Menyhalazás a Duna-patakon

Kitaláltam a hét közepén, hogy pénteken tuti menyhalazni fogok a Dunán. Aztán azt is kitaláltam, hogy ráveszem a feleségemet, csatlakozzon. Nem is olyan hosszas rábeszélés után meggyőzte – szerintem magát – arról, hogy ez akár jól is elsülhet, ezért kitaláltuk, hogy meló után irány a Csele-patak, vagy a bári kövezés.

Az előkészületek jegyében a héten többször is felhívtam életem párjának a figyelmét, hogy eszméletlen hideg lesz, kétszer olyan durva zimankó, mint életében bármikor is eddig. Valamint hazafelé még vettem pár 40 g-os tányérólmot meg egy doboz közepes gilisztát. (Meg egy Okuma pergető orsót, de psszt…)

Eljött az öltözködés pillanata. A harmadik-negyedik réteg felhúzása után nyugtázta a kedvesem, hogy már eléggé fel van öltözve, persze mindezt a meleg házban. Indulhatunk.

Duna (Mohács): vízállás 98cm, vízhőfok 4,9°C
14:30 CET – jó látási viszonyok, levegő hőmérséklet 2°C, hőérzet: 5°C

Megérkezünk. Kiszállunk a meleg kocsiból, rövid ruházat igazítás (én mindig a parton öltözök fel), és irány a…hova is??? Tavaly ilyenkor ott pecáztunk, ahol most parkoltunk. A kő mögötti homok most inkább iszapos, a kőre meg nehéz kibicegni. A kő mellett döntök, a sodrás szélére akarom letenni a szerelékeket.

Mondanom sem kell, hogy még senki nincs a parton, miért is lenne ilyenkor? Mi is csak azért jöttünk, hogy kicsit többet lássunk a lassan patakká fogyó Dunából, hogy megfigyelhessem a meder alakulását nagyobb víz esetére, és hogy a feleségem ne a vak sötétre emlékezzen csak. Rövid panorámagyönyörködés, és indulhat a szerelés.

15:00 CET – romló látási viszonyok, levegő hőmérséklet 2°C
hőérzet: Nálam 5°C, Adrinál 0°C

Bedobáltam. Egyet a sodrás szélére, egyet a visszaforgáshoz. A sodrásban szinte bólogat 70g-s ólommal szerelt bot spicce, a sekélyebben a 40g-os is elég.

Adri közben megeszi az első és a második szendvicset. Kicsit eseménytelen a dolog…jah, nem mondtam volna? menyhalazni jöttünk.

15:15 CET – rossz látási viszonyok, levegő hőmérséklet 2°C
hőérzet: Nálam 2°C, Adrinál -5°C

Régi horgászatok jutnak eszembe öregapámmal. Elfogyott az utolsó szendvicsem, én még nem pecáztam, és rettenetesen unatkoztam:

“Meddig maradunk? Mennyi most az idő?”

…kezdődött.

Tekintve, hogy én ilyenkor szoktam máskor leérni, próbáltam időt nyerni. Beszélgetés helyett szóláncozni kezdtünk. Ezzel nyertem 40 percet.  A botokon természetesen semmi.

Közben kiérkeztek az első helyi erők. Ketten voltak. A homokos, iszapos részt választották. Ők is bedobátnak, tüzet raktak. Látszólag nem először jártak kint.

Aztán érkezik a mögöttünk lévő pontonhoz egy ürge. Alumínium csónakját adjusztálja, de valami rettenetesen nagy kusban. Bádog rocsóban így csak a cica mozog, ahogy ez tette. Néha-néha a láncok csörgéséből lehetett hallani, hogy ott van. Később kijött a kőre két szóra. Elmondta, hogy ő melegben pontyozik fent a zátonynál…gondolom innen a csendessége.

