Vérátömlesztés–Ryobi Ecusima

Anno egy éve azért vettem ezt az orsót, hogy legyen a 40-es méret alatt is pergető orsóm, ami úgymond allround. Rövid, könnyű, de még nem ultralight botokhoz kisebb orsó dukál. A Zaubert csak (jó)hírből ismerve rábíztam magamat a márkára. Azóta kapott hideget-meleget bőven. Ár-érték arányban egy igás ló, de azért ráfért már egy kis istápolás.

Az utolsó pecámon sajnos horogszabadítás közben megmerült a tó vizében, aminek káros hatását igazán csak itthon vettem észre. Másnap pakolás közben megtekertem a hajtókarát, igencsak nyikorgott szegényem. A karbantartással és a kenőanyag cserével nem várhattam a téli szezonig.

Szándékosan mondok kenőanyag cserét. Egyes horgászok számára most biztos eretnekségnek tűnik, de zsír helyett olajt használtam. Ha a bicikli hajtásának jó akkor az orsóban is jó lesz. De hát kifolyik! mondják sokan. Lehet, de amennyi kell, ottmarad a fogak között. Mondom én, mint a bicikli lánc.

A képeket először azért csináltam az orsó karbantartásáról, hogy az összeszerelés közben a saját életemet könnyítsem meg, de mivel ugyanezzel a házzal szállít termékeket a legtöbb gyártó (Ryobi, Spro, Nevis, Energoteam, stb.), úgy gondolom másnak is segítségül lesz az őszi pücskörészésnél.

Gondolom a dob levétele nem okoz majd gondot senkinek. A tengelyen a háztól a tengely végéig haladva található a dobtartó alátét, a fék rögzítő fogaskerék, majd az előző kettőt rögzítő rugalmasabb leszorító lapka. Ezeket kézi erővel le tudtam húzni a tengelyről. Az orsó gördülékeny működéséhez nem sok közük van, ezért nem nagyon nyúlok hozzájuk.

A rotor eltávolításához először a kis kereszthornyas csavart kell eltávolítani, majd így már le lehet lazítani az anyát is. A kis csillag-csavar műanyag menetbe csavarodik, összeszerelésnél tessék nem bika módjára meghúzni.

A tengely kiszabadításához először a visszaforgás-gátló fedelét kell eltávolítani. Három csillagcsavar tartja, ezek is műanyag menetben ülnek. (a tengely végén jól látszik a friss rozsdafolt, a visszaforgás gátló tövében meg a gyári zsír eredeti színe)

A visszaforgás gátló lelke az az apró réz pöcök, ami egyébként egy hajszál-vékony rugót feszít, aminek babrálását mindenképpen el akartam kerülni.

A házat bal oldalró három csavar tartja, a hátsó csavar a díszborítás alatt lapul, amit szintén csavar tart a helyén.

Jobb oldalró trükkösebb a helyzet, mert a hajtókar tengelyének kupakja valóban kizárólag kupak funkciót tölt be. A házhoz egy normál irányú műanyag menet tartja. Kézzel kicsavarozható. Alatta van a hajtókart rögzítő komolyabb csavar. Ezt egy lapos csavarhúzóval lehet kilazítani.

Először a csapágyat és annak leszorító gyűrűjét vettem ki. (a képen egyben van a két alkatrész)

Aztán a tengelyről lehúztam a csigát, amin rajta van a fém távtartó gyűrű is. (jól látszik, hogy a zsírban mennyi rittyó összegyűlt már).

A nagy tányérkereket, amit a hajtókar hoz mozgásba óvatosan meg akartam emelni, de ennél az orsónál sikerült ezzel a mozdulattal kiszabadítanom a helyéről. (ezért nem készült róla fotó, de oda kell képzelni).  Ez nem fog mindegyik, hasonló házból készült kurblinál működni, mert a fogaskereke beszorul a tengely és a visszaforgásgátló kapcsoló tengelye közé,  ezért érdemes a dobemelő kocsi rögzítő csavarját kiszedni előbb, és kihúzni a tengelyt. Majd ezután már a tányérkerék útját sem zárja el már semmi, könnyedén ki lehet majd emelni, legyen szó Ecusimáról vagy éppen egy Spro Intruderről.

Csapágy hely hiányában nem jutott a tányérkerék alá, de egy műanyag alátét azért még elfért. Ez kimozdult a helyéről, és nagyon fontos, hogy a megfelelő módon kerüljön vissza, mert aszimmetrikus a két oldala.

Kint a tengely. Rajta vastagon koszos, grízes zsír. Látszik, hogy keveredett már vízzel, és nem kevés por is jutott házon belülre. A még helyükön lévő alkatrészek is nyakig tocsognak a megfeketedett gépzsírban.

A dob alsó és felső holtpontján megragadó hajtókar oka jó esetben a dobemelő járatának elkoszosodása. (Kevésbé szerencsés, ha már kopott is, erről itt még nincs szó.)

A csigát kézbe véve a kezem furcsa viszkozitású folyadékhoz ért. Víz!!! Nézzünk csak utána a dolognak!

A távtartó közeli fotójából látszik a belső faláról összegyűlt víz. (valamint látszik, hogy csak egyféle irányból lehet visszahúzni majd a csigára a belső bemarások miatt)

Ennek fele sem tréfa, alapos tisztításra van szükség. A makacsabb lerakódásokat WD40-nel oldottam fel, ami nem helyettesíti a végső kenőanyagot, viszont rendkívül jó zsíroldó, majdnem mint a Brigéciol, de az nem volt itthon.

Csillog mint Salamon töke. Tegyük hát ezt a többi alkatrésszel is, majd a ház belsejével is. A visszaforgásgátlót még véletlenül sem akartam megmozdítani, mert ha az a kis rugó…nem is folytatom. A csiga járatát is kitöröltem, de a visszaforgás gátlóhoz nem nyúltam.

Fémtisztára töröltem mindent, majd összerakosgattam egyesével: Bütykös fogaskerék, csiga rajta a távtartóval és a csapággyal meg a leszorító gyűrűvel. Ezután dobemelő kocsi, tengely, rögzítő csavar. Az egyes elemek közé már összeillesztés közben tettem egy-egy csepp lánc olajat.

A tányérkereket itt is utoljára tettem be. De ha nem megy, akkor még a tengely becsúsztatás előtt könnyen befér. Ebben az esetben legyen a dobemelő kocsi és a bütykös fogaskerék a hátsó holtponton, hogy a csavarhúzóval elférjünk a tányérkerék mellett a rögzítő csavar meghúzásakor.

Az egészet megtunkoltam még egy kis olajjal, majd rögzítettem a visszaforgás gátlót, a ház oldalfalát és a rotort is. A felesleges olaj nagy része hamar kifolyt belőle, amit egyszerűen feltöröltem. Az első megpörgetések után azt kell mondjam, hogy kiváló döntés volt a bicikli olaj: simább és egyenletesebb lett mozgása. Egy hajtásra saját tehetetlenségéből most többet fordul a hajtókar másfél körrel.

Óvatosságból jövőre azért szezon közben is bele kell majd kukkantanom a gépház alá.