… pergetőbottal és horgászkajakkal

Végre DUNA!

Egy híján húsz hal. Ebből négy gyönyörű süllő. Végre megmutatta szebbik felét is nekem a Duna.

Dunai őszi pergetés

Még az őszi nagy összejövetel során mentettem ki magam Vass Csabánál azzal, hogy bepótoljuk a találkozást majd a még idén egy közös pecával. A pozitív fogadtatás után nagyjából négy nap alatt fixáltuk le a hét közepi ünnep utáni napra a találkozást.

Időben indultam, így a megbeszélt 7 órás kikötői találkozást a két órás autópályázás ellenére is tartani tudtam. Csaba teketóriázás nélkül csapott a kezembe a parkolónál és mire megtöltöttük a tankot és kihajóztunk alig telt el negyed óra. Az enyhe reggel ellenére még elkélt a pulcsi+kabát a motorozás közben. Szinte kiabálni kellett egymással, de hamar letárgyaltuk, hogy SSR, CDSR, LC felszín közelében húzva lehet a nyerő természetes színekben.

– Csaba, és mennyire húzzam gyorsan?
– Gyorsan…nagyon gyorsan…mennyire csak bírod… – szólt a nem is annyira meglepő válasz.

Lassú csorgás közben nekem még össze kellett szerelnem a Cherrywoodot a Stradic-kal és egy dobnyi 15-ös monofillal. Éppen suhintottam volna az elsőket, amikor mögöttem már reccsent is a fék.

Fenekeszeg

Szép egészséges piros uszonyos. Vissza vele hamar, mert már nagy a sorban állás a csónakunk alatt. Csak ránk várnak a halak!

Horogszabadítás

Horogszabadítás varázsszóra! Csak rápöccint a három ágú horogra és az rögvest kifordul a hal szájából. Hiába, aki guru, az guru! Sietni is kell, mert nálam is akció van.

Horogszabadítás

Horogszabadításomat elnézve Csaba csak ennyit kérdezett:
– Te nem félsz ilyenkor? Hányszor áll bele a kezedbe a horog egy év alatt?
Így utólag tényleg nem veszélytelen a manőver, de a látszat ellenére mindig nagyon óvatos vagyok, és figyelek…persze addig jár a korsó a kútra, amíg…De most nem lett törés belőle. Csak fotó és úsztatás.

Dunai balin

Balin C&R

Mondanom sem kell, hogy partról teljesen esélytelenek lettünk volna a balinok ellen, de így csónakból rendre megvámoltuk őket.

Balin

Az egyik utolsó kép életem talán első műcsalijáról. Nem sokkal később kereket oldott vele egy punk balin. Ki tudja, lehet jövőre egészen a Hajógyári-szigetig felúszik majd a trendi kis piercingjével, de ha addig mégis valaki kifogná, akkor a becsületes megtalálónak itt egy felhívás.

Rapala SSR5 SSH + Balin

Közben Csaba számolatlanul fogta és eresztette vissza a balinokat. Egy sincs negyven alatti, mind kirobbanó egészségnek örvend. Amíg megvan a lila kis SSR-em, nekem is beesik egy újabb őn. A Cherrywood perecbe hajlik, a Stradic fémesen receg, a monofil meg csak tűr és tűr.

Berkley Cherrywood

A botot – amolyan japppánosan – a hátam mögé tartva érfogóval próbálkozok. Csaba kifejezi szerény ellenérzését úgy általában a monofillal kapcsolatban, de “megnyugtatom”, hogy ilyen szituban inkább a zsinór szakadjon, mint a bot törjön. Valahogy nem győzőm meg az érvelésemmel. Ezt meg vajon mi ápolhatta le ilyen módszeresen?Harcsa, kormorán, vagy háló?

Horogszabadítás érfogóval

Csaba sajnos aktívabb volt fényképezésben és halfogásban egyaránt. Ezért igazságtalanul az ő több haláról kevesebb kép készült, mint az én kevés halamról. Tehát a képállomány csalóka. Arattunk mindketten, csak ő kulák gazda módjára raklap számra, én meg úgy mezítlábas parasztgyerekhez mérten tessék-lássék, kévébe fogva.

Balin hibátlan pikkelyekkel

Talán ez volt az utolsó halam ezzel a wobblerrel. Hibátlan páncélzat, mintha csak valami lovagi tornára indult volna! Persze most gondolhatjátok, hogy a monofil miatt hagytam benne a csalit egy következő hasonlóan pompás halban, de a zsinór végét ellenőrizve egyértelműen a rossz kötésem oldott el. Ez már javában EPIC FAIL, de a java még csak most jön!

