. Az jó. Kajakozásnál durván beleizzadsz…a ProLogic nagyon jó, ha állsz az esőben, mondjuk csónakban, vagy parton…de ha ülsz, vagy könyökölsz, vagy térdelsz, akkor beázik durván. Nincs megfelelő anyag szerintem. A neoprém melles a jó választás esőkabáttal…

            2013. szeptember 19. csütörtök - 08:45

            • Beszerzek valami ilyesmit, a melles csizma mellé, de persze mondjuk én is így éreztem, hogy igazi megoldás nincs, mert vagy izzadsz, vagy beázol, vagy nem evezel.

              2013. szeptember 19. csütörtök - 14:08

              • a neoprém melles, vagy a legyes ruha szerintem a megoldás…a legyes ruha szellőzik és nem ázik be…nekem nincs olyan, hogy nem lesz víz a seggem alatt egy kevés…pláne esőben:( igaz, a seggem alatti két lefolyó még mindig be van dugózva sajnos 😦

                2013. szeptember 20. péntek - 06:53

    • Gábor

      Szia Imre. Szerintem a legjobb egy kajakos “szárazfelső”. Mountex, Decathlon kajakos részlegén kapni ilyeneket. Totál vízhatlan és elég bő ahhoz, hogy kényelmesen evezz benne. Érdemes olyat választani, aminek elég magas a nyaka, mert kényelmesebb.

      2013. október 7. hétfő - 14:26

  4. B&i

    Ami a horgászat alatt számomra ismét megvilágosodott, illetve kikristályosodott ha úgy tetszik, hogy a C&R az egyetlen lehetséges út a jövőre nézve. Persze ha a horgászattól az elmélyülésen túl is várunk élmményeket.

    Adott ez a kvázi ősállapotban lévő tó, amire rámentünk XXI. századi pergetőtechnikával és szinte folyamatosan fogtuk a halat.
    Vajon egy 40-50 évvel ezelőtti műcsalikészlettel is így ment volna?
    Vajon hány nap alatt lehetne üresere fogni egy ekkora vizet?

    2013. szeptember 19. csütörtök - 09:56

    • vagy egy sima körforgóval…tényleg, fogtatok körforgóval?

      2013. szeptember 20. péntek - 06:52

    • BéMárk

      Bocs, hogy belevauzok de ezzel a kérdéssel már magam is sokat foglalkoztam…Ha ilyen egyértelmű lenne a műcsalik és a cuccok fejlődése, akkor a pergetésnek már rég túl kellett volna szárnyalnia az élőcsalis horgászatot, ami ugye lényegileg nem fejlődőtt az évek során. Mi gyerekkorunkban is pergettünk egyik régi cimborámmal, és ahol volt hal, ott fogtunk rendesen, legalábbis csukát meg balint biztosan(balinok oltottak be annó). Lényegében csak támolygónk meg körforgónk volt. A márkásabbakat sokszor nem is mertük dobálni. Aminél áttörést érzékelek az a süllő horgászata gumival meg wobblerrel. De ez is már régi sztori, csak nekünk nem volt pénzünk wobblerekre. Valamikor megtaláltam a 90es években összespórolt gumis készletemet, hát eléggé nagy a különbség. Kicsi faroklapát, vékony test, kemény anyag. A másik oldalról sztem a pergetés eredményességét a következők határozzák meg: hely, idő, tapasztalat-műcsali.
      Kizárólag ebben a sorrendben. A másik, hogy csaligyártóvégek szerintem túlmisztifikálják a műcsali megjelenését, akcióját. Sokkalta fontosabb sztem, hogy az adott mélységben, és tempóban jöjjön a műcsali, és ezt a hagyományos műcsalik mind tudják. Sőt a támolygóval vertikális mozgást is kitudunk váltani. Hozzáteszem mindehhez, hogy régen nagyságrendekkel kevesebben pergettek. Évek alatt párszor ha láttunk pergetőhorgászt, pedig jártunk Pötrétére, Kis Balatonra, Balatonra, környékbeli tavakra. Ma meg az egész tiszta divat lett. Japán műcsali Rapala táska dropshot jerk ilyesmi. Hogy hatékonyabbak ezek? Persze. Hogy nagyságrendekkel? Ugyan dehogy. Sőt a legendás “blinkerek” még ma is kaphatóak. Nem kopnak ki. Régen azt mondtuk, azért mert olcsóbbak. Manapság már jól működő wobblert lehet kapni az árukért. A műcsali piac amúgy ilyen. Mindig újra fel kell találni a spanyolviaszt. Én is szeretem váltogatni a műcsalit. Mert kevés a hal, vagy nem esznek. Hogy egy adott vízen bevált wobblerel miért nem fogsz másnap? Mert nem esznek a halak. Hogy más csalival miért fogsz mégis?Mert már az eredetiben nem bízol. Amikor eszik a hal(vagy lehet fogni), én azonnal lecserélem a műcsalit amivel fogom őket. Így lehet megbizonyosodni arról, hogy mi a kulcsinger. Legtöbbszőr a mélység és a sebesség. Ehhez mondjuk bolondság kell, de így lehet tanulni.Hogy egyesek miért fognk többet? Mert nemcsak műcsalit, hanem stratégiát változtatnak, és ehhez csak egy eszköz a műcsali. Lehet ez színváltoztatás, típusváltozatás, helyváltoztatás, időpont változtatás.

      2013. október 6. vasárnap - 13:06

  5. Mecsoda zs krokodil! 🙂

    2013. szeptember 19. csütörtök - 17:48

    • Zsé, mint Zsíros? nem volt zsíros…pont hogy nem volt zsíros 🙂

      2013. szeptember 20. péntek - 06:54

A peca összehozza a népeket! Most szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s