16:00 CET – sötét, levegő hőmérséklet 2°C
hőérzet: Nálam 0°C, Adrinál -10°C

Elérkeztünk a kritikus ponthoz. A nap már szinte lement, és az Öreg Hölgy megkezdi kipárolgását, ami a levegőben azonnal részecskékre hull, és a pára csak úgy szublimál az arcunkba, némi légmozgással elegyedve. Most tényleg hideg van. Én is érzem a lábujjaimon, de Adri nem az én régi bakancsomban van, hanem a saját tavaszi/őszi túrabakancsában, egy egyszerű vastag zoknival. Kortyolunk egy kicsit a forró teából és én is eszek egy szendót. Szerelmem 20 percet még vacog mellettem összeguborodva a párnás vödrön, de már nagyon únja. Még nem fagyott rá a pára a kövekre, így egyedül is biztonságosan feljut a kocsihoz. Beül és ott vár rám. Megesküszök a negyed hatra…Egy hős, hogy eddig is bírta mellettem, miattam, ilyesmi…

17:00 CET – sötét, levegő hőmérséklet 2°C
hőérzet: Nálam 5°C, Adrinál 0°C

Ahogy Adri felment, szinte hihetetlen meleg érkezett a Duna felöl. Ennek több oka is lehet, de talán van benne némi pszichoszomatikus képzelgés is: “Ha már itt maradtam, nem fázhatok!”  Testem egyáltalán nem fázik. Ujjaimról visszatűrtem a kesztyűt, és kifejezetten jól érzem magam. Még fotózok is egy-kettő sci-fi-be illőt.

Majd visszaülök a horgászdobozomonra egyfajta félülő testhelyzetben. Soha nem voltam fizikálisan még ilyen kiegyensúlyozott menyhalazás alatt, csak remélni merem, hogy Adri sem fázik fent. A lenti képen jól kijön, hogy mi a sportérték a menyhalazásban (hamár fárasztani nem kell)

17:28 CET – sötét, levegő hőmérséklet 2°C
hőérzet: Nálam 15°C, Adrinál 0°C

Öt perce kértem még egy kis időt telefonon. Ugye emlékszünk a negyed hatra? Békésen ücsörgök, amikr egyszer csak beremeg a partszéli spicc. Reflexből a lábamat keresem, de messze van a bot végétől, nem lehettem én…aztán megint beleránt egy aprót…kis szünet…aztán heves rángatózás…bevágás. A feeder szokatanul nehéz ellenállást fog (szinte csak menyhalazni használom). Rúgás nincs a végén, ezért el a kis süllőt elvetem, a fejlámpa fényénél meg is látom a tettest. Egy barnás angolnatestű törpeharcsa (Lota lota). Egész nagy testnek tűnik, a magas kőparton le kell érte bicskáznom, hogy zsinórral kiszedhessem. Megvan. Az idei idény elsője.

Nem szeret pózolni, tekereg jobbra-balra, ezért hamar kupán vágom, csalizok, dobok, majd szépen visszaülök. Hogy ez a partról hogy látszott? Az alábbi üzenetet kaptam:

“Minden rendben? Furán villogtál! Most meg nem világitasz! Mi van?”

17:50 CET – sötét, levegő hőmérséklet 2°C
hőérzet: Nálam 30°C, Adrinál 0°C

Telefonon jeleztem, hogy fogtam, és szeretnék még legalább egyet fogni, kis időt kérek. Morcos beletörődés volt a fogadtatása, meg nem is nagyon rángatták az istrángot a menyusok, ezért csomagolok és indulok a kocsihoz. Morcos vagyok, mert most igazán maradtam volna, de hát a családi békét sem szabad hidegháborúba sodorni…

Csináltam még egy képet a “tuti” menyhalas szerelékemről. Az egyik pontyozó horog (amolyan sárgavégűs) gilisztával, a másik meg süllőző gilisztával és fagyasztott bodorka egy darabjára. (a bodorkás kombóra jött a mai egyetlen.)

Ismét halszagú lett a kezem, de a végére egy kis szentencia, konklúzió, élettapasztalat is jár:
– a menyhalazásnak igenis van sportértéke,
– nincs olyan, hogy már nem fér rám még egy réteg ruha,
– bár hozzád ment a feleséged, attól még nem akkora félőrült mint Te.