Oranje mezben
Általában észrevettem a horgászokon – így magamon is – sokszor görcsösen ragaszkodnak a horgászruházat és a horgászfelszerelés színének megválasztásakor a rejtő színekhez. Ebben a posztban annak jártam utána, hogy vajon van-e gyakorlati alapja a vadászokéhoz hasonló mélységes fanatizmusnak a színek megválasztásakor.
Tesztemnek a tökéletes időszakot választottam. Vénasszonyok nyara: rikító napsütés, kaszált, de már ropogósra száradt aljnövényzet, hulló diófalevelek, kristálytiszta, de sűrűn benőtt víz fogadott. Egyes vélekedések szerint ilyen körülmények között még a csámcsogva rágott rágógumi is elriaszthatja egy kis patak halait, ezért mindenképpen indokolt a környezettel harmonizáló viselet.
Persze, hogy mit nevezünk rejtő színnek egy nyári homokzátonyon való balinpergetéskor és mit egy őszi tavi csukázás alatt az jó kérdés. Hogy, még véletlenül se nyúljak bele valami színbe, a magyar foci mohácsi vészének titulált mérkőzésről oly’ ismerős színt választottam. Csak remélni mertem, hogy a domolykók nem nézték a 8-1-et.
A híd közelében az ember még ilyen környezetben is megkockáztatja a 0,14-es nejlon cuccot. Legrosszabb esetben átmegyek a másik oldalra horgot szabadítani. Bár erre most nem volt szükség, de egy-két alkalommal hálát mondtam a kínai polimerfélék gyártóinak, hogy még ilyen komoly nyektetés után sem engedte el a kezét a vékony zsinór a Kenart Winnerem kezét.
Az első helyzet rögtön az első pontos dobás után jelentkezet. Konyhakés méretű balin beverte a 100%-os ziccert és ezzel jelezte, hogy van itt utánpótlása a kipusztult halaknak.
Hamar összeszedték magukat a buksik is. Egy hasonló méretű domolykó a híd alatt hozta meg a várva várt egyenlítést.
A déli harangszó a félidő végét jelezte. A csapatok 1-1-es állással mentek az öltözőbe. Én meg beültem az Ezüstnyílba, és azzal röpültem át a következő összecsapás helyszínére.
Egész csendes víz fogadott, nagyméretű dobható területtel. Továbbra is a 3 centis, picit süllyedő wobbler maradt a kapocsban. Első dobás. Helyzet, de lemaradt. Talán sügér lenne? A hely indokolná. Nem az volt. Következő dobás már halat ad. És szinte minden új dobást legalább ütés követ.
Az utolsó kép címe “Kukucs”!
Összesítésben csak 5-1 lett a mai nap végeredménye a balinok javára, és ebbe még a csalit többször lekövető minisügérek sem tudtak belerondítani. Ez van.
This entry was posted on 2013. október 21. hétfő by kisgyerek9. It was filed under Patakok and was tagged with balin, baranya, domolykó, kenart, Mitchell Privilege, UL Pergetés.
Fideszes holland drukker! 😛
2013. október 21. hétfő - 09:05
Mi ez a kirekesztő hangulatkeltés?! 🙂
2013. október 21. hétfő - 09:06
Én is ezt akartam írni mint Steve. Érdekes 4 éve meg piros polóban lehetett jókat pecálni 😀
2013. október 21. hétfő - 10:32
Hehehe…ez egy polmentes hely
2013. október 21. hétfő - 10:42
Nos, nem a ruha teszi az embert. Hanem a… ööö… izé… Megfelelő méretű és keménységü bot?
2013. október 21. hétfő - 19:55
Akkor jo…UL volt nálam
2013. október 21. hétfő - 19:58
Ismerős hely, párszor voltam itt az elmúlt hónapokban, és vannak szép sügérrajok is csak picikék az egyedek. A színekről még kölyökkoromban cserkészként azt tartottuk hogy a természetbe illő színekkel magának a természetnek adjuk meg a tiszteletet, hogy oda valónak látszunk. A hal meg nem hülye, és nem a ruhánkra bukik, a mozgást előbb veszi észre mint a színt, illetve a terepszínruhás ember sem kevésbé/jobban tetszik neki mint a holland mezes 🙂
2013. október 21. hétfő - 20:30
A tisztelet a természet felé elfogadható érv… Megmondom, hülyén éreztem először magam a kukás színben…mondjuk egy vadásztatott helyen előny, hogy nem néznekBambinak
2013. október 21. hétfő - 20:40
Narancsot vittél?
2013. október 24. csütörtök - 11:33
2013. október 24. csütörtök - 14:25