Ripple Shad  & Asp Balin

Folytattam gumihallal. Lassan már fogadatlan prókátora leszek a Berkleynek, de ismerjük el a jó dolgokat. Szóval van ez a Ripple Shad ebben a kék küsz színben (CC Special). Valami iszonyatosan jó. Hozott már csukát felszín közelében és mederfenéken is. Most itt volt az alkalom, hogy könnyű fejjel a balinok ellen is bizonyítson.

Ripple Shad CC Special

Ezután lehorgonyoztunk:
– Megnézzük itt a süllőket.
– Fehér gumi?
– Az jó lesz.
– Fehér vagy piros fej.
– Csak fehér gumihal, fehér vagy piros nehéz fej. Mást nem.  – szólt a jó tanács.

Dunai süllő

Amíg én passzintom a fonottal töltött Ecusimát a gumis K-don pálcára, gájdom az első dobásra bevág. Ez már szinte ipari profizmus. Milyen messze vagyok én ettől a plasztikozástól! Bedobom én is. Megvárom míg leér, közben feszesen tartom, beletekerek, várok, beletekerek, várok, de nem történik semmi. Csaba közben szedi és ereszti vissza a következőt.

Süllő

Közben elakadok a part menti kövezésben. Botot cserélünk. A tapasztalt dunai pecás hamar kiszabadítja a kövek közül a méretes jigfejet, és ha már nem szakadt be, elkezdi bevontatni, ahogy ő szokta. Tessék. Megint az én botommal fognak.

Ryobi Ecusima + K-don + Vass Csaba = Süllő

Kérdésemre megtudom a titkos mesterfogást, és a következő dobásnál rögtön rezegtetős kapás a jutalma. Bevágás, majd megkönnyebbülés. Csuka? Vagy megint a kötés? Nem érdekel. Levágok egy jó darabot a fonottból és dobok újra. Végre megtört a jég. Hal nálam is. Nagy az öröm! Az első igazi, méretes dunai süllőm.

első dunai süllő

Csaba azért még előkap valamit és rátesz egy lapáttal. A nap hala. Tessék.

Nap süllője

Visszatérünk a balinokhoz, bár már lassan dél múlott. Atyaég! A süllők délben, tiszta víznél, ragyogó napsütésben jöttek alig háromnegyed óra leforgása alatt! Még, hogy csak éjszaka fogható jól!

A hegymenethez még visszahúztam a kabátot, de a vénasszonyok napjának sugarai már PR polóban is elviselhetővé tették a hőmérsékletet a lassú csorgás közben. Sok időnk nem is lett volna dideregni, mert az őnök visszavártak minket, és minden ott folytatódott, ahol a süllők előtt abbahagytuk.

Everytime is Fishing Time

Minden csorgás egy-egy kapást adott mindkettőnknél. Nem is nagyon fotóztuk már egymást, csak magunknak lőttünk egy-két képet.

Rapala CDSR + Balin

Ez a kép is amolyan mementó. Most Csaba féltve őrzött Rapala CDSR ritkaságáról, ami még utoljára egy két kilós balinnal fitogtatta meg erényeit, hogy aztán egy banális szakadás után váljon a sekély vízben a Duna örök foglyává.

Balin + Rapala SSR7

A lila ötös hiányában egy kék hetes lépett pályára. Az eltérő mezszín nem zavart meg senkit és hamar lefejelte egy egyen-forma balin a csalit.

Duna, balin

Közben többször is elcsorogtunk a CDSR hullámsírjának vélt helye fölött remélve, hogy meglátjuk az áttetsző vízben. Közben azért néha még rádobtam a balinokra, attól függetlenül, hogy rendesen megforgattuk a csónakot a környéken, és ezzel jól felzavartuk a szakaszt.

Élénk sügér színű ötös SSR volt fent, és szinte beesőre érkezett a kapás. Igencsak jó hal volt, amit óvatosan, centiről centire húztam fel a sodrásban a csónakig. A háta úgy vágta a felszínen a vizet, mintha egy tengeralattjáró törne éppen fel a mélyből. Már láttam a hatalmas testet, ami gyakorlatilag megadva magát feküdt a vizen. A nap és életem eddigi legszebb balinja volt, illetve lehetett volna a hetven körüli testhosszával, ha nem alkotok megint, és akasztom bele a csónakkötél kikötő szemébe a vékony nejlont. Bár a bajt hamar észrevettem, mire kiszabadítottam volna a zsinórt, a mega-balin élt az egyetlen lehetőségével: csapott egyet és elpattintotta a zsinórt. Indulatos káromkodás, ami részben a saját bénázásomnak szólt, részben a piercinges hal miatt bánkódtam nagyon. De nincs mit tenni, az élet megy tovább. A halat láttuk, a csalit meg vagy kirázza magából, vagy egy halász rázza ki majd a szájából.

