… pergetőbottal és horgászkajakkal

Posts tagged “kisvizek

Árnyék

Miután közös erővel eltávolítottuk egyik karjáról a piócákat, és azt nyolc-tíz zsákba szedtük, elhatároztuk, hogy pihenni hagyjuk a sérült testrészt. Hadd’ lélegezzen föl egy kicsit a terhelésből. Kocsiba ültünk, és kb. 15 km kocsizás után másik szakaszt kerestünk fel.

(tovább…)


Fény

Csipet - csapat

Benne vagyunk a hírekben. Új DN, 2012.04.17. (tovább…)


Szemétszedés 2.0 – Nice Job!

Szemétszedés 2.0

Tavaly megfogadtuk, hogy idén visszatérünk. Toborzunk népeket és megcsináljuk újra: megtisztítjuk a kedvenc baranyai vízfolyásunk egy hosszabb szakaszát. Idén is volt dolgunk, szerencsére megszaporodott a létszám.

(tovább…)


Elszámoltatás – 2011 /videóval/

Sosem szoktam ilyet csinálni, de a tavalyi évet egy kívánságlistával zártam. Ebben összegyűjtöttem, hogy a 2010-es élményeimet mivel szeretném megfejelni, mit szeretnék tenni horgászbottal a kezemben 2011-ben. Nézzük hogyan sikerült! (video!)

(tovább…)


Valami véget ért…

…amire az egészből emlékszek, hogy állok a hideg peronon. Ő már fellépett az egyik kocsira. Onnan nyújta felém selymes kacsóját. Érzelemmentesen néz rám, szinte csak úgy bámul. Görcsösen fogom a kezét. Szorítom, amennyire csak tudom. A vér már kiszállt az ujjaimból, már jéghidegek. A tenyerem mégis izzad. Füleimben csak szívem pumpálását hallom, mintha a víz alatt lennék. Teljesen bedugult. Nem is csoda, hogy figyelmemet teljesen elkerülik a hangosbemondó figyelmeztetései. Mozdulatlanságunk a lassú zakatolásba kezdő mozdony töri meg. A felsőbbrendű erő kómotosan választ minket ketté. Arcomra kétségbeesés ül ki. Tehetetlenséget érzek. Ő meg csak bámul rám kifejezéstelen arcával és üveges tekintetével, közben lassan eltűnik az állomás végén a sűrű ködben. Valami véget ért…

DSCF1895

(tovább…)


Apró örömök 1.

Mostanában nem jut elég időm, hogy legalább az elégséges szintet megüsse a bejegyzéseim színvonala, ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy miniposztos sorozatot indítok, hogy a – horgász számára – apró élményeimet megosszam a kedves olvasókkal. (tovább…)


Nah végre, újra vízparton!

Halandó emberként mindenkinek jönnek – vagy jönni fognak – hetek, sőt hónapok, amikor életének derűs kék egét a napfény számára áthatolhatatlan fellegek borítják el, hogy beárnyékolják a színeket, szürkévé és mogorvává téve azokat. Ilyenkor nem szólnak másról a napok, csak a sötét égi katonák elhessegetéséről. Humanoid lényünk ilyenkor teljesen beszűkül: elintézünk, megoldunk, módosítunk, elfogadtatunk, egyszóval csak hivatalos  ügyekről szólnak tetteink. Látszólag fontos dolgok ezek, amiktől nem csak egyedül függünk. Tetteink befolyásolják saját és humán társaink jövőit, minden lépésünk dominóként indítja meg iterációk végtelen sorát, és fordítva. Kiszolgáltatottak vagyunk embertársainknak, ami valljuk be, szorongást keltő érzés.

Miközben saját magunk meteorológusaként irdatlan energiákat mozgósítunk, sokszor elfelejtjük, hogy mire megy ki a játék: Az ember reggel magára veszi frissen vasalt ingjét, és rohan bele a mindennapok forgatagába. Küzd, hajt, hogy a gondokon túl majd boldogságra leljen, miközben észre sem veszi, hogy tevékenységével óhatatlanul is újabb gondokat, megoldandó feladatokat támaszt. (tovább…)


Atom Anti bevetésen

Június végén megfogadtam, hogy nyár végéig felhagyok a pataki bozótpecával. A szikrázó napsütés és a mindennapos délutáni felhőszakadások hatására állandó jelleggel felzavarosodott a patak és a partszéli növényzet is komoly feladat elé állított minden alkalommal. Hasonló hírek jöttek Zalából is, csak Atyafi mászott a gazban rendületlenül.

Jött aztán egy lehetőség egy délutáni pergetésre. Korán reggel pakkoltam össze a cuccot, ezért nem nagyon volt kedvem szerelgetni, a kocsiba így a múltkori éjszakai süllő pergetésből kint maradt 210-es bot került 13-as fonottal szerelve. A csomagtartóban már korábbról bent pihent a melles, így nem volt kérdés, gázolni fogok.

(tovább…)


Vadvízi kalandok Baranyában – 3. rész: Expedíció Bogádnál

A sorozat 2. részében euforikus hangulatban írtam a Fekete-víz és a Pécsi-víz Kémes alatti szakaszáról. De a horgász élete nem csak játék és mese…Vannak bizony olyan napok, amikor rettenetesen beszenvedünk, és komolyan meg kell dolgoznunk egy-egy halért.

Lápi rém

(tovább…)