Retúr balin

A végére még jött egy retúr is, amolyan kiengesztelésül. Mondhatom, szarkazmusért nem mennek a szomszédba a halak sem. Egy utolsó fotó az utolsó dunai halamról, stílszerűen a drávai pecásoktól tanult beállításban.

Én nem is számoltam, Csaba elmondása szerint 15 balint és 4 süllőt fogtunk. Ebből egyetlen fenekeszeg volt a jelenlegi méretkorlátozás alatti, a többi mind jóval felette. Ebből én egy tüskés hátúval és talán 5-6 balinnal vettem ki a részem, a többi Csaba tehetségét dicséri.

És akkor még nem számítom a rontott kapásokat, főleg az utolsó halat. Mit ne mondjak, jó peca volt, de a halak ilyen szintű “etetését” nagyon röstellem. Hiába, ez nem a kispatakos UL. Itt fel kell nőni a feladathoz. Azt ugye meg már mondanom sem kell, hogy Csaba másnap visszanézett ezekre a helyekre, de már “tök kuka” volt a víz.

Nem maradt más hátra, mint hogy megköszönjem a fél napos törődést. Köszönöm, Csaba!

Reklámok

11 hozzászólás

  1. Visszajelzés: Salmo Hornet nagy napja | Kisgyerek a vízparton

  2. Áron

    nagyon megverlek!!! és persze irígykedek 😉
    még jó hogy hétvégén nem jössz Drávára mert megpokrócoznánk!! 😉

    2013. október 29. kedd - 20:31

  3. Vagy háromszor elolvastam, hogy “15-ön monofil” á, mondom biztos elírtad… Kár az elvesztett halakért!

    2013. október 29. kedd - 20:53

    • 🙂 csomózva állítólag 4-5 kilókat bírnak ezek az új nejlonok…az a baj, hogy már nem tudom, hogy mi volt…vagy Trabucco vagy Tubertini fluorocarbon…ki kell találnom, mert ebből még veszek…szinte nyúlásmentes…és persze ott a kis cherrywood…kiváló igásló!

      2013. október 29. kedd - 20:55

    • asszem megvan, hogy milyen zsinór van feltekerve: http://www2.walterland.net/271-monofil/14825-tubertini-tatanka-evo-silver-150m-016mm.html
      tévedtem, mert akkor 16-os volt…ha ez volt az…

      2013. október 29. kedd - 21:00

      • Biztos jó zsinór, de a fizikát nem lehet megb@szni! 🙂 Elég egy pici sérülés, és vége. Ez a baj a vékony fonottakkal is. Én egy időben dobáltam 16-ossal (mono) a Dunán, megcsíptem egy brutál balint, nem tudtam vele mit kezdeni, de szerencsére végül leakadt. Szvsz a halak érdekében is érdemes vastagabbat használni.

        2013. október 29. kedd - 21:20

        • ez most az az eset, amikor jobb ha csendben maradok, de mindegyik halvesztésem bénázás miatt történt, és nem a zsinór miatt…A nagy halnál sem éreztem, hogy a monofil lesz a gyenge láncszem, a horog kiakadása jobban benne volt a szituban…

          De tény…a Duna nem kispatak, érdems bekeményítenem legközelebb…lehet felmegyek 18-ig is 🙂

          2013. október 29. kedd - 21:23

  4. B@meg az összes halat neked tartogatta a Csaba!! Irigységem, sárgaságba torkoll 😀 Nincs más hátra, mint, hogy gratuláljak! Egyébként én is 16- monoval nyomom a Dunán….

    2013. október 31. csütörtök - 07:25

    • sokak által le lettem szólva a vékony madzag miatt, de felszíni pecához szerintem nem kell túlmisztifikálni a zsinórvastagságot. 0,16-os monofilek dobozára kötözött 4-5 kiló van már írva…ami ugye tudjuk, hogy nem azt jelenti, hogy 4-5 kilós hal jön és megtép…talán helyesebb lenne, ha Newtont adnának meg a zsinóron…

      2013. október 31. csütörtök - 09:00

  5. Visszajelzés: Mohácsi balinok a naplementében | Kisgyerek a vízparton

A peca összehozza a népeket! Most